Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5. szám
Igét és néma maradni. Soha az Igével meg nem szólalni. De ez így csak óhaj marad. Nem repül felém angyal, hogy csodát ajánljon fel. De mégis angyali parancs, hogy erről az Igéről szóljak ma és elmondjam, hogy gyógyulásunk érdekében mit hajlandó tenni ma is a Gazdánk, a süketnémákat ma is gyógyító Űr. És mi az, amit nekünk kell gyógyulásunk érdekében megtennünk. 1. Mit tesz ma is gyógyításunk érdekében Jézus Krisztus? Amit akkor: ma is szertejár, ahogy akkor is felkereste a különböző falvakat és városokat. Ahogy akkor is volt egy-egy hely, ahol megtalálhatta az, aki valóban akart vele találkozni. Ma is megtalálhatja Jézust az, aki valóban meg akar gyógyulni. Nem egyszer tett közöttünk is gyógyító csodát és nyitott már meg néma füleket és tett beszédessé keményen összepréselt ajkakat. 2. És mit tehetünk mi? Másokért? Amit akkor tettek névtelen emberek. Egyszerű névtelenek. Akik meghallották, hogy ott található Jézus, ezért mentőszolgálatra vállalkoztak. Megfogták a süketnéma kezét és elvitték Jézushoz, az orvoshoz. Egyszer egy ilyen elnémult, befelé fordult, depresszióba zuhant emberről panaszkodott nekem valaki. Megkérdeztem: hívta már a gyülekezetbe? Nem — felelte. Úgysem jönne. Azért kísérelje meg, válaszoltam. Az illető csodálkozott legjobban, amikor az az ember az első hívásra eljött. És jól érezte itt magát. És nem is egészen hiába jött ide. Ezek a névtelen mentők kérték Jézust, hogy tegye a barátjukra a kezét. Ma így mondanám: imádkoztál-e már Jézushoz kitartóan és szívből egy „süketnémáért", hogy az gyógyuljon meg? Hogy érintse meg Jézus? * És mit tett a süketnémával maga Jézus? Mindenkihez a maga módján fordul. Nála nincs futószalag-kezelés. Nem ad kész, előre megírt receptet, mint amit nem egy orvos ad az asszisztensének: „fejelje meg, kérem", s már mehet is a beteg. Nincs „megfejelés" Jézusnál. Ezzel az emberrel egészen másképp bánik, mint sok mással, akiket meggyógyított. Ügy, ahogy ennek van szüksége rá. Először is „félrevonja". Azaz nem „vetkőzted" le mások előtt. Milyen tapintatos Jézus. Nem akar feltűnést, propagandát. Kiviszi a tömegből és félrevonja. Majd a gyógyítást megbeszéli az Atyával: feltekint az égre és felfohászkodik . . . S mert ez az ember nem hall, szemén keresztül gyógyítja. Azaz cselekszik vele valamit. Fülébe dugja az ujját, hogy érezze és nyálával érinti a nyelvét, hogy érezzen és lásson. És ez után mondja az ősi arám szót: Effata, azaz nyílj meg. • * Ez a mai evangéliumi történet a süketnéma teljes gyógyulásával végződik. És Jézus dicsőítésével (35 és 37. vers). De azt érzem, azt hiszem, hogy számunkra csak egyféleképpen fejeződhet be az Ige. Ha ma ezt a csodát kérjük elsősorban a magunk számára: nyissad meg a fülemet Uram és gyógyítsd meg a számat, hogy halljak és újra beszélni tudjak emberekkel, akikkel szemben megsüketültem és megnémultam. És ez se nekik nem jó, se nekem. És kérlek, gyógyítsd meg a számat, hogy újra gyógyító jó szóval, a te Igéddel tudjak szólni és bizonyságot tenni. És add, hogy nem csak szóval, hanem az életemmel is, hogy azok is felismerjenek, és dicsőítsenek téged, akik már maguk sem hallanak és némák; mert erre a csodádra van manapság a legnagyobb szükségünk. Szólj ránk Urunk: Effata — nyílj meg! Kicsiben kezdődik . . . Nagy veszély, ha valaki közömbös a kicsi bűnökkel szemben. Mihelyt megszólal a lelkiismeret, egy másik hang is megszólal. Hízelkedő módon álomba akarja ringatni a lelkiismeretet. Feltámad az emberben az őskísértés: valóban azt mondta volna Isten? A most született csecsemő még nem gyilkos, nem gonosztevő, nem iszákos, de könnyen az lesz belőle, ha majd nem veszi fel a harcot a kicsi dolgok ellen. A bűn nem ideig-óráig akar bennünket, hanem örökre. Nyújtsd oda a kisujjadat — és mindig erőszakosabb és telhetetlenebb lesz. A bűn először jelentéktelennek mutatja magát, de óriási szörnyeteggé nő. Leigáz, megfélemlít. Mindig kicsiben kezdődik... 13
