Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám
Csia Lajos: Maranatha! Ezt az arám(szír) mondatot találjuk I. Kor. 16:22-ben, azután a fájdalmas felkiáltás után, hogy aki az Urat nem szereti, átok legyen, azaz kerüljön az oltárra és az oltártűz égesse el. Az oltártűz ma a Golgota ítélete, mely az emberi vétken a legborzalmasabb ítéletet hajtotta végre akkor, amikor Istennek Fia ezt a bűnt magára vette. Akiben az Úr szeretetére viszontszeretet nem ébred; aki vétkét szereti és nem őt, aki a vétektől megtisztítani és megszabadítani akar bennünket, azt meg fogja égetni az ítélet tüze, amikor a Bíró visszajön megítélni a földet. Isten szeretete nem azt jelenti, hogy „túlteszi" magát a vétken és kegyelmesen „elengedi azt"; Isten nem engedi el a vétket, hanem vagy kiégeti belőlünk, vagy megégeti velünk együtt. Isten szeretete tűz, mely a bűnnel össze nem fér, meg nem alkuszik; Isten szeretete féltő szeretet, vagy féltékeny szeretet, amely magáénak akar, vagy eltávolít a teremtésből, hogy azt tovább ne fertőzzük, meg ne rontsuk; hogy a teremtés békéjét a gonoszok örökkön örökké meg ne zavarják. Maran athá, vagy Marana thá jelentése: az Úr jön! — vagy: Uram jövel! Jézus visszajövetele egyeseknek boldogító szabadítás, a béke birodalmának kezdete; mások számára ítélet, amely elől sziklák alá menekülnének, halálba futnának majd. Maran arámul urat jelent; marana annak status emphaticus-a azaz rámutató alakja, megszólító alakja: Uram! Amikor Jézus ezt a nevet kapja (megfelel a héber adonai-nak, vagy a görög kürie-nek), akkor nem a szolga-alakra gondol az ember, amelyet úgy vett magára Istennek Fia, hogy isteni voltától magát megüresítette, hanem Jézus királyi felségére, amelyet annak fejében kapott, hogy magát áldozatul adta az emberekért és ezzel az áldozattal őket visszavásárolta a sátán kezéből Isten örök országa számára. A „maraná"-ban, az „uram"-ban benne van az a hitvallás, hogy a világ ura csak az lehet, aki odaadja magát a világ életéért. Jézus úgy szerzett hatalmat, hogy a Golgotára ment és ott meghalt azokért, akiket szeretett, az emberekért. Magára vette bűnük terhét és szennyét; vérével megvásárolta őket. Az emberek elszörnyednek, amikor hallják, hogy Isten oly kegyetlen, hogy Fiát a keresztfára adta; de ugyanaz a világ tiszteleg a hatalom előtt, amikor egy-egy kényúr a rabszolgák ezreit feszítteti meg, hogy a gazdagok uralmát biztosítsa. Isten, a Biblia Istene nem így tett; Maga halt meg a rabszolgákért és azokért, akiken uralkodni akart. Mert a szeretet és jóság uralma a nép szabadulása! Atá arámul azt jelenti: jött; eljön így hangoznék: jótá; tehát maranata nem jelentheti azt,hogy azúr eljön;annak meg értelme nincs, hogy az Úr eljött, mert a keresztyén gyülekezet várakozása a jövőre irányul. így a mondat értelme csak felszólító lehetett: Jövel, Uram! így találjuk Jel. 22:20-ban. Jánosnak ez a felkiáltása állandó imádság lett az első keresztyén-zsidó gyülekezetben. Azoktól ebben az alakban vették át a pogány gyülekezetek is, mint a későbbi keresztyének a kűrié eleuson-t (Uram, könyörülj). A keresztyének várták a békesség birodalmát, nem emberi erővel, vagy éppen erőszakkal csinálták. Várták, hogy Isten ígérete valóra váljék s imádságukra feleletül jöjjön el. Várták, mint a földmíves az aratást, a vincellér a szüretet. A békesség birodalmát nem saját önző emberi szívünkből állítjuk elő, hanem az valósítja meg, aki erre a földre elhozta Isten szeretetét, amikor áldozatul adta életét. Mert az örök békét csak a szeretet valósíthatja meg, nem a pogrom, a börtön, a hóhér, nem az atomháború, nem a hatalom kicsikarása a másik kezéből. Isten királyi országlása jön, mint a mennyei fehér lovas az égből. Ravaszsággal, hazugsággal, becsapással nem hozható el. Belisztezett lábú farkasok nem hozzák el; a koldusok, a sírók, a szelídek, az igazságos életre éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességet készítők, az igazságért üldözöttek kapják meg; Istennek odaszentelt életükkel azok siettetik eljövetelét. A hívő imádság magja ki fog kelni. Isten királyságát a szeretet királya el fogja hozni magával. Magával, mert Jézus nélkül nincs békesség a földön! Megjelent a Békesség fejedelmének útja c. könyvben. Budapest, 1968. 5
