Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
Csia Lajos: Hála és bizalom Uram, ha meg nem lellek téged Még ifjú évek hajnalán, ' Éltem gondok, keserűségek, Félelmek lánca lesz csupán. De így a földi vak borúba Ég fényét küldted el nekem, S láttam kezed ezerszer újra Segítni hűn, kegyelmesen. Erős Isten ha nem lett volna, Én gyönge, hogy szabadulok? A földre verve, megtaposva Tán soha meg nem gyógyulok! De nem, a te kezed lenyúlt értem — És minden fáradtság, veszély, Sasszárnyakat ragasztott nékem, Könnyen repültem ég felé. Most, hogy látom öreg szemekkel, Két hű kezed hogy hordozott, Ég harmatjával, szent Igével Jó s rossz napon megitatott, Tudom, ha el is jő halálom, Fénylő hazába felvezet. Szelíd elalvás ... édes álom ... Paradicsomban ébredek! Isten bűnbocsánata „Mert aki a testének vet, a testből arat veszedelmet; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat örök életet.“ Gál. 6, 8 Vajon van-e a bűnnek olyan következménye, amit Isten bűnbocsánata nem távolít el? Egy édesanya figyelmeztette gyermekét, hogy ne másszon fel a fára, mert ha megteszi, megbünteti. A gyermek nem vette tudomásul a parancsot és mégis felmászott. Egy faág letörött alatta, leesett és eltörte a karját. Fájdalmasan zokogott és kérte az édesanyját, bocsásson meg neki. Az édesanya örömmel megbocsájtott és nem büntette meg, de engedetlensége következménye, a törött kar, megmaradt. Isten sokszor ugyanezt a törvényt alkalmazza bűneink következményeiben. Ha bűnbánó lélekkel Isten bocsánatáért esedezünk, Ö hű és igaz és megbocsátja bűneinket. De még mindig ottmaradhat a bűn természetes következménye, sokszor egész életünkben nem szabadulhatunk meg tőle. Számoljunk mindig azzal, hogy mi az ára a bűnnek. Iszonyatos nagy ár, ha egy elrontott élettel kell fizetnünk a bűn néhány pillanatáért. Tegdes Gyula ... hétszerte gonoszabb! „Akkor azt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem“ (Mt 12, 44). Az evangéliumban gyakran olvasunk tisztátalan lelkekről. Ezt a súlyos megkötözöttséget az Úr Jézus intő példaként említi, hogy azokat, akik nem készek szívükbe és életükbe fogadni Öt, figyelmeztesse, milyen nagy veszély fenyegeti őket. Szóról szóra igaz, amit itt az Ige mond; megtörténhet, hogy a démonok, akiket Isten hatalma egyszer kiűzött, visszatérnek kisöpört, de üresen maradt házukba és diadalmasan ismét birtokba veszik azt. Ugyanez a veszély fenyegeti azokat is, akik eljátszák a nekik felajánlott szabadítást és ezért még szörnyűbb nyomorúságba kerülnek. Nem mindegy tehát, hogyan bánunk az evangéliummal. Súlyos kárt szenvedhetünk, ha „élet-házunkat“ ideig-óráig tartó módon diszítgetjük, ékesítjük. Az evangélium hitet akar ébreszteni, Isten szeretetét akarja közölni és Krisztus ismeretére akar elvezetni. Az a szándéka, hogy Jézus szívünk állandó lakója legyen, különben bekövetkezik, amire az Úr Jézus itt figyelmeztet: Az üres, lakatlan szívre, a védtelen szívre még rosszabb sors vár. 13
