Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám
Dr. Paul Müller Űrrepülés és a Biblia 1969-ben megjelent cikksorozatból Tények Az emberiség történetében egészen különleges nap 1969. júl. 21. Armstrong és Aldrin amerikai űrrepülők egy plakettet helyeztek el a holdon, 385.000 km távolságban a földtől, ezzel a felírással: „Itt léptek először emberek a föld bolygóról a holdra A. D. 1969. július 21-én (A. D. = Anno Domini — az Úr esztendejében). — Békés szándékkal jöttünk, az egész emberiségért." Úgy tűnhet, hogy hasonló helyzetben vagyunk, mint 1492-ben, amikor Kolumbus megkezdte útját az Atlanti-óceánon. Ki akarta használni a föld gömb alakját, hogy megtalálja a tengeri utat a keletre fekvő Indiába, miközben fordított irányba, nyugatnak hajózott, hogy megkerülje a földgolyót. így fedezte fel először is a Nyugat-indiai szigeteket és azután Amerikát. Ma azonban sokkal nagyobb kockázatról és alapvető különbségről van szó. Amerikában az ember egy új földrészt talált, vízzel és levegővel — mint Európában —, azonkívül növényeket, állatokat és embereket. Mindez hiányzik a holdon. Ott nincs levegő és ez szörnyű hideget és meleget jelent, amit az odaérkező embernek el kell hárítania. Ezenkívül védelemre szorul a kozmikus sugárzással és meteorokkal szemben is, amelyeket a levegőréteg távol tart a földtől. A földön az ember megtalálja enni- és innivalóját, a légzéshez szükséges levegőt, az alváshoz szükséges ágyat, asztalt és széket, fürdő- és konyhaberendezést, könyveket és golyóstollat. Az ember itt a megszokott nehézkedési törvény alatt él és az idő és tér kis földi viszonylatában mozog. Mindez teljesen más a világűrben; már a holdon is. Ezért az űrrepülőnek rendkívül kemény edzésre van szüksége. Korunk egyik különleges jele, hogy az emberi technika elérte azt a szintet, amelyen lehetővé vált az űrutazás. Az Egyesült Államokban 400.000 ember dolgozik ezen. Azonban a holdra utazás mégsem valósult volna meg a világhatalmak versenyzése nélkül. A dollármilliókat sohasem folyósították volna a holdra való repüléshez, ha az oroszok a szputnyikokkal nem előzték volna meg az amerikaiakat. Ezért jelentette be 1961- ben Kennedy elnök, hogy az Egyesült Államok célja: „Még ennek az évtizednek a befejezése előtt ember repüljön fel a holdra." Agnew alelnök most azt szeretné, ha a 2000. évig a Marsra is feljutna az ember; ez a terve azonban ellenvetésbe ütközött, mert hiszen sokkal fontosabb problémákat kell megoldani a földön. A holdra jutás pozitív eredményei Az ember ilyenfajta óriási vállalkozásokba eddig csak háború esetén kezdett, amit az efezusi Heraklitos filozófus Kr. e. kb. 500-ban „minden dolgok atyjának" nevezett. A bőség és a jóllakottság rendszerint az érzéki örömök hajszolásához vezet; a strandokon keres kielégülést, vagy a cigarettában, az alkoholban és az érzékiségben és mindenben, ami ebben az irányban mozog. Csak a szükség teszi igazán találékonynyá az embert; arra kényszeríti, hogy új utakat és eszközöket keressen. Ennek ellenére a holdra való repülést nem a háború váltotta ki. A NASA (Légi és Űrrepülési Hivatal) tízezer tudóst foglalkoztat. A költségek 25 milliárd dollárt tesznek ki. Huszonhárom űrhajós kockáztatta úttörőként az életét. Hárman meghaltak, amikor a holdra készülő űrhajót kipróbálták, további öt pedig a rendkívül kemény edzésben pusztult el. De ezek a csapások sem hátráltatták annak a célnak elérését, amelyet 1961-ben szögeztek le: „Még ebben az évtizedben el kell hogy érje az ember a holdat.“ Sokat jelent, ha egy nép háború 9
