Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám

F. Lincicome: AZ ÖSSZEHASONLÍTHATATLAN Több mint tizenkilenc évszázaddal ezelőtt az élet törvényeivel ellentétes módon szü­letett egy ember. Ez az ember szegénység­ben élt, csendben nevelkedett fel. Nem sokat utazgatott, csak egyszer lépte át az ország határát, amelyben élt, éspedig gyermekko­rában történt menekülése alkalmából. Nem volt sem vagyona, sem befolyása. Rokonai nem keltettek feltűnést, nem volt képzett­ségük vagy különös neveltetésük. Már csecsemőkorában rémületbe ejtett egy királyt; mint gyermek csodálkozásra indított tudósokat; férfikorában uralkodott a termé­szet rendjén — úgy járt a hullámokon, mint valami kövezett úton és lecsendesítette a tengert. Sok embert gyógyított orvosság nélkül és semmit sem fogadott el érte. Egyetlen könyvet sem írt, de egy ország minden könyvtára sem tudná befogadni azo­kat a könyveket, amelyeket róla írtak. Egyetlen éneket sem költött, de több ének­re szolgáltatott anyagot, mint valamennyi énekszerző együttvéve. Egyetlenegy iskolát sem alapított, de az összes iskolák együttvéve sem tudnak any­­nyi tanítványt felmutatni, mint Ö. Soha hadsereget nem vezetett, katonát be nem hívott, soha fegyvert el nem sütött, és mégis —- egy vezérnek sem volt több kato­nája, egynek a szavára sem adta meg ma­gát egyetlen lövés nélkül annyi lázadó, mint neki; mind híve lett. Nem volt idegorvosi rendelője, mégis több összetört és sebzett szívet gyógyított meg, mint az összes orvosok e földön. FIGYELEM! Szeretettel felhívjuk kedves olva­sóink figyelmét, hogy a Monte Carlo-i rádió a 18,15 órás napon­kénti magyar adását ezentúl a 49 méteres rövidhullámon sugározza. Kérjük figyelmeztessen erre má­sokat is. Minden héten egyszer elcsendesedik a hét­köznapok zaja és az emberek az Ö nevében hálás hódolattal adóznak Istennek. Az ókor büszke nagyjainak a neve egyszer felmerül, máskor ismét feledésbe megy, ugyanígy sok tudós, bölcs és szent ember neve — de ennek az Embernek a neve min­dig jelentőségteljesebb lesz. Szerette Istent mindenek fölött és minden embertársát, mint önmagát. Teljesen betöl­tötte Isten törvényét. Megalázta magét a keresztfa gyalázatáig, ezért Isten magához emelte fel. A halál nem tudta megsemmisíteni Őt, sem a sír fogva­­tartani. Az égi dicsőség legmagasabb fokára jutott: az angyalok elismerték, szentek dicsőítet­ték, démonok félték, mert ez az ember — tudd meg — Jézus Krisztus, a mi Urunk és Megváltónk! Ez a senkivel össze nem hasonlítható Úr az, aki ezt mondja: „Én vagyok az út, az igaz­ság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam“ (Jn 14, 6). Vagy mindenkor vele járunk, vagy minden­kor nélküle! „íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem“ (Jel 3, 20). „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1 Tim 2, 5). Ezért: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözölsz“ (Csel 16, 31). (ford. Vida Sándor) vetés és aratás - evangéliumi folyóirat Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, D-7 Stutt­gart 80, Hopfauerstr. 44. Telefon Stuttgart 73 29 26. A lap kéthavonta jelenik meg (D.V.). A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik. Bankszámlánk száma: 93 / 36 983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-Vaihingen, Bankleitzahl: 600 700 70. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr 2, Postfach 5. 12083/1972

Next

/
Oldalképek
Tartalom