Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám
Dicséret Mi Urunk, Istenünk, mily felséges a Te neved az egész földön! Zsolt 8, 1. Egy olyan korban, amelyben az emberek szidalmazzák és gyalázzák az Úr nevét, a zsoltáríró nem tud mást tenni, minthogy csodálattal felkiált az Úr nagysága láttára. Bár költő, mégsem talál szavakat, hogy kifejezésre juttassa ezt a nagyságot. Csak felkiált: „Mily felséges!" És ez a kimondhatatlan felséges, kiterjed az egész földre. Ez visszhangja a teremtéstörténetnek, ahol „látta Isten, hogy minden, amit teremtett, igen jó" (1 Móz 1). A költő Isten dicsőséges nevének a magasztalásával kezdi a zsoltárt és ugyanígy fejezi be, anélkül hogy a bűnbeesést egy szóval is megemlítené. Ha mi írtuk volna ezt a zsoltárt, úgy éreztük volna, hogy kötelesek vagyunk ezt is bevenni. De Isten nem változik meg, Ő mindig ugyanaz marad, és a zsoltáríró úgy látja, hogy még Adám búne sem fordíthatja meg Istennek azt a szándékát, hogy végül is az ember uralkodjék a földön. Mert ezen a ponton lép be az Úr Jézus. A 8. zsoltár magyarázatát a Zsidókhoz írt levél második részében találjuk meg. Jézus Krisztus az az „ember", és Ő már megsemmisítette a bűnt. Őbenne valósult meg Isten, minden kívánsága, és Ö testvéreinek nevezett minket! Isten útjaiban nincs eltérés, azok mindig célhoz vezetnek. „Ó Uram, mily felséges a Te neved!" W. Nee t Nélküle Jézus Krisztus nélkül készíthetők jobb gépek és motorok, gyorsabb autók és repülők; Jézus Krisztus nélkül keringnek többlépcsős rakéták a világűrben, és tengeralattjárók átmehetnek a jég alatt az északi sarkon; de Jézus Krisztus nélkül a technika és a civilizáció minden vívmányával sem építhető fel olyan világ, melyben emberhez méltóan lehet élni. ünnepi köszöntő Kedves Testvéreink! Szeretettel küldjük köszöntésünket Jn 1, 14. v-vel: „Az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk — és láttuk az Ő dicsőségét.“ Jézus születése nemcsak annyit jelent, hogy emberi testet vett magára, hanem azt is, hogy közel jött hozzánk. Belépett a mi emberi látókörünkbe, életterünkbe. Együtt érző Főpapunk, szerető szívű testvérünk és hűséges barátunk lett. Közöttünk lakozott és ma is közöttünk, bennünk lakik hit által. Ez a mi életünk halálba adását, alászállását jelenti, hogy Ö növekedhessék bennünk. Nagy kegyelem, hogy láthatjuk Krisztus dicsőségét. A földön Őt egyszerű istálló, jászol fogadta, s később sem volt fejét hová lehajtsa. Végül várta a kereszt. Mégis dicsőséges nevet nyert az Atyától, s az Ő dicsőségének szemlélése ma is hatalmas erőt jelent, gyönyörűséget ad. Mennyivel inkább az lesz, ha majd színről színre fogjuk Őt látni! Ránk is ez a dicsőséges jövendő vár. Ehhez az utat Jézus Krisztus születése nyitotta meg. Áldott karácsonyt és békességes újévet kívánunk szeretettel! A Szerkesztőség vetés és aratás - evangéliumi folyóirat Kiadja az Evangéliumi iratmisszió, D-7 Stuttgart 80, Hopfauerstr. 44. Telefon Stuttgart 73 29 26. A lap kéthavonta jelenik meg (D.V.) A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik. Bankszámlánk száma: 93 / 36 983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-Vaihingen. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr 1.2. Postfach 5. 12546/1972
