Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám
Mit hoz a jövő? Természetes és magától érthető, hogy az új esztendő küszöbén a jövő kérdése foglalkoztat minden embert. Ott állunk egy sötét kapuban, szeretnénk beletekinteni a jövőbe, szeretnénk kikémlelni, előre meglátni, mit rejteget méhe. Jó, hogy Isten elrejtette szemünk elől a jövőt. Még azt sem tudhatjuk biztosan, hogy mit hoz a holnap. Jó, hogy Isten elfedi előlünk, mert különben, ha előre tudnánk mindent, vagy nagyon elbíznánk magunkat, vagy nagyon elcsüggednénk. Akár így, akár úgy, nagyon elronthatnánk magunknak mindent. Nem tudjuk tehát, mit hoznak majd a napok. Nem tudjuk, megérjük-e az év végét? Semmit nem tudunk előre. Mégis találhatunk feleletet erre az égető kérdésre: Mit hoz a jövő? Nem vagyok jós, nem akarok horoszkópot felállítani, sem kártyát vetni. De odafordulok az Igéhez. Isten szava sok feleletet ad nekem és feltárja előttem, hogy mit hoz a jövő. Először is Isten kegyelme mindennap megújul. „Minden reggel meg-megújul, nagy az Ő irgalma." Amilyen bizonyos, hogy minden éjszakára új nap virrad, oly bizonyos, hogy az ő irgalma és hűsége mindennap körülvesz minket. Isten ebben az esztendőben is minden napon velünk lesz. Ezt Ő megígérte (Máté 28, 20). ígérete nem puszta szó, Ó betartja, amit ígér. Velünk van akkor is, amikor nem érezzük. Véd, eligazít, gondot visel. Mindennap számíthatok jelenlétére, vezetésére és rábízhatom magamat. A vele való közösség éltet, felüdít, új erőt ad, megtart és valósággá lesz mindennap. Ebben az esztendőben is még tart a kegyelem ideje. Azonban fontos üzenet ez: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket (Zsolt. 95, 7—8). Mi módon menekülünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Isten még mindig küldi az Ő követeit, akik kérlelnek: béküljetek meg az Istennel! Még tart a kegyelem ideje, még jöhetsz te is! Isten neked üzeni: Engedem, hogy megtaláljanak azok, akik nem is keresnek engem (Ézs. 65,1). Még mindig van alkalom jót cselekedni. „Aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne az annak" (Jak. 4,17). Az ember sokféleképpen vétkezhet: gondolatban, indulatban, szavakban, cselekedetben és mulasztás által. Azt hiszem, életünkben legtöbb az elmulasztott alkalmak bűne. Pedig amit elmulasztottunk, azt soha többé nem tehetjük jóvá! Mindennap közelebb kerülünk az üdvösséghez. Isten szava világosan mondja: „. . . ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hivőkké lettünk" (Róm. 13,11). Az út egyre fogy, a cél mind közelebb kerül. Már csak egy kis szakasz és odaérünk. Ebben az esztendőben is járhatunk a világosságban. Ennek drága ígéretei vannak. Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van, közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől (I. Ján. a, 7). Ebben az esztendőben is mindennap felemelhetem szómat Istenhez imádságban. Az Ige ezt mondja: „Akarom, hogy imád1 Evangéliumi folyóirat 3. évfolyam 1. szám
