Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám
bák és nehézségek alatt megacélosodott, ám a nép egyre inkább a hitehagyás, a zúgolódás útjára lépett. Többet ért nekik a húsosfazék a szolgaságban, mint a szabadság Isten oltalmában. Amikor a Tízparancsolathoz értünk, egy kis szülő iránti tiszteletadást hangsúlyoztam fiaim előtt. „Mit gondoltok — kérdeztem —, miért parancsolta meg Isten, hogy tisztelni kell szüleinket? A legfontosabb parancsolatok egyike ez, hiszen benne van a Tízparancsolatban, ami örök időkre érvényes." Magam válaszoltam kérdésemre: „Szüleinket azért kell tisztelnünk, mert ők a társadalmi rend megőrzői s ha őket nem tiszteljük, minden szétesik és a család is széthull." Ez úgy látszik, hatott a fiaimra. Amint napról-napra továbbhaladtunk, bizonyos ellentmondásokat véltünk találni, amelyek nem voltak egészen világosak előttünk. Például amikor Áron az aranyborjút csinálta és Mózes lejött a hegyről, nagy haraggal felelősségre vonta emiatt. Áron azt mondta neki, hogy ő csak bedobta az aranyat a tűzbe s az egyszeribe borjú alakot öltött. Nos, nem szemenszedet füllentés volt ez Áron részéről? Miért nem büntette meg Isten Áront? — Vagy legalábbis a főpapi tisztséget vette volna el tőle. Nagyobbik fiam úgy vélte, hogy Isten még alkalmat adott Áronnak a megjavulásra s mert ő volt Mózes segítőtársa. Mózes harmadik könyvében egy egész sor rendeletet találunk, amelyek már magukban is a modern társadalmi élet alapjául szolgálhatnának. A törvények kiterjednek az igaz mértékekre és súlyokra is. Elolvastuk a szívet melegítő parancsot is: „Ne arasd le egészen a te meződnek szélét és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd . . . és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek — a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat." És mindezeket betetőzi a törvény: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" „Dehát ez az Újszövetségben' van!" — kiáltott fel az idősebbik fiú. Amint erről beszélgettünk, arra gondoltunk, hogy Jézus esténként az olajmécses fényénél olvasgatta Mózes könyveit, mi pedig ma 100 wattos lámpánál olvashatjuk az írásokat, amelyek már Jézus idejében is többszáz évesek voltak. Amikor Jézus a parancsolatokról szólt, az Ószövetségből idézett, amely már az Ö idejében sok száz éves volt. Az írásokból később sokat idézett Jézus. Mindez a közeli valóság érzésével töltött el bennünket; szinte éreztük Krisztus jelenlétét, aki élt, gondolkodott, beszélt, evett és aludt — s éppen nem is olyan nagyon régen. A mi esti biblia-társaságunk már a Mózes negyedik könyvét is átvette s most megkezdtük az ötödik könyv „mélyszántását". Nem mondhatom, hogy gyorsan haladtunk volna. Ügy számítom, hogy három évbe telik, mire az Újszövetség végére érünk. De ez egyáltalán nem veszi el kedvünket. Mikor a Bibliát olvassa az ember, az örökkévalóság csodálatos érzése tölti el. Három év igazán nem akadály! Beküldte Poor Károly Neves emberek mondásai Aki életét egészen Istenre bízta, annak senkitől sem kell félnie, annak nincs veszteni valója és nincs oka panaszra. Pandita Ramabai Hallgatás nélkül a beszéd fecsegés. Beszéd nélkül a hallgatás némaság. Romano Guardini A megtérés az életnek nem zárópontja, hanem kettőspontja. Ezzel kezdődik a harc, az Isten csodáinak szemlélése. A megtérés Isten nagy műve. A megtartatásunk pedig legnagyobb müve. Daniel Schäfer 5
