Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám
s és hamisítás nélkü mert hosszú történelme van és a tudományokat megelőző időből, egy egészen más világképből származik. Hihetetlen meséket tartalmaz, ezért nem érdemes olvasni, mert mi Kopernikus utáni időben élünk és egészen másképpen látjuk a világot, mint a Biblia írói látták. Mit szóljunk ehhez? Eredetét illetően maga a Biblia mondja, hogy Istentől ihletett (2Tim 3, 16) és Isten szent emberei a Szentlélektől indíttatva szóltak (2 Pét 1,21). Az ihletést úgy képzelhetjük el, hogy a mindennapi élet fogalmakban történő gondolkozása mellett van egy szellemi, lelki látás, a nyitottság, kitárulkozás az Isten fényvilágából jövő közlések számára. Olyan emberek, akik különösképpen megnyíltak, bepillantást nyertek ebbe a világba. A Biblia szerzői nem voltak író-automaták, hanem inkább híd az idő és örökkévalóság, a látható és a láthatatlan világ között. Mint Isten tolmácsai, megtartották egyéni sajátosságaikat és ezeket is beállították a szolgálatba. Saját életünkben mi nem mindent teszünk a logikus gondolkozás szerint. Tudjuk azt is, hogy lángeszű emberek „ihletett“-nek, vezetés alatt állónak tekintik magukat. — Amikor Haydn „Teremtés“-ét bemutatták, az elragadtatott hallgatóság hódolni akart előtte, ő azonban megindultan az égre mutatott: „Nem én voltam a szerző, Ő adta nekem!“ A Biblia ihletettségének az a lényege, hogy Isten érthető emberi nyelven szólt és az isteni kijelentés minden emberi gondolkodóképesség felett áll. Ezért emberi tekintélynek nem szabad a Bibliában az igazat a hamistól, a valódit a valótlanságtól elválasztani. A Biblia keletkezése A héberül írt Ószövetség hosszabb időszak alatt jött létre, a görögül írt Újszövetség hamarosan Jézus feltámadása után. Az eredeti ősiratokból eddig egyet sem találtak meg, azonban vannak nagyon régi másolatok. Az Újszövetség legrégibb kézirata a Papyrus P52, amelyet Kr. u. 125-ben írtak és János 18 egy részét tartalmazza. Mint különösen értékes kéziratot ismerjük ma Rómában a Codex Vaticanust a IV. századból, Londonban a Codex Sinaiticust, szintén a IV. századból és az ugyancsak Londonban levő Codex Alexandrinust az V. századból. Az Újszövetség legrégibb könyvei a Pál-i levelek, amelyek Kr. u. 50 és 64 között keletkeztek. Az evangéliumok közül először Márk evangéliuma íródott még 70 előtt, az utolsó pedig Jánosé 95 körül. 200-ban az Újszövetség lényegében lezárult. Azonban hamarosan véleménykülönbségek adódtak, legelőször Péter második levele, azután János 2. és 3. levele körül, később Jakab és Júdás levele, valamint a Jelenések könyve körül is. Körülbelül Kr. u. 350 óta van a keresztyén egyház birtokában az egységes Újszövetség. Más világképe van a Bibliának, mint nekünk? Igen, mert a Biblia könyveinek írói a látható és láthatatlan világot elválaszthatatlan egységben látták. Náluk a földi dolgok és jelenségek átlátszók a mögöttük levő események miatt. A Biblia emberei előtt állandó kölcsönhatás nyilvánul meg a látható és láthatatlan világ között. A látható világ dolgait árnyképeknek tekintik és a láthatatlan világ dolgait ősképeknek. A Bibliának egyáltalán nincs tulajdonképpeni világképe, mert Isten mondja: „Ne csinálj magadnak képet valaminek a hasonmására.“ Ehelyett a Biblia igazi világnézetet ad olvasójának. Mai világképünket a természettudomány alakította ki és tulajdonképpen az csak egy természetkép, mert a természeten kívül a világhoz tartozik még a láthatatlan fény és sötétség világa is. Ez a természetkép minden fáradság nélkül beiktatható a különböző világnézetek és világképek közé. folytatjuk
