Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám

GONDOLATOK Minden zárat megnyit ez a három kulcs: Imádság, hit és a kemény munka. * * * Mielőtt teszel valamit, kérjed Isten ta­nácsát, mialatt teszel valamit, kérjed erejét, ha sikerült, adj hálát neki; ha nem sikerült, nem értetted meg Őt. * * * Ha túl nagynak képzeled magad az en­gedelmességhez, akkor túl kicsi vagy a parancsoláshoz. * * * Az erőnek, kitartásnak, önmegtagadás­nak forrása: kapcsolatod az örök való­sággal. * * * Aki még gyermek tud lenni a gyerme­kekkel, az a paradicsomban él. Isten minden Ígéretét beváltja, de nem minden fenyegetését. * * * Gondjaid vannak? Ez érthető emberileg. De ne felejtsd el, hogy nem a gondjaid segítenek a bajokon, hanem Isten ke­gyelme. Bízzad ezért Őreá gondjaidat! * * * Sem a műveltségedtől, sem a képes­ségeidtől nem függ az, hogy áldás vagy-e másoknak. Egyedül a hitedtől függ­* * * A Jézusba vetett hit és az imádság ál­tal a gondhegyek a tengerbe zuhannak. * * * A hűség nem ismeri e három szót: elég, nehéz, mennyiért. A kígyó ereje megtört Stiften, új-guineai misszionárius, egy tikkasztóan meleg délután rövid pihenőt tartott. A környék csendjét hirtelen bor­zalmas üvöltés zavarta meg. Amikor ki­lépett a házból és a zaj irányába tekin­tett, látta, hogy nem messze tőlük, egy kis völgykatlanban egy vaddisznó hem­pereg tehetetlenül a földön és éktelenül sivít. Vajon mi történt vele? Odasza­ladt és észrevette, hogy az állatot egy óriási kígyó fonta körül és most lassú, de biztosan halálos szorításával akarja megölni. A misszionárius visszarohant a házba, elővette hosszú bozótvágó kését és ez­zel szaladt a kínjában fetrengő vaddisz­nóhoz. Ott egy kedvező pillanatban jól célzott hatalmas ütéssel levágta a kígyó fejét. A vaddisznó ennek ellenére még nem szabadult meg. A helyzet változat­lannak tűnt, mert a kígyó hosszú teste, jóllehet fej nélkül, de még folytatta ször­nyen szorító mozgását, azzal a különb­séggel, hogy szorítása egyre gyengült. A kígyó teste végsőket vonaglott, de egy ilyen óriási csúszómászó állatnál ez még sokáig tarthatott. Stifen ezért kettészelte a kígyó testét, letekerte a disznóról, s ez csak azután szabadult meg teljesen a halálos szorítástól. Este­felé néhány bennszülött kiteregette a félelmetes kígyótest részeit a piactéren. Körülbelül négy méter hosszú volt. Ez az esemény a János 1. levelének 3,8- ban feljegyzett igazságra emlékezte­tett: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.“ Az ördög a kígyó ravaszságával garáz­dálkodik és azon van, hogy az ember lelkét behálózza. Áldozatát kígyómódra körülfonja, annyira, hogy tehetetlenül vergődik és hovatovább az örök halál martaléka lesz. A Szentírás azonban arról tudósít, hogy Jézus Krisztus meg­törte az ördög hatalmát. A sátán még mindig ármánykodik, de Jézus tanítvá­nyainak már nem árthat. Körülhálózó kísérletei a régi kígyó „végvonaglása“. Isten gyermekei tudják, hogy az ősi, gonosz ellenség nem tehet bennük kárt, mert a feje le van vágva, s eljön az az idő, amikor lelkünk ellenfelének még a „végvonaglása“ is, mely olykor­olykor még ijeszt, véget ér és teljesen Krisztus oltalma alá jutunk. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom