Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám
Hová az utolsó falattal? „Az pedig, mihelyt a falatot elvette, tüstént kiment. És éjszaka volt. Mikor azért kiment, így szólt Jézus: Most dicsőíttetett meg az Ember Fia; Isten is megdicsőíttetett őbenne“ (Jn 13, 30—31). Az a falat, amelyet Jézus Júdásnak adott, leleplező falat volt. Mindeddig hallgatott Jézus Júdás bűneiről. Amikor az árulóra célzott korábban, az annyira általános formájú volt, hogy a tanítványok még most sem tudták, mit is akart Jézus Júdással közölni. Mások bűneinek kibeszélése, híresztelése, továbbsuttogása mindig idegen volt Jézus lelkületétől. Júdás tehetetlen volt ezzel az alázatos és nyílt leleplezéssel szemben — kénytelen volt elvenni a falatot. Ezt azonban bűnbánattal kellett volna tennie, nyílt bünvallással. A titokban elkövetett bűnök biztosan ölő mérge a nyílt bűnvallás. Ez megöli a múltat annak minden erejével. Ha Jézustól kapok valamit csendesórámban — csak egy mondat talán, csak egy falat —, bemártva irgalmasságának még mindig ízesítő levébe, el kell azt vennem, de bűnvallással. El kell vennem, nem mondhatom, hogy: ez másnak szóló falat, másokat ítélő Ige ez, Uram. De ha elvettem, elolvastam, megértettem és nem következik be Öelőtte töredelmes bűnbánatom, akkor ez a falat kifelé hajt. Kifelé az éjszakába, a Jézust gyűlölők közé. Akkor ellensége leszek Uramnak, mégha nem is ismerem ezt be. Ne nyugodj az elvett falattal, míg világosságba nem visz! Lehet az Úrtól kapott Igében sok félelmes. Lehet, hogy rémület tölt be és úgy érzed, éjszaka szállt rád, de akkor is, tétován, de mégis kitartóan, tapogatva, de Őfeléje haladj. Mennyi félretolt üzenet van már mögöttünk az Igéből, amelynek nem akartunk engedni! Legyen áldás minden leleplezésen, amellyel Jézus szívem bűneit hozza nyilvánosságralAzért teszi, hogy megszabadítson. Ne pecsételd be saját szíved gonosz makacsságával, hogy te is a veszedelem fia vagy, akin az Isten Fia sem tud segíteni, mert szíve nem akarja, mert a bűnt szereti. Van még egy félelmes tanítása ennek a két versnek. Amikor Jézus látta, hogy Júdás kimegy, nem mondott ítéletet felette, hanem jobb dologról beszélt. Arról, hogy most dicsőíttetett meg az Embernek Fia. Most már megtörtént az utolsó ellenséges lépés is a kereszt felé. — Amikor minket valamilyen nem várt sérelem ér, vagy éppen testvéri kezek emelkednek ellenünk, hatalmas erőt jelent, ha azt mondom: úgy fogadom ezt is, hogy dicsőíttessék az Embernek Fia és benne az Isten. Mennyi nagyszerű alkalom volt már, amikor ezt a dicsőséget szolgálhatta volna testvéri bűnök szomorú sora is, de mi letörtük a dicsőségnek szarvait és szeretetlen, gonosz kis pletykák mocsaraiba dobtuk. Ha szenvedést készít neked barát vagy ellenség, a te számodra ez azt jelenti: út nyílt a dicsőségre. A Jézustól vett falatokra pedig vigyázzunk, hogy mindig a világosság felé vigyenek, ne az éjszakába. Z. J. Gondolatforgácsok Jobb, ha két éven keresztül nem ismerjük a megváltás titkát, minthogy egy napig is éljünk megbocsátás nélkül. * A kereszt az élet helye a bűnös számára és a halál helye a szentek számára. * Jézus mondja: „Az én Atyám házában sok hajlék van“; de még jobb, amikor azt mondja: „Magamhoz veszlek titeket." * A hajszával kapcsolatban egy néger így imádkozott: „Fékezz Uram! Túl gyorsan megyek és nem látom meg a testvéremet, mikor elhalad mellettem, sok jót elszalasztok és nem ismerem fel a rám váró áldást. “ 3
