Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám
partnerei szidják, a kocsmáros pedig tüzeli ellene az embereket: — Milyen gyáva lett ez a Márton! Milyen kár érte! Egy ilyen beszélgetés alkalmával az az öregasszony, aki Mártonnak a szívére beszélt, rászól a kocsmárosra: — Te telhetetlen! Akkor derék embernek nevezted Mártont, amikor elitta nálad a keresetét! Mit érdemelsz te, hogy a szegény asszonytól és a gyermekektől elveszed a kenyérre valót? Várj csak te pénzeszsák, egyszer majd te is megkapod Istentől jutalmadat! — Ezzel ott is hagyta az elképedt kövér kocsmárost. Ilyen üdvös szidást nem kapott még senkitől. De ettől kezdve békében hagyta Mártont. Márton Isten kegyelméből nem bukott el. A falusiak is elhallgattak, otthon pedig már régen rendesen folyt az élet. Az asszony esküvője óta nem volt ilyen boldog. A gyerekek tisztán, rendesen jártak és jól néztek ki. Minden vasárnap látják a falubeliek, hogy Márton a két nagyobb gyermekével a templomba megy. Tudja, hogy milyen veszedelmes a született hajlam. Fiainál Isten Igéje és szigorú nevelés által szeretné elkerülni a családi nyomorúságot. Két év telt el azóta, hogy ott az árokban beszélt vele az öregasszony — a magábaszállás és csendes növekedés két esztendeje. Márton vágyik hasonló gondolkodású társak, bibliaolvasás és imádság után saját házánál. Szívesen jönnek, akiket erre megnyert nyilvánvaló változása és jóravaló életének bizonyságtétele által. Az Ige egyszerű magyarázata mindig azt a valóságot világította meg, hogy Isten jósága az, amely minket bűnbánatra indít. Két évvel ezelőtt a szerető, anyai feddés, amit az öregasszonytól kapott, volt az első megtérésre hívó indítás. Azóta Isten kegyelme a maga átfoghatatlan nagyságában és mélységében olyan hatalmas lett előtte, hogy valahányszor Isten szeretetéről beszél az embereknek, átforrósodik a szíve. Eredeti módján, teljes alázattal tesz bizonyságot: „Isten szeretete győzött meg engem és Isten gyermekévé tett egy züllésnek indult iszákost.“ Csak bűnösöknek Aki önmagával elégedett, mert nincs bátorsága arra, hogy Isten mértékének alávesse magát, vagy aki kegyes, jámbor voltára büszke, mert az őszinteség hiányzik belőle, az semmit sem kezdhet a keresztről szóló Igével. Csak aki felismeri betegségét, tudakozódik az orvos után; csak aki tudja, hogy elveszett, az kiált a mentő, szabadító után. Ahol azonban az emberből felszakad a kiáltás az Isten kegyelme után és lelkiismerete megretten a szent Isten felsége előtt, ott a keresztről szóló beszéd örömüzenet. Hogyan fogadhatom el, hogy Isten a bűneimet megbocsátja, ha nem mondja meg nekem? A Golgota keresztje az Isten esküje, fogadalma, hogy megbocsát annak, aki az ítélet előtt, ami ott egykor a bűn felett végbement, meghajlik és elfogadja a kegyelmet, amit ott Isten minden bűnösnek felajánl. Sem életben, sem halálban nincs más vigasztalás, mint az a bizonyosság: Uram, meghaltál értem! Tied vagyok! Le Seur Az imádság Lelke Jézus Szentlelke az imádság Lelke — így emeli ki Pál a Galata levélben (4, 4). Ö jogosít fel minket és ad teljhatalmat az imádkozáshoz; ahhoz, hogy Istennel beszéljünk. Ez a Szentlélek ad nekünk bátorságot, hogy Istent Atyának szólítsuk, olyan bizalommal, mint ahogy a gyermek szól atyjához. Sokan szeretnék ezt elvitatni tőlünk, mondván: Nincs értelme az imádságnak, mert nincs aki meghallgassa azt! — Jól tudják, hogy ezzel a keresztyén élet központját támadják meg. Itt jól vigyázzunk! Elismerjük, hogy az imádkozás érthetetlen. Halandó ember nem foghatja fel, hogy egy másik halandó ember úgy beszélhet az örök Istennel, mint egy gyermek az atyjával. De éppen ez a dolog nyitja, hogy nem is mi szólítjuk öt meg, hanem Jézus Szentlelke bennünk imádkozik. Gondold meg: amikor te gyenge vagy és képtelen vagy imádkozni, éppen akkor kiált a Szentlélek az Atyához. Imádkozhatsz és ö meghallgat. Arthur Richter — 4 —