Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 6. szám
Lily Geynor, Portugal-Guinea: A halott nem válaszolt A pogányok között sok sötét, babonás szokás van. A pápuák például, amikor halottat temetnek, halottkérdezést rendeznek. A ravatal mellett ún. halottkérdező férfiak kérdéseire felelni szokott a halott. Nem tudom eldönteni, hogy ez szemfényvesztés-e vagy sötét, démoni erők játéka. Maguk a bennszülöttek meg voltak győződve afelől, hogy ilyenkor valóban felel a halott. Pápuáink között most olyan valamit éltünk át, ami számunkra történelmi jelentőségű. Ma délután egy fiatalember temetésére mentünk el. Ez a fiatalember röviddel megtérése után Bissauba ment és ott visszaesett. Néhány hónappal ezelőtt meglátogattuk őt, mivel súlyos szívbeteg volt. Miután két testvér néhány alkalommal beszélt vele, visszatalált az Űrhöz, de sohasem foglalt világosan állást. Amikor most meghalt, valójában nem tudtuk, hogy mi a teendőnk a temetésével kapcsolatban. Elhatároztuk, hogy a falubelieket egyszerűen úgy hagyjuk cselekedni, amint azt megszokták, mert még alig volt ismeretes, hogy ő a hívőkhöz tartozott. Alkalomra vártunk, hogy egy Igét elmondjunk, ha majd a jajveszékelés véget ér. Kis csoportban ott álltunk az összegyűlt tömeg között és megfigyeltünk mindent. A holttestet egy különleges ravatalra helyezték, amit hat férfi vitt és azután elkezdődött a halottkérdezés. Feltűnő egyenetlenség volt észlelhető azok között, akik a ceremóniát vezették és azután világosan kiderült ennek oka: a holttest nem volt hajlandó válaszolni! Akkor az egész tömeg felénk tekintett. Domingos, csoportunk vezetője, oldalra lépett. A temetés vezetője a halotthoz fordult és megkérdezte, vajon a „Krisztus-embereket" akarja-e üdvözölni. Semmi felelet. Akkor az emberek újra elkezdték a kérdezést, majd azt mondották, hogy a halott arra vár, hogy Domingos maga tegyen fel kérdéseket. Természetesen Domingos ezt megtagadta s nyugodtan kijelentette, hogy végkimerülésig tehetnek kérdéseket, a halott nem fog válaszolni, mert lelke a mennyben van. Éreztem, hogy ez a magyarázat hitből jött, de nem voltam tudatában annak horderejének, ami itt történt. Domingos később elmondta nekem, hogy még soha azelőtt nem történt meg, hogy a halott nem felelt volna a halottkérdezőknek. Az emberek nem adták fel a harcot és újra meg újra megkísérelték, hogy a halottból feleletet csikarjanak ki. A nézők között halotti csend uralkodott. Majd néhány idősebb ember hangot adott annak, hogy „Krisztus miatt történik ez így". Mások viszont azt javasolták, hogy tegyék a holttestet a sírba, ahol egyszerűen nem tagadhatja meg a választ. Ugyanis eddig az volt a gyakorlat, hogy a holttestet a befejező kérdéseknél keresztbe fektetik a nyitott síron. A hat halottvivő ismét mozdulatlanul, várakozóan állt, egy másik pedig megkísérelte a halottat ordítva kényszeríteni a válaszadásra. Mi határozottan éreztük a sátán erejét, de tudatában voltunk annak, hogy az Ür jelen van és annak is, hogy Ő maga adott Domingosnak teljhatalmat. Végül eléggé határozatlanul földre helyezték a holttestet és azután Domingos hangosan és érthetően megmagyarázta, hogy miért tört meg a sátán ereje és mindenkit határozottan felszólított a döntésre. EIosszú ideig prédikált, mert már sötétedett, de még mindannyian ott álltak és valósággal itták magukba minden szavát. Talán el tudják képzelni, milyen izgatottak voltak embereink, amikor a hazafelé vivő úton mégegyszer megbeszéltük a délután történteket. Mindannyian megegyeztek abban, hogy még soha azelőtt nem történt meg sem Biombóban, sem Safimban, hogy a halott nem felelt volna a halottkérdezésre. Antonio nem nagyon tisztelte az Urat életében, annál inkább a halála. Ó, bár lenne ez az esemény alkalom arra, hogy itt sokan megtérjenek az Úrhoz! 12
