Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
Dr. Bodo Volkmann, professzor: Isten ajándéka „Már annyi holttestet boncoltam és még sehol nem találtam meg a lelket“ — mondta a múlt században egy híres orvos • és kutató. Hasonlóképpen nyilatkozott némely űrrepülő is, akik kijelentették, hogy a föld körül való keringésük alatt sem mennyet, sem Istent nem láttak sehol. Viszont vannak orvosok, akik bizonyságot tettek arról, hogy Krisztusban megtalálták az utat Isten láthatatlan valósága felé, mint ahogy más űrrepülők a holdon Istennel való kapcsolatuk tudatában imádkoztak. Honnan van ez a különbség olyan emberek között, akiknek szellemi és megfigyelő képességük tagadhatatlan? Isten Szentleikének a megtapasztalásán alapszik ez, amelyet egyesek tesznek, míg mások előtt rejtve marad. Ha valaki átéli Isten Szentleikének erejét, akkor kapcsolatba kerül ezzel az egészen új, másik világgal. A naponkénti imádkozó beszélgetés Istennel, az Ő Igéjének megértése, mégha töredékes is, csak azoknak lehetséges, akik a Szentlélek uralma alatt élnek. Ezt nem lehet értelemmel megtanulni. Ajándék ez, melyet a hivő ember az Úrtól nyer. „Nem e világ szellemét vettük, hanem az Isten Szellemét, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk. Ezeket prédikáljuk is, nem olyan beszédekkel, amelyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre Isten Szelleme tanít, szellemi dolgokat szellemi (lelki) embereknek nyújtva. Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki; nem is értheti meg, mivel azt szellemi módon kell megítélni . . . Mert ki ismerte meg az Úr gondolatát, aki oktathatná Őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.“ 1. Kor 2, 12—16 „Jézus felelt nekik: Aki kész megtenni Isten akaratát, az fölismeri majd, hogy tanításom Istentől való-e, vagy csak magamtól beszélek.“ In 7, 17 Tudás — hit Pál Gamálielnét végezte tanulmányait és kora vallási és filozófiai ismereteit nagyrészt magáévá tette. Mikor később Krisztus evangéliumát hirdette, mégsem próbált fölényesen a képzettségével és ékesszólásával hallgatóira hatni. Ha ezt teszi, talán lelkesítette volna az embereket és nagy vitákat, szócsatákat nyert volna meg. Az igazi hit nem ezen a módon támad; sokkal inkább olyan tapasztalatot feltételez, amely nem emberi tudásból ered. Azt a tapasztalatot, amely megmutatja, hogyan nyúl bele az élő Isten szabadító erejével az ember életébe. Igaz, hogy sokan azt gondolják, a tudomány képes minden kérdésre feleletet adni, azokra a kérdésekre is, amelyek szorongatják az embert. Ez az elgondolás azonban félreértésen alapszik, mert megbízható tudás csak ott lehetséges, ahol a kutatási módszerek a szakmát megilletik. Nincs olyan tudományos eszköz, amellyel Istent ki lehetne kutatni. Bármennyire előrehaladott is valamely tudomány, mégsem képes az Ö valóságát megragadni, létezését bizonyítani vagy tagadni. A hit csodája egészen más területre tartozik. Arra a területre, ahol az emberi tudás megszűnik, mert magával az igazsággal találkozik, amely Jézus Krisztusban van. Az ilyen hitet nem képes egyetlen bölcsesség sem megrendíteni, mert Isten Szentlelke bizonyosságot is ajándékoz a hívőnek. „Én kérni fogom az Atyát, és az igazság Szellemét adja nektek, aki mindörökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg őt, mert nem látja és nem ismeri.“ Ján 14, 16—17 „Nem úgy mentem hozzátok, hogy magas ékesszólással vagy mély bölcsességgel hirdessem nektek az Isten titkát. Nem is akartam tudni egyébről köztetek, csak a Jézus Krisztusról, mégpedig a Megfeszítettről." 1 Kor 2, 1—2 5
