Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... „És amint továbbment Jézus, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt és követte Őt.“ Márk 2, 14 A fenti Ige olvasása közben felvetődik a kérdés, vajon lehetséges, hogy valaki egy pillanat alatt ilyen életbe vágó döntést hoz? Jézus menet közben megszólítja Lévit, és az azonnal feláll, ott hagyja jövedelmező állását és Jézus követője, tanítványa lesz. Bizonyára ritka eset ez, mert a legtöbb ember csak hosszú megfontolás, tétovázás után dönt. Van, aki éveken át hallja Jézus hívó szavát, míg kimondja az igent. Van aki sosem jut el idáig, habár sokszor közel volt hozzá. Miért döntött Lévi ilyen gyorsan? A történet írója nem ad választ e kérdésre, de ha megfigyeljük a körülményeket, sejthetjük az okát. Lévi vámszedő volt. Ez abban az időben nemcsak szakmai megjelölést, hanem társadalmi és vallási megkülönböztetést, sőt leértékelést jelentett. A vámszedőket általában a bűnösökkel együtt említették. Vámszedő — az akkori vallásos emberek felfogása szerint — nem lehetett becsületes ember. Vámszedő csak bűnös ember lehetett és a bűnös emberrel abban az időben nem érintkeztek a kegyes emberek. Mit tehetett egy ilyen megvetett, kiközösített ember, ha érdeklődött Isten dolgai után? Ha elment volna egy hithű emberhez, az szóba sem állt volna vele. Ha elment a templomba, ott csak a megvető tekinteteket látta, melyek érthetően tudtára adták, hogy nem kívánatos a jelenléte. Csak a templom előterében imádkozhatott, mert ő tisztátalan volt a szentély számára. Ha mégis megállt és imádkozott, odaállt mellé egy farizeus, aki hangosan így szólt: „Köszönöm Istenem, hogy én nem vagyok olyan, mint ez a vámszedő.“ — Képzeljük el Lévi helyzetét. Ki tudja mióta égett szívében a vágy Isten Igéje után, de nem mehetett a templomba, mert félt a farizeusok sértő magatartásától. Talán már hónapok óta figyelte az embereket és reménykedett, hátha talál valakit, akivel beszélhetne a problémáiról, akinek kiönthetné a szívét, aki előtt egyszer őszintén beszélhetne a bűneiről. Aki megmutatná neki az utat a megbocsátás felé. Ki tudja, hányszor próbált már Lévi szóba állni valakivel, de mindig csalódott. Megvető tekintetet kapott, vagy pedig nem értek rá azok, akiktől a segítséget várta. Itt a magyarázata annak, hogy Lévi Jézus hívására szinte felpattant és követte Öt. Erre a pillanatra már régóta várt. Végre valaki, aki nem megy el közömbösen mellette! Valaki, aki nem néz rá megvetően, hanem megszólítja őt. Csak két szó — „Kövess engem!“ —, de ebben a két szóban benne van minden, amire Lévi várt. Ez a két szó azt jelenti, hogy Jézus számára nem közömbös az én sorsom. Törődik velem. Ez a két szó azt jelenti, hogy Jézus nem vet meg bűnös voltom miatt, hanem kivezet a bűnből. Sőt azt is jelenti, hogy Jézus szeret. Annyira szeret, hogy az Ő közösségébe hív. Mások elutasítottak, kiutáltak, de Jézus elfogad. Közvetlen közösségében lehetek. „Kövess engem!“ Ez azt jelenti, hogy a tanítványa lehetek. Megtanít a helyes útra. Nem traktál be nem tartható törvényekkel és vallásos szertartásokkal, mint a farizeusok, hanem előttem jár és megtanít a helyes útra. Ebben a két szóban benne van Jézusnak irántam való bizalma; az előlegezett bizalma. Jézus nem azt mondja: Javulj meg és azután beléphetsz tanítványaim sorába, hanem így szól: Kövess engem és én megváltoztatom, átformálom az életedet. — 6 Pillanatnyi döntés
