Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5. szám
Járjatok az Űrhöz méltóan! Kolossá i, 10 Pál apostol nagyon sok jót hallott e gyülekezet tagjai felől. Élt bennük a reménység. Erősen tevékeny szeretet-közösségben éltek. De ez nem jelentette azt, hogy most már nincs tovább, kipihenhetik magukat babéraikon, eljutottak a fejlődésben a csúcspontra. Az életnek és minden fejlődésnek legnagyobb ellensége a kényelemszeretet, a megszokottság, a rutin, az elbizakodottság: én már tudom, én már beérkeztem. A hivő ember lelki fejlődését is ilyen veszélyek fenyegetik, ha nem éber. Bármilyen hosszú utat tett is meg valaki a megtérése óta, bármilyen sok szolgálat állna a háta mögött, bármilyen mély ismeretekre tett szert, az apostolnak ez a figyelmeztetése mindig időszerű, mindig megszívlelendő. Járjatok az Úrhoz méltóan! Ezzel máris ott áll a példakép a szemünk előtt. Hozzá méltóan — másszóval: úgy mint Ő. Nem mesterkélten, nem hamis kenetteljességben, nem külsőleg mutatni valamit, ami a valóságban nincs is meg bennünk. Milyen kifejező szó ez: KÉPMUTATÓ-képet mutat, nem a valóságot! Nem a magunk méltóságát kell bemutatnunk, hanem Öt. A mi példaképünk ad példát, hogy hogyan kell járnunk, élnünk, forgolódnunk az emberek között. Nála, egyedül csak nála találjuk az igazi példaképet. És milyen volt Ö? hogyha e kérdésre kimerítő módon akarnék válaszolni, nem volna elég ez a rendelkezésre álló néhány oldal. Csak valami keveset mondhatok. Az a meggyőződésem, hogy az Üdvözítő, amikor itt járt a földön, egészen egyszerű ember volt. Mindenben hozzánk hasonló volt, kivéve a bűnt. Semmi feltűnő nem volt rajta. És mégis rejtve volt benne egy olyan méltóság, amely különösen a bűnösöket nagyon vonzotta hozzá. Semmi mesterkélt jámborság nem volt lényében, ezért ostorozta oly keményen a farizeusokat. Betegekhez, bűnösökhöz, nyomorultakhoz és kicsinyekhez lehajolt. Soha hiábavaló, rothadt beszéd tőle nem származott, egész élete átadott élet volt. Szelídség és határozottság jellemezték Öt. Nem kereste a maga érvényesülését. Nem futott emberek kegyei után. Mindig igazat mondott. Nem volt személyválogató. Nem vetett meg senkit, nem beszélt senkiről lekicsinylőleg. Tiszta volt. Szeretet, öröm, békesség, szívesség, jóság, hűség, szelídség mértékletesség töltötték be őt. Mindig a mennyei Atya akaratát és tetszését kereste. Széjjeljárt mindenütt és jót cselekedett. Joggal elmondhatta: Én és az én Atyám egy vagyunk. Aki engem lát, az Atyát látta. Igaz a Szentírás bizonyságtétele: Őbenne lakozott az Istenség egész teljessége testileg. És igaz, hogy Isten maga volt Krisztusban és megbékéltette a világot önmagával az Ő keresztjének vére által. Maga a Szentlélek eleveníti meg lelki szemeink előtt Öt, és maga a Szentlélek ébreszt ellenállhatatlan vágyat a szívünkben: Én is olyan szeretnék lenni, mint Öl De ennél még sokkal többet is tesz bennünk a Szentlélek: azt munkálja, hogy átformálódunk és Krisztushoz mindig hasonlóbbak leszünk. A Szentlélek maga ébreszti a vágyat bennem és Ő maga gondoskodik róla, hogy ez a vágyam minden elképzelésnél hatalmasabb módon valósuljon meg bennem. És ha átformálhatja az életünket, akkor leszünk majd képesek járni úgy, mint Ő járt, méltóképpen Őhozzá. Az Úrhoz méltó élet gyümölcsöző élet. A gazda a terméketlen fát kivágja, útjában áll. Az élet értelme a gyümölcs. Milyen gyümölcsöt terem a te életed fája? Gazdagon ontja a gyümölcsöt, vagy csak tessék-lássék módon? Méltóképpen járni, azt jelenti: méltó gyümölcsöket hozni. Minden jó cselekedetben gyümölcsözni. Nem minden jó cselekedet számít annak az Isten szemében. Csak amit az Ö rendelkezése szerint teszünk, csak amit iránta való szeretetből végzünk, az számít. Csak az a cselekedetünk számít Isten előtt, amelyben felragyog a Jézus Krisztushoz való hasonlóság. Mert ezen múlik valóban minden: hogyha az én magam dicsőségét keresem az ú. n. „jó" cselekedetek által, akkor ezek romlott cselekedetek. Ha azonban Jézus Krisztus szépsége lesz látható abban, akkor nincsen ugyan mivel dicsekednem, de mégis ez lesz az igazi, az elfogadható jócselekedet. Mindannyian „j á r u n k" — ki a maga módja szerint, ki az Isten módja szerint. Járjatok az Úrhoz méltóan! Ungár Aladár 8
