Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 5. szám

Ha én lennék az ördög . . . Ha én lennék az ördög, minden áron meg­akadályoznám, hogy az emberek odata­láljanak Istenhez. — Nem engedném, hogy idejük legyen gondolkozni vagy elcsendesedni. — Mindig foglalkoztatnám őket valami­vel. — Felkelteném bennük a hírvágyat — so­ha ne legyen elég nekik semmi. — Az asszonyok nyakába ülnék és hajta­nám őket, hogy főzzenek, mossanak, takarítsanak, mint az őrültek. — A férfiakat a kártyaasztal és a pohár mellé csalnám. — Mindig gondoskodnék szórakoztatá­sukról; soha ne legyenek egyedül, mindig vidám, hangos társaság vegye őket körül. — Telebeszélném a fejüket azzal, hogy ők milyen ügyesek, okosak, nélkülöz­hetetlenek. Ha egy ember öntelt és felfuvalkodott, akkor nem érdekli őt a vallás.-- Aki szegény vagy beteg, azt igyekez­ném elkábítani. — Aki megelégedett, azt elégedetlenné tenném. — Akinek jó szíve van, azt megkeményí­teném. — Aki szeret másokon segíteni, annak azt súgnám: te bolond, neked sem se­gít senki. — Aki szeret templomba menni, azt elál­­mosítanám. — Aki Bibliát akarna olvasni, annak egy érdekfeszítő, izgalmas könyvet ajándé­koznék. — Aki Jézust szeretné követni, azt tévu­­takra csalnám. A lényeg helyett a lényegtelennel foglalkoztatnám. — Aki meg akarna térni, annak azt súg­nám: igaz, meg kell térni, de te még ráérsz. — Aki bánkódna bűnei felett, azt megvi­gasztalnám: te még mindig jobb vagy, mint sok más. — Aki imádkozni akarna, annak tisztá­talan képeket mutatnék. Mindent elkövetnék, hogy az embereket visszatartsam Istentől! De mindemellett tudnám, hogy az Isten szeretete annyira vonzó, hogy senki nem tud ellenállni. Jézus hatalma sokkal nagyobb, mint az ördögé. Győzelme biztos. Dr. Kuhn püspök Interjú Pál apostollal Valaki interjút kért Pál apostoltól. Ak­kor csak a bizalmas „te" megszólítást ismerték. — KedvesPál, te minden idők legnagyobb apostola és misszionáriusa voltál. Mi volt a titka és a magva annak, amit te hirdettél? — Mi a megfeszített Krisztust prédikál­juk! — Igen, igen, az első missziói útadón, az ezer méter magasan fekvő pisidiai fennsíkon, egyszerű falusi embereknek ezt hirdetted. De a nagy római biro­dalom világvárosaiban mit hirdettél? — Krisztust, a megfeszítettet! — Hm! — lehet, hogy akkor az emberek ezt megértették. De ma ez már senkit nem érdekel. Mi egy teljesen megvál­tozott világban élünk. Égető kérdéseink vannak — űrkutatás és forradalmasító változások a technikában, háborúk, né­­pesség-túlszaporodás, éhínségek és sok minden más. Mit mondjunk ma, 1969- ben? Mi az ember kérdéseire ma a válasz? — Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: békése­tek meg az Istennel. — Pál, az emberek ma nem értenek meg téged. Nem tudsz egy jobb feleletet ad­ni? — Egyesek jelekre várnak, mások filozó­fiát keresnek; mi pedig a megfeszített Krisztust prédikáljuk. — Az emberek kicsinyesek, bizalmatla­nok, harcolnak egymás ellen, gyűlöl­ködnek. — De én egy kiváltképpen való utat mu­folytatása a 7. oldalon lent 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom