Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám

Érettünk (2.) Krisztus meghalt érettünk . . . Róma 5, 8 Pál apostol mások életére nézve is új látást és új feladatot kapott Krisztus váltsághalála által. A pogányoktól elzár­kózó, szűkkeblű farizeusból a „po­­gányok apostola" lett; fel tudta adni soviniszta nézeteit. A korinthusiaknak ezt írja: „A Krisztus szeretete szoron­gat minket. . ., azért halt meg minden­kiért, hogy akik élnek, ezután ne ma­guknak éljenek, hanem annak, aki éret­tük meghalt és feltámadott" (2 Kor 5, 14—15). Egész életének az odaadásá­val, a legnehezebb missziói szolgálatok vállalásával, betegek gyógyításával, szegények támogatásával bizonyította, hogy megértette és mindenestől szol­gálni akarja azt a Jézust, aki „minden­kiért meghalt és feltámadott“. Pál val­lotta és hirdette, hogy „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden em­bernek" (Tit 2, 11). Saját népe örök bol­dogságáért kész lenne üdvösségét is feláldozni (Róma 9, 2—3), bár közülük többen ellenségei voltak. A pogány po­litikai vezetőkért pedig imádkozásra buzdítja a keresztyéneket. Timótheus­­hoz írt levelében olvashatjuk: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvö­­züljön és az igazság ismeretére eljus­son ... mert Krisztus Jézus önmagát adta váltságul mindenkiért" (1 Tim 2, 2—6). Ezeket az apostol nemcsak hirdette, ha­nem tetteiben meg is valósította. Úgy bánt minden emberrel, mint akiért az ő Ura nagy árat fizetett. Számára a szö­kött rabszolga megmentése is fontos szolgálat volt. Onézimus érdekében kü­lön levelet ír Filemonnak, hogy ne legyen annak bántódása. A filippii bör­tönőrt megmenti az öngyilkosságtól, a jeruzsálemi szegények számára pénzt gyűjt. Az apostolban valóban az az in­dulat volt, ami Jézusban; talán senki nem értette meg úgy az önmagát halál­ba adó Isten Fiát, mint ő. Megrendítő erővel, értelmet és szívet lebilincselő hatalommal hirdette az utolsó vacsora üzenetét, az Úr Jézus szavait: .....éret­tetek" (Lk 22,20; 1 Kor 11,24). Pál apos­tol hatalmas munkájának, izzó szerete­­tének és évezredekre szóló tanításának ebben az Igében találjuk meg a gyö­kerét: „Érettem — érettetek.“ * * * Nekünk, a XX. század embereinek, akik két szörnyű világháború tragédiáit hordozzuk emlékünkben és bizonyos szorongással nézünk a jövőbe, az atom­korszak idején arra lenne szükségünk, hogy megértsük és elfogadjuk azt az életet átalakító szeretetet és erőt, amit Jézus Krisztus kereszthalála szerzett minden embernek. Fia ez az Ige: „Krisztus érettünk meghalt...“, értel­münket és szívünket foglyul ejthetné és irányíthatná, elviselhetetlen bűnné lenne az önzés, a tisztátalanság, a hazugság, a lopás. A gyűlölet megszűnne és fele­lősségteljes szeretet lépne helyébe. így az emberi élet az igazi értékét kapná meg. A fegyverek zaja elülne és nem kellene félnünk, mi lesz gyermekeink, szeretteink sorsa egy esetleges atom­háború idején. Nem egy öngyilkos­sággal foglalkozó embert lehetne meg­menteni, ha Krisztus szeretetével te­kintenénk, értékelnénk őket. Családok nem mennének tönkre, ha erre a sze­­retetre épülne fel az élet. Őszinte szív­vel kell megkérdeznünk magunkat: drá­ga érték-e nekünk szeretteink és fele­barátaink élete? Vajon meglátszik éle­tünkön az, amit Pál apostol így fogal­mazott meg: „Nem haragra rendelt min­ket az Isten, hanem hogy üdvösséget nyerjünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, együtt éljünk ővele. Vigasztaljátok és építsé­tek azért egymást!“ (1 Thess 5, 9—11)? Akik valóban megértették, hogy Krisz­tus meghalt érettük, azok együtt élnek és egy célért küzdenek Jézussal. Nem vagyunk méltók a keresztyén névre, ha nem találják meg és nem tapasz­talják meg szeretteink és felebarátaink Jézust az életünkben. Nincs létjogosult­sága keresztyénségünknek, ha nem 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom