Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... Kedves Hallgatóim! Azt hiszem, kevés ember van közöttünk, aki ne tudna Pál apostolról, s főleg arról a hatalmas változásról, amelyen átment. Szinte már közmondás lett ez a szó: pálfordulás. Az Apostolok cselekedeteiről írt könyv 9. fejezetében olvashatunk róla. — Amikor Saul, mert akkor még ez volt a neve, útnak indult, tele volt azzal a fanatikus elhatározással, hogy Jézus követőit mindenütt üldözni fogja. Az úton azonban eléje állt Jézus maga és a megdicsőült Megváltó fényes alakja megvakította Saul fizikai szemeit. Megzavarodva, ámulattal kérdezte: „Kicsoda vagy, Uram?“ Azt olvassuk, hogy az Úr így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.“ Ez a Jézus Isten megdicsőült Fia. Ugyanaz, aki ember volt és itt járt közöttünk, de visszatért mennyei Atyjához abba a dicsőségbe, amellyel bírt nála már a világ léte előtt. Istennél van abban a fényben, amelyhez senki hozzá nem férhet. Saul saját szemeivel látta Jézust. Mi fizikailag nem látjuk Őt, de amint az Ö szent jelenlétébe lépünk, körülvesz bennünket is ez a fény és betölti szívünket. Ő joggal mondhatta magáról, amikor itt járt közöttünk: „Én vagyok a világ világossága.“ Ez a világosság fénylett a sötétségben és a sötétség nem fogadta be. Ez a világosság egyúttal megemésztő tűz, amelyben halandó ember nem képes időzni. Ez a tűz mindent megemészt, ami tisztátalan. Kicsoda vagy, Uram? Ö a Megváltó, a Szabadító. Ezért hívják nevét Jézusnak, mert Ö szabadítja meg népét annak bűneiből. „Született nektek ma a Megtartó“ — zengett az angyalok éneke. És Ő mindenképpen meg is mentheti azokat, akik őáltala járulnak Isten elé, mert örökre él, hogy közbenjárjon értünk. Kicsoda vagy, Uram? Ő Jézus, mindenek Ura. Isten nemcsak feltámasztotta Öt a halottak közül, hanem felmagasztalta Öt, feljebb minden névnél, minden hatalomnál. Páratlan a Jézus neve, csak általa van üdvösség. Isten olyan nevet adott neki, amely minden más név felett van. Egyedül Ö mondhatja: „Nekem adatott minden hatalom menynyen és földön.“ Minden ember személyes vonatkozásban áll hozzá. Milyen a te viszonyod vele? Saulnak ott azt mondotta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.“ Vajon neked is ezt mondja most? Ha nem is olyan eszközökkel kergeted Öt, mint annakidején ez a vakbuzgó fiatalember, de ellene vagy. Nem is lehet ez másként! Vagy mellette vagy, vagy ellene. Semleges álláspont nincs. A két tábor között nincsen senki földje. Talán azt mondja neked: Én Jézus vagyok, akit te elvetsz! Én Jézus vagyok, akit te semmibe veszel! Én Jézus vagyok, akiről te elfeledkeztél, akivel te nem törődsz! Hiába mondod, hogy annyi dolgod van és nem érsz rá. Ma a keresztyének táborában is sokfelé elfelejtkeznek Jézusról. Annyi minden foglalja le a híveket, a lelkipásztorokat, annyi fontos dolgot kell intézni, hogy Jézus számára már nem jut idő! De lehet, hogy neked azt üzeni: Én Jézus vagyok, akit te keresel! Utánam vágyódsz, bár nem tudod magadnak megmagyarázni, mi az a furcsa hiányérzet a szívedben. Békességet keresel, az élet értelmét kutatod, nem elégít ki téged mindaz, ami felszínes, ami könynyű fajsúlyú. Őt keresed, Őutána vágyódsz, reá van szükséged. Egy ének ezt így fejezi ki: „Még ha nem is tudná, téged vár minden! Téged epedőknek jelenj meg nyilván, találj meg mindenkit, aki élni kíván!“ A Jézust kereső lélek találkozik az Öt kereső Megváltóval. — Én Jézus vagyok, aki kereslek téged! Uram, te most nekem üzened: Én Jézus vagyok! Kezdem sejteni, hogy ki vagy te. Megadom magamat. Tudom, hogy szeretsz és szerető céljaid vannak velem. Légy életem Ura! Tedd újjá az életemet! Ámen. Ungar Aladár 10
