Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám
Isten megjelent testben . . megjelent pedig az idők végén tiérettetek." íTim 3,16; xPét 1, 20 A Szentírásban sok Ige szól a betlehemi csodáról és sokféleképpen világítja meg Isten titkait. Az öreg Pál, Jézus Krisztus hűséges, odaadó szolgája, élete végén sok-sok drága személyes megtapasztalás után így tesz vallomást erről, szent bizonyossággal: „Isten megjelent testben" (íTim 3,16). Hatalmas kijelentés ez, tömör, egyszerű szavakban. Az, akit az egek egei be nem fogadhatnak (íKir 8,27), megjelent emberi testben! Akit az angyal a betlehemi ragyogó éjszakában Úrnak, Felken tnek, Krisztusnak, Üdvözítőnek hirdetett, az maga az Isten! Az emberi test törékenysége, alacsonyrendűsége és az ö isteni lénye között micsoda áthidalhatatlan ellentét van! Emberi ésszel mennyire megközelíthetetlen! De éppen ezért van rajta az isteni valóság földöntúli pecsétje. „Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk . . . és hívják nevét . . . erős Istennek" — így szólt róla a prófécia (Ézs 9, 6) már évszázadokkal előre. A prófécia pedig beteljesedett: „Aki eleve el volt ugyan rendelve a világ alapítása előtt, megjelent pedig az idők végén . . vallja Péter apostol (1 Pét 1, 20), az Úr földi-testi életének tanúja. És lélegzetelállító szóval teszi hozzá: „tiérettetek!" A kettős vallomásból megrendítően nyilatkozik meg a karácsony titka: „Isten megjelent testben . . . tiérettetek." Isten jelent meg! Mert ember az embernek mitsem használt volna. Testi nyomorúságában alig-alig tud az egyik a másikon segíteni, lelki nyomorúságában úgyszólván semmit. „Csak Isten segíthet" — vallja az ember is, tulajdon tehetetlensége láttán. Istennek kellett jönnie, mert ember emberről nem veheti le a bűn, a halál és a sátán bilincseit. Senki sem válthatja meg atyjafia lelkét (Zsolt 49,8). Tulajdon leikéért is micsoda váltságot adhat az ember? (Mt 16, 26). Istennek kellett jönnie, hogy önönmaga szeplőtlen odaáldozásával örök váltságot szerezzen a vére árán (1 Pét 1,17—18, Zsid 9, 12). Testben kellett megjelennie! Mit használt volna, ha földöntúli dicsőségében megjelenik? Csak megsemmisülni lehetett volna hatalma és szentsége előtt. Mit használt volna a dicsőség elérhetetlen messzeségében, ha nem mint embernek Fia jelenik meg közvetlen közelségben? Isten kegyelmi terve a világ megalapítása óta ugyanolyan logikus, ugyanolyan következetes, mint teremtő műve a világmindenségben. De egyetlen egyben — tervének céljában — érthetetlen, szívetrázóan érthetetlen. Mert a cél ez: „tiérettetek!" A hitvány, bűnös, porszem emberért, teéretted és énérettem! Itt tárul elénk Isten szeretetének kibeszélhetetlen nagysága: mélysége és magassága, hosszúsága és szélessége (Ef 3,18—19). Ez az a pont, ahol a nyomorult ember boldogtalan élete beleveszhet Isten szerelmének tengerébe, ahol a bűnös ember kárhozat felé menő boldogtalan, békétlen élete átváltozhat felszabadult, boldog életté, megváltott életté Krisztusban, Isten Fiában, aki megjelent testben miérettünk. Karácsonykor ezt kívánja az Úr személyes ajándékul adni: „Isten megjelent testben . . . teéretted!" Ha ennek a kijelentésnek a valósága lehatol a szíved mélyéig, ha nem a bájos kisdedet ismered fel a betlehemi Gyermekben, hanem az Üdvözítő Úr Krisztust, az Istent, aki megjelent testben, és szíved kitárul a teéretted megjelenő Űr előtt, akkor a tulajdon életedben tapasztalhatod meg: „Ha valaki befogadja Őt, hatalmat ad annak, hogy Isten gyermekévé legyen, annak, aki az Ő nevében hisz" (Jn x, 12). Ez a karácsony evangéliuma, örömüzenete. Ez Isten „kimondhatatlan ajándéka" (2 Kor 9,15) az Űr Jézus Krisztusban . . . tenéked! 7