Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám
„Más emberré leszel...” 1 Sámuel 10. 1—10 Isten szeretetének megragadó példája ez a történet. Sault az Úr kölönleges feladatra és nagy méltóságra szemelte ki. Királlyá teszi Izrael felett, de előbb a legnagyobb ajándékot, saját Lelkét akarja adni neki, hogy annak erejével, hatalmával és bölcsességével Isten népének méltó királya legyen. Érdekesen kezdődik Saul története. Néhány szamarat elvesztettek a pásztorok, ami akkor nagy veszteség volt. Ezek megkeresésére indult Saul, így került Sámuel prófétához. — Sajnos, mi sokszor esünk abba a hibába, hogy veszteségeink, bajaink mögött nem vesszük észre Isten kezét és nem látjuk meg az Ő tervét, akaratát. Sámuel korán reggel felkelti Sault és átadja neki Isten üzenetét. Sámuel Isten embere volt, aki teljhatalommal járt el megbízatásában. Sault az Úr elé viszi és a Mindenható szeretete szinte kiárad a próféta szolgálatán keresztül, amikor az olajat Saul fejére önti és megcsókolja őt. „Az Úrnak Lelke rád fog szállani.“ Ez volt Jahve üzenetének egyik ígérete, ami akkor csak ritkán történt meg. Isten sokáig hallgatott, Sámuelen keresztül azonban újra szólt és csodákat tett. Ezért a Saulhoz intézett szavak igen nagy jelentőségűek. Az Úr így akarta őt a nagy feladatra előkészíteni. Milyen más lett volna Saul élete, uralkodása, népének a jövője, ha akkor megérti és magáévá teszi Isten Lelkének a vezetését és áldását. Ugyanezt kell elmondanunk olyan testvéreinkről, akik valamikor átélték az újraszületés boldogságát, akik befogadták Jézust a szívükbe, de később — mint Saul — elvesztették kapcsolatukat Istennel és életük Jézus nevére csak gyalázatot hozott. A próféta szavát, Isten ígéretét átéli és megtapasztalja Saul, amikor a prófétákkal találkozik. Isten Lelke kiáradt a szívébe és valóban „más emberré lett“. Új barátokat, új életet és új feladatokat kapott. A prófétasereg az Urat magasztalta és dicsőítette. Ezek az emberek akkor eljegyezték magukat Isten szolgálatára és Izrael intésére, vigyázására. így értjük meg azt, amit Saul ismerősei mondtak: „Mi lelte Kisnek a fiát?“ — azaz mi történt Saullal? Urunk drága ígérettel búcsúzik a tanítványoktól: „Amikor a Szentlélek eljön rátok, vesztek erőt és tanúim lesztek nekem mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeábán és Samáriában, egészen a föld végső határáig“ (Csel 1,8). Ez az ígéret csodálatosan beteljesedett pünkösdkor. A tanítványok „más emberekké" lettek. Teljhatalommal hirdette Péter Jézus váltsághalálát és feltámadásának győzelmét! Tamás tüzet kapott és Afrika és India apostola lett. Mária életében beteljesdik az ígéret, hogy Jézus hatalmának és országlásának nem lesz vége (Csel 1, 14b; Lk 1,33). Isten Lelke minket is más emberekké szeretne formálni. Új emberek, új győzelmek, új énekek hirdetik ennek az Igének a beteljesedését: „Isten Lelke rád fog szállani.“ Figyelemreméltó Igénkben az is, hogy Isten „elváltoztatta Saul szívét“ (1 Sám 10,9). Ezt emberi erővel, tudással lehetetlen elérnünk, mert szívünk, azaz lelki életünk önmagában mélységesen romlott. Jézus lesújtó véleményt mond erről: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúzások, káromlások“ (Mt 15, 19). Ezt a diagnózist csak akkor tudjuk elfogadni, ha Isten Igéjében, mint egy tükörben, megláttuk magunkat és a golgotái kereszt ítéletében rádöbbentünk bűneink sokaságára, szívünk romlottságára. Akkor mi is átéljük a csodát, hogy Isten elváltoztatja szívünket, azaz új szívet kapunk. Lídiáról olvassuk, hogy az Úr megnyitotta szívét (Csel 16, 14). Ugyanez történt az első pünkösdkor is. Péter bizonyságtétele „szíven találta" a hallgatókat és miután megtértek bűneikből, Isten „elváltoztatta“ őket. — Őszintén szembe kell néznünk ezzel a kérdéssel: miben változott meg az életünk Jézus követésében? Gondolkozásunkban, szavainkban, tetteinkben az 13
