Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám
Egy darabka örökkévalóság Éjszakai beszélgetés újszülött kisfiam bölcsője felett Izgalmas dolog, ha az ember elsőízben lesz apa. Nagyon izgató. Itt fekszel a bölcsőben, mint egy drágaság. Sok millió kisbaba létezik e percben a világon, annyi, mint csillag az égen. De a mi életünkben te üstökös vagy, jöveteleddel most minden megváltozik körülöttünk. Messze fent északon, a hideg Grönlandon ott fekszik ugyancsak egy kisbaba, olyan mint te. Az édesanyja jegesmedvebőrrel fedte be, az apja nagyokat horkol. Ez a sárgabőrű, hasítottszemü kisbaba a szülei számára szintén egy üstökös — mint te nekünk. És a forró Afrikában egy pálmafa alatt sír egy édes kis szerecsen gyerek. Göndörhajú fiatal édesanyja ragyogó szemekkel gyönyörködik benne és csupa szeretettől majdnem megenné. Felhők kergetik egymást az égen, búzatáblák rengenek a szélben, meghajolnak, majd újra felegyenesednek. Amikor még az anyaméhben voltál és édesanyád először érezte, hogy megmozdultál, még kora nyár volt. Sokat sétáltunk együtt, virágokat szedtünk, a lakást díszítettük vele és előre örültünk jövetelednek. Te pedig már itt vagy, a gabona érett és mindenütt készülődnek az aratásra. Honnan jössz, emberke? Az orvosok azt mondják, hogy egy röpke pillanatban keletkeztél. Ebben a röpke pillanatban örökölted mind a tulajdonságaidat (a jó tulajdonságokat anyukádtól, a rosszakat tőlem). Abban a pillanatban az is eldőlt, hogy kék vagy barna szemekkel bámulsz majd a világba —- az is, hogy inkább apádra vagy anyádra hasonlítasz majd, vagy éppen a nagypapára. De tulajdonképpen minden emberből csak egy létezik e világon. Te is egyetlen vagy tömpe orroddal, sötét hajaddal és édes, mosolyra álló kis száddal. A doktor bácsik sok mindent tudnak, de nem tudják nekünk megmondani, hogy honnan jöttél. Nem tudják azt sem megmondani, milyen nagy jelentőségű volt az a pillanat és milyen hosszú az örökkévalóság. Talán egy örökkévalóság volt az a pillanat, amikor te emberke lettél. Nappalokról és éjszakákról beszélünk és tudjuk, hogy a föld egy év alatt fordul meg a nap körül. De minél többet tudunk, annál messzebb esnek tőlünk a mértékek, és minél mélyebben hatolunk be a tudásba, annál rejtélyesebb lesz a világ. Ki akarjuk facsarni az időt, mint a citromot és meg akarjuk hosszabbítani az életünket. De ha majd a nap kialszik, csak egy perc volt az egész élet. Az utolsó pillanat talán az örökkévalóság lesz, amelyet egy orvos sem képes felmérni, hiszen még egy kicsi pontot sem tud felmérni. Ezért csak a hit marad meg a számunkra, és ez nagyobb, mint az értelem. Hiszünk abban a hatalomban, mely felettünk áll, de amely ugyanakkor munkálkodik bennünk. Nem látjuk — de ha egész szerények leszünk, ha olyan kicsinek érezzük magunkat, mint amilyenek tényleg vagyunk, ha felismerjük, hogy az életünk csak egy pillanat —, akkor megérezzük leheletét. Akkor az egész technikai hókusz-pókusz,amelyre olyan büszkék vagyunk, az örökkévalóság fényében összezsugorodik és olyanná lesz, mint Bábel tornya. Kicsi fiam, mi higgyünk abban az atyai hatalomban, amely testet öltött, hús és vérből való ember lett és a földgolyó egy kicsi pontján — a Szentföldön — élt és lélegzett. Szülei Öt is csodaképpen kapták, Ö is ott feküdt a csillagos ég alatt. De az a csillag, amely a jászol felett ragyogott, az Atya szeretetének jele volt. Őbenne hiszünk. Bár nem látjuk Őt, mint ahogy a levegőt sem látjuk, mégis itt van és nélküle nem tudnánk lélegzetet venni. Megérett a gabona és a gyermekből férfiú lett, és tüzet gyújtott, amelyben őmaga elégett. De mivel ez nem földi tűz volt, nem lett hamuvá, hanem elmúlhatatlan élet forrása lett mindazoknak, 5
