Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám

kis történetek - nagy igazságok Isten valósága A Ruhr-vidék egyik városában egyhetes evangélizáció volt. Az előadásokra rendszeresen eljárt egy orvosnő. Fi­gyelemmel kísérte a témát. Nyílt ér­deklődése feltűnt az előadónak. A negyedik alkalomról az orvosnő el­maradt és többé nem is jelent meg. Később az evangélizátor összetalál­kozott vele és megtudta távolmaradásá­nak okát. Felfoghatatlannak tűnt az or­vosnő előtt, hogy Isten életünk legki­sebb dolgával is törődik. Istennek ez a mindenütt jelenvalósága és minden­­hatósága botránkoztatta. A lelkésznek nem sikerült meggyőzni őt, de naponta imádkozott érte. A hét véget ért. Utolsó este kialudt a villany, félbeszakadt az előadás. Bánya­robbanás híre terjedt el, a jelenlevők nyugtalanul siettek haza. Sűrű sötétség borul a városrészre, csak egy-egy zseblámpa villan fel. Az orvos­nő, akit első segélynyújtásra a szeren­csétlenség színhelyére hívtak, tapoga­tózva halad előre. Egy ajtóra bukkan, amely elképzelése szerint az előcsar­nokba vezet. Belép. Az ajtó becsapódik mögötte. Zseblámpája fényénél meglát­ja, hogy a felvonóaknába lépett. Megré­mül. Az ajtót hiába rázza, sír, kiabál — senki nem hallja. Ennek a szörnyű kalo­dának rettenetes perceiben ijesztő való­sággal jelenik meg előtte egész múltja. Életének régen elfelejtett képei merül­nek fel emlékezetében. Lelkiismerete mindent felelevenít. Ekkor meghallja a lefelé szálló lift hangját, ahogy meg­indult a rövidzárlat megszűnte után. Villámszerűén hasít belé a gondolat: „Elvesztem! Pillanat múlva összezúz a lift.“ A földre borul és életében elő­ször szakad fel szíve mélyéből az imád­ság, a kiáltás Ahhoz, aki mindeneken segíthet. A másodpercek töredékeiben várja a rettenetes halált, vagy — Isten csodáját, amiben eddig nem tudott hinni. És a csoda megtörténik! Feje fö­lött körülbelül másfél méternyire meg­állt a lift. Az orvosnő a Szentlélek ereje által ezen az élményen keresztül az élő Isten va­lóságát nyerte el és azóta új emberként járja útját. •k A szív törzsfőnökei Afrikai bennszülöttek előtt dr. Schwei­tzer Albert egyszer ezeket mondotta prédikációjában: Eddig olyan volt a szívetek, mint egy falu, amelynek sok gonosz törzsfőnöke van. Ezek a gonosz törzsfőnökök a szí­vetek gondolatai. Ott van a nagy törzs­főnök, a hazugság és azt parancsolja nektek: „Hazudj!“ A másik törzsfőnök azt mondja: „Gazdag lehetsz! Menj és lopj!“ A gonoszság törzsfőnöke azt mondja: „Veszekedj, verekedj, üsd, vágd, ne hagyd magad!“ A másik törzs­főnök a lustaság. És e nagy törzsfőnö­kök mind ott vannak szívetek nagy falu­jában és tombolnak. Mondjátok csak, ha a törzsfőnök gonosz, boldog lehet akkor a falu? Ha ezek a gonosz törzsfőnökök ott dúlnak a szívetekben, boldog lehet akkor a szív? A boldog szív csendes, mint a tó tükre, mikor süt a nap. A boldogtalan szív olyan, mint amikor a tornádó előszele fúj. Boldogok vagytok? Ha ezt kérdezném tőletek, mind azt mondanátok nekem: Nem, doktor, nem vagyok boldog, a szívem gonosz. Pedig minden szív szeretne csendes és boldog lenni. A legvadabb is. Minden ember szeretne csendes és boldog len­ni, a fehérek is, a feketék is. De a szív csak akkor lesz csendes és boldog, hogyha Jézus Krisztus a maga tiszta és jó gondolataival beköltözik a szívedbe és Ő lesz ott az úr. Öt kell mindig meg­kérdezni: Nagy törzsfőnök, jó lesz ez így? Megengeded? Jézus legyen a szíve­tek törzsfőnöke. Akkor majd az Isten országa ott lesz a szívetekben. Imád­kozzunk azért, hogy Jézus Krisztus a szívetekbe jöjjön és vele az Isten or­szága! 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom