Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5. szám
Tóth Sándor: Isten Igéje! Jel. 19,13 Mai csendességünkben emlékezzünk meg Isten Igéjéről, amely mindennapi kenyerünk. Az Ige Isten szava, az Isten beszéde. Úgy értelmezzük az Igét, hogy ez Isten felé fordít bennünket, mert benne van Isten dicsőségének a teljessége, mert az Ige Isten szava. Ezért aztán gyakorlatilag Isten eszköze is, amely által tud munkálkodni az emberekben. Mi emberek azért beszélhetünk, mert Isten is beszél. Azért gondolkodhatunk és szerethetünk, mert Isten maga a Szeretet. Ezért a mi beszédünknek sem más alapja, más fundamentuma nem lehet, csak amit Istentől kaptunk: az Ö Igéje! És ez „az Ige testté lett és lakozott miközöttünk", akit az emberek nem fogadtak be és a végén megöltek. A történelem folyamán „Isten sokszor és sokféleképpen szólott az atyáknak a próféták által, ezekben az utolsó időkben pedig szólott nekünk a Fia által, akit mindennek örökösévé tett s aki által a világot is teremtette. Ő, aki az Isten dicsőségének visszatükröződése és az ő személyének képmása, aki hatalmas szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinkből megtisztított és a magasságbeli Felségnek jobbjára ült" (Zsid. 1,1—3). Ezért bűn, méghozzá nagy bűn az Isten Igéje iránti engedetlenség! Ez lesz a vád azon a napon a hitetlenek homlokán, ez az általuk megvetett és kigúnyolt Ige! Ezért mondja az Ür Jeremiás próféta szája által: „Nem olyan-e az én Igém, mint a tűz? És mint a sziklazúzó pöröly?" (Jer. 23, 29). De bizony olyan! Azokon a helyeken, ahol Isten Igéjét elegyítetlenül hirdetik, ott a hallgatóságot az Ige tüze megítéli és a sziklazúzó pöröly hatására porba omlik Isten előtt. Megítéli az Ige, de megigazulva kel fel térdeiről. Az Ige nem tér vissza üresen! Ez az Ige ugyanaz az Ige, amely benned és bennem győzelemről győzelemre ment. Ez az aki ott él, ott szorpng vagy ott énekel ma éppen úgy, mint annakidején Pállal és Silással a börtönben, ma pedig azokban, akik hisznek és az Ige miatt szorongnak. Ez az az Ige, amelyik már régen kilépett a hitviták világából és már kétezer évvel ezelőtt is szembe mert fordulni a farizeizmus minden szemforgató kegyességével, mert nem az öncélúságot, hanem a teljes szétosztódó szeretetet hirdette. Aki csak a maga életét szereti, az elveszíti azt! „Mert példát adtam nektek!" Ez lesz az ítélet igéje azon a napon az ilyenek számára: „Mert éheztem és nem adtatok ennem, beteg és fogoly voltam és nem látogattatok meg engem" (Máté 25, 42—43). Ezek szerint tehát Isten Igéje azoké és azokban él tovább, akik a mások gondjait magukra vették teher gyanánt; azokban az utolsó kisemmizettekben, akik által megszégyeníti Isten a bölcseket! Én hiszem, hogy az egész teremtett mindenség értelme az Ige. Mert ez az élet végső nagy titka! Ez pedig az, hogy az Ige személy. Ö megszólít téged és Ö is megszólítható. Még van egy titka a sok közül az Igének: ha egyszer helyet kap az életedben, akkor imádat lesz belőle. Ugyanúgy, mint Dávid életében, aki mikor ilyet tapasztalt, így válaszolt: „Imádság az én életem Istenéhez!" Az Ige alapja és szegeletköve az eklézsiának, a Jézus Krisztusban élők vonzó életközösségének. Ebben a csodálatos „új tavaszban", mint „Zsengében" — Isten gyülekezeteiben él ma is legerősebben az Ige, mint Isten fuvallata és mint Jézus Krisztus ereje. Ez élteti az ő eklézsiáját, de ez ingerli az ördögöt is ellene állandóan. Hiszen tudja, hogy az élet sója ezekben van, ezek hordozzák. Az eljövendő teljesség ezeknek a szívében él, úgy is mint szeretet, úgy is mint irgalmasság. így látva, meg kell állapítanunk, hogy nagyobb ez az Igét hordozó eklézsia minden látható szervezkedésnél és organizációnál. A sötétség, a bűn ellene szegülhet Isten Igéjének, de meg nem állíthatja, meg nem kötözheti, mert „az Istennek Igéje nincs bilincsbe verve!" Akkor sem volt és ma sincs. „Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak." Befejezésül hadd álljon előttünk Dávid éneke „Isten által dicsekedem az ő Igéjével. Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nekem?" (Zsolt. 56,5). Ebben legyünk erősek! 15
