Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
vajon akkor Istennek nem volna módjában betekintést nyerni gondolatvilágunkba? Nem szerezhet-e tudomást az agyunk működésével kapcsolatos nemes érzésekről vagy gonosz indulatról? Megfontolásom végkövetkeztetésének a súlyától ateista világnézetem teljesen összeroppant. Mint becsületes tudós nem vonhattam kétségbe a kísérleteim folytán felfedezett igazságot. Ez az átállásom, melyet a Szentírás megtérésnek nevez, 1953. július 12-én történt. E naptól kezdve hivő keresztyén vagyok, aki az Úr Jézus Krisztust személyes Megváltójának tekinti, hiszi és vallja.“ Idáig szól Dr. Stovell természetbúvár és atomtudós bizonyságtétele. Krisztus kijelentése: „Én vagyok az út“ örök igazság. Erre az útra sokféle irányból sokféle ösvény vezet. Dr. Stovellt a tudományos kutatás egyik ösvénye vezette Krisztushoz. Elektronikus eszközökkel végrehajtott kísérletei azt igazolják, amit a zsoltáríró már 3000 évvel ezelőtt állított: „Aki a fület plántálta, vajon nem hall-e? Ő, aki az embert tudományra tanítja, az Úr, tudja az emberek gondolatait" (Zsolt 94, 9. II). 139. zsoltárból Vizsgáltál Uram s ismersz engem, tudod, ha ülök, felkelek, messziről érted gondolatom, minden utamat ismered. Mikor nyelvemen sincs a szó még egészen érted azt Te-már. Körülzártál elöl és hátul, szent kezeddel betakartál. Csodálatos e tudás nékem, magasságos, hogy érteném, hova menjek a Lelked elől s arcod elől futhatok én? Ha mennybe hágok fel, te ott vagy, s ha mélybe vetném ágyamat, vagy hajnal szárnyaira kelnék s hol tengerek mély árja csap: Ott is a kezed vezérelne s a jobbod tartna biztosan! Nézd meg mi van az én bensőmben, gonosz út, hogy van e bennem, s örökkévalóságod útján vezérelj mindenkor engem. Dávid király Hivő űrhajós James Irwin űrhajós az egyik amerikai keresztyén konferencián arról tett bizonyságot, hogy az „Apollo 15“ űrhajóval a holdra való repülése alkalmával találkozása volt Istennel. Elmondta, hogy ez az élménye miként indította őt arra, hogy misszionárius legyen. — Irwin az elmúlt év augusztus elején kivált az űrrepülési program kötelékéből és missziói szolgálatba lépett. „Életem feladata ezután nemcsak az űrhajózás tudományos eredményének az ismertetése lesz, hanem az, hogy rámutassak arra, hogy az ember rendeltetése egy olyan űrhajón élni, melynek neve „Békesség a földön". Jézus Krisztus a békesség Fejedelme! Ő mutat nekünk utat az élet felé. Viaskodásban, küzdelemben elfáradtföldünk békességének Ö az egyetlen reménysége.“ Irwin a két napig tartó konferencia megnyitóján a holdra-repülés élményéről a következőképpen tett bizonyságot: „A holdon való tartózkodásom ideje alatt mélységesen áthatott az a tudat, hogy Isten jelen van. Amikor váratlan problémák léptek fel, imádkoztam és imámra választ kaptam." „Hitemben megerősödve tértem vissza — mondta Irwin egy másik bizonyságtételében. Most elmondhattam az embereknek, hogy a holdon való itartózkiodásom ideje alatt erősen éreztem imájuk hatalmát. Az a meggyőződésem, hogy az imádkozás egyesítő ereje minden emberre kihat. És felfedeztem, hogy az ember hite mérhetetlen arányban fokozódik és erősödik, ha mások előtt bizonyságot tesz.“ 3
