Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám

Növekedjetek az ismeretben! A modern nyelvekben, így a magyar­ban is, igen sok görög eredetű szóval találkozunk. Ilyen például az a fontos technikai fogalom: energia, azaz erő­forrás, erő. Tudjuk azt is, mit jelent, amikor valakire ezt a jelzőt alkalmaz­zák: energikus, azaz tevékeny, hatá­rozott. Már a klasszikus görög nyelvben is ezzel a jelzővel fejezték ki azt, hogy egy ember igen tevékeny, egy hadsereg erős, a szántóföld termékeny, vagy a gyógyszer hatékony. Erre mind azt mondták, hogy „energos“. A fogalom egész szócsoportot képezett a görög­ben is, főnévi (energia), melléknévi (energos vagy energés), sőt igei (ener­­geo) alakokat öltve. Az utóbbi azt fe­jezte ki, hogy valaki vagy valami mun­kálkodik, hatást fejt ki, véghezvisz. S most jön a meglepő dolog. Az Újszö­vetség görög nyelve nem használja ál­talában ezeket a szavakat emberi erő­kifejtéssel kapcsolatban. Mintha azt akarná ezzel mondani, hogy sem az ember, sem a teremtett világ körü­lötte nem képes igazán energiát ki­fejteni, termelni. Inkább csak energia­­fogyasztó. Az igazi energiák ember­­fölötti eredetűek. Legtöbbször Istenből erednek. De nem hallgatja el az Ige azt sem, hogy gyakran démoni erőkről van szó. íme néhány példa erre: 2 Thess 2, 9 és 11 említést tesz a Sátán erejéről (ener­gia) és a tévelygés erejéről (energia). Ef 2, 2 beszél a korszellem uralmáról, amely most munkálkodik (energeo) azokban, akik nem engedelmeskednek az Istennek. 2 Thess 2, 7 az antikrisz­­tusi idők előjeleivel kapcsolatban meg­jegyzi, hogy titokban munkálkodik (energeo) már a törvénytelenség. Pál pedig a Róma 7, 5-ben úgy emlegeti a hivő ember múltját, mint amikor még bűnös szenvedélyek munkálkodtak (energeo) tagjainkban. — Mindenestre azoknak, akik komolyan veszik a Sátán munkáját ebben a világban, nem új do­log az, hogy a mi ősi ellenségünk meny­nyi energiát fordít arra, hogy hatásta­lanítsa Isten munkáját az emberben. De amint említettük az előbb, e szócso­porttal az újszövetségi írók a legtöbb­ször Isten erejét, a Jézus Krisztuson át közölt isteni energiákat s azoknak az emberi életre gyakorolt hatását akar­ták érzékeltetni. Több mint harmincszor fordulnak elő ezek a szavak az Újszö­vetségben. Lássunk most néhány pél­dát. Isten erejének, energiájának a haté­kony volta mutatkozik meg: — a feltámadásban: Kol 2, 12 „Övele együtt az Isten erejébe vetett hit által fel is támasztattatok ...“ — a szolgálatban: Gat 2, 8 „aki erőt adott Péternek . . . nekem is ... a szolgálatra." — az egyházban: Ef 4, 14 „Őtőle kapja az erőt az egész test a növekedés­hez ..." — a világban: Ef 1, 11 „terve szerint mindent teljes erővel véghezvisz...“ — a bensőnkben: Ef 3,20 „mindent megcselekedhetik ... a mi ben­nünk munkálkodó erő szerint. . .“ — az Igében: Zsid 4, 12 „az Isten­nek beszéde élő és hatást kifej­tő ...“ — az imádságban: Jak 5,16 „nagy az ereje és hatása az istenfélő ember buzgó könyörgésének ..." — a kegyelmi ajándékokban: 1 Kor 12, 6 „az isteni erő különféleképpen munkálkodik .. — magában Jézus Krisztusban: Ef 1, 19—20 „akik hiszünk az Ö hatalmas erejének munkája alapján, amellyel munkálkodott a Krisztusban“. Egyetlen újszövetségi hely használja a kifejezést látszólag csupán emberi te­vékenységre korlátozva: Fii 2, 13 „féle­lemmel és rettegéssel munkáljátok üd­vösségeteket". De aki ismerős a meg­­szentelődés titkával, tudja, hogy az üd­vösség kimunkálása, a megszentelődés útjának járása mennyire lehetetlen ön­magunk erejéből, isteni energiák nél­kül. összefoglalva: a keresztyén élet dicsősége: az isteni energiákban gaz­dag élet; kiapadhatatlan energiaforrása pedig maga az örökkévaló Isten. Közli: Nagy Gyula (Montreal) 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom