Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 6. szám
R. A. Torrey: Kibeszélhetetlen öröm „Őt (Krisztust), noha nem láttátok, szeretitek; akiben, noha most nem látjátok, hisztek és örvendeztek kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel" (1. Pét. 1, 8). Ki az, aki ne szeretne boldog lenni? Boldogság után vágyik minden ember. Egyik ember ilyen, a másik amolyan úton keresi, de minden ember boldogságra törekszik. Az emberek hatalmas többsége, bár keresi a boldogságot, nem találja meg. Mondhatsz, amit akarsz, az emberek többsége boldogtalan. Megyek a szegényekhez és alig találok ott boldog embert. Megyek a gazdagok otthonába és ott sem találok sok boldog embert. Pedig van egy nagyon egyszerű, biztos és mindenki számára nyitott út, nemcsak arra, hogy megtalálják a boldogságot, hanem hogy kibeszélhetetlenül boldogok lehessenek. Én nem voltam mindig boldog. Kitartóan kerestem a boldogságot a mulatozásban és bűnben, de nem találtam örömöt, csak boldogtalanságot. Boldogságra törekedtem és közben nyelveket tanultam, tudománnyal, filozófiával és irodalommal foglalkoztam, de nem találtam boldogságot ezekben sem. Végül Jézus Krisztus felé fordultam és hittem benne. Nemcsak boldogságot találtam, hanem valami jobbat: örömet, „kibeszélhetetlen és dicsőült" örömet. Az, aki Jézus Krisztusban hisz, ismeri ezt az örömet. Először is, mert tudja, hogy minden bűne meg van bocsátva. Egy kisfiú megkérdezte édesanyját: „Hol vannak a bűneink, miután el lettek törölve?" — „Fiacskám, hol vannak azok a figurák, amelyeket tegnap a palatábládra rajzoltál?" — „Letöröltem azokat" — válaszolta a kisfiú. — „És hol vannak most?" — „Sehol sem" — felelte a gyermek. — „Helyes — mondta az édesanya —, ugyanígy van a mi bűneinkkel is, ha Isten eltörölte őket. Nincsenek sehol." Másodszor, a hivő örvend, mert megszabadult a legkínzóbb, legnyomasztóbb rabszolgaságból, a bűn rabságából. Vannak, akik rabjai az italnak vagy a kábítószereknek; mások a tisztátalanságnak (erkölcstelenségnek), vagy fékezhetetlen természetüknek a rabjai. De mi, akik ismerjük Krisztust, örvendezünk, mert tudjuk, hogy szabadok vagyunk — szabadok örökre. Harmadszor, örvendezünk, mert megszabadultunk minden félelemtől; a balszerencsétől való félelemtől, az emberektől való félelemtől, a halálfélelemtől, az örökkévalóságtól való félelemtől. Negyedszer, örvendezünk, mert tudjuk, hogy örökké élünk. Ötödször, örvendezünk, mert Isten gyermekei vagyunk. Hatodszor, örvendezünk, mert örökösei vagyunk Istennek és örököstársai Jézus Krisztusnak. Hetedszer, „kibeszélhetetlen örömünk" van, mert Isten adta nekünk az Ö Szentlelkét és nincs olyan öröm ez életben, mint a Szentlélekben való öröm. Mielőtt hinni kezdtem Jézus Krisztusban, nagyon szomorú ember voltam. Ültem és töprengtem órákon át. Attól a naptól kezdve, hogy valóban keresztyén lettem, teljesen átadtam magam Istennek. „Őf noha nem láttátok, szeretitek; akiben, noha most nem látjátok, hisztek és örvendeztek kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel" (1. Pét. 1, 8). Az Ige világosan mondja nekünk, hogy ezt a „kibeszélhetetlen és dicsőült" örömet csak úgy nyerhetjük el, ha hiszünk a láthatatlan Jézus Krisztusban. Vajon mit jelent ez? Egyszerűen azt jelenti, hogy fenntartás nélkül bízzunk Jézus Krisztusban. Olyanok akarunk lenni, amilyen Ő és benne bízunk, mert egyedül Ő halt meg helyettünk és érettünk. Ő vitte fel saját testében bűneinket a keresztfára. Belé helyezzük bizalmunkat, mert Ö feltámadt a halálból és ma az övé „minden hatalom mennyen és a földön". Ezért képes arra, hogy nap nap után megtartson bennünket és győzelmet adjon nekünk a bűn felett. Hogy hiszünk ebben a feltámadt Krisztusban, ez azt jelenti, hogy Ő a mi korlátlan Urunk és Mesterünk. Ezért fenntartás nélkül átadjuk U
