Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 4. szám

hallottam Hiába menekülsz! A napilapok közölték a hírt, hogy két bankrabló többmilliós zsákmányra tett szert és nyomtalanul eltűnt. Mint utólag kiderült, Amerikába repültek. Szilárdan hitték, hogy ott a nagy tömegben aláme­rülnek és soha senki nem leli nyomukat. Három hónap múlva megbilincselve hozta őket vissza az Interpol egyik detektívje ugyanazon a repülőgépen, amelyen elmenekültek. Isten elől sem menekülhetsz. Nincs sem­mi lehetőség arra, hogy kitérj előle és az ítélet, meg a számadás elől. Aki mégis menekül előle, az csak még nagyobb bajba és zavarba jut. Akárhova mene­kül, a bűntudat mindig újra előfogja. És hiába rejti el magát akármilyen mondvacsinált kifogás vagy ürügy mögé, a lelkiismeretét elhallgattatni nem tud­ja-Isten, aki az egész világmindenséget teremtette, jól ismeri az ember minden belső rejtekét. Megtalál ő téged a vi­lágűrben is. Ha kozmikus sebességgel tudnál mozogni, akkor is az Isten keze fogna fel. Itt semmi nem használ, csak egy. Ne Isten elől menekülj, hanem hoz­zá. Szeretete karjaiba zár téged. Szívére ölel. el nem enged. Önála védelem és menedék van a számodra. Igazán? Azt mondod, Istent sehol nem lehet meg­találni? Bizonyára alaposan ismered a világmindenséget. Bizonyára átkutattad minden zegét-zugát és belenéztél minden sarkába. Logikusan véve esztelenség azt mondani: „Nincs Isten". Legfeljebb annyit mondhatsz: „én még soha nem tapasztaltam meg, hogy van Isten. Még nem találkoztam vele". De még meg­történhet. Én Istent Krisztusban találtam meg. Meg­tapasztaltam, átéltem őt. Te is átélhe­ted. De nem úgy, ahogy te szeretnéd. Ügy keressed Istent, ahogy ő mondja ne­ked. Akkor odatalálsz. Akbar Abdul Haqu Zöldelő oázis Három évvel ezelőtt Helsinkiben egy imacsoport alakult. A fiatalok sorsa ne­hezedett rájuk. Valamit tenni kell a fia­talokért. Alkohol és kábítószerek rabja a legtöbb. Ezért elhatározták, hogy egy helyiséget bérelnek és ott klubot ren­deznek be. Találtak is a város közepén egy volt kávéházat, azt szépen berendez­ték. Mindenki jöhetett, fogyasztás nem volt kötelező. Csak alkoholmentes italo­kat szolgáltak fel. Csakhamar nagy közkedveltségnek ör­vendett a „Zöldelő oázis." Sokan min­den este eljöttek. Kezdetben titokban itt is kábítószereket árultak egyesek — azután ez megszűnt. Hivő fiatalok el­vegyültek a többiek között, érdekes viták és beszélgetések alakultak ki és a jó mag sokaknál termőtalajra talált. Előadások és zeneesték váltakoztak. Egy év alatt több ezren fordultak meg ott. Isten látható módon megáldotta ezt a helyet, ahol valóban mindenki felüdül­hetett. Inkább engem! Cyrus király egyik főemberének a fele­sége egy összeesküvésbe keveredett. A dolog kitudódott. A király a résztvevő­ket mind halálra ítélte. A férjnek csak az ítélethozatal után jutott tudomására, hogy a feleségét kivégzik. A király elé járult, térdrevetette magát és úgy kö­­nyörgött felesége életéért. — Felség, inkább engem végeztess ki! Vedd az én életemet a feleségem élete helyett! A királyt meghatotta ez a nagy szeretet. — Ezt a szeretetet nem szabad szétrom­bolni — mondotta és visszaadta a férjnek a feleségét. — Láttad, milyen jóságosán nézett ránk a király, mikor megkegyelmezett? — kér­dezte a férfi feleségét. — Nem, én nem is néztem a királyra. Én csak azt a valakit néztem, aki kész lett volna meghalni értem! 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom