Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám
Nyolcvan év - másfél perc Tudósok különös filmfelvételeket készítenek, például egy növény életéről. Kezdve azon, hogy a föld kérgét áttöri a kis fűszál, azután szár fejlődik, levelek jelennek meg, virágok nyílnak, majd elhervadnak; gyümölcs érik és lehull, s végül a kiszáradt, megtört növény elhal. A film a növény életének különböző szakaszait csak egy-egy mozzanatban örökíti meg — az egész fejlődést rövid pillanatok alatt mutatja be. Hogyha egy ember életét akarná valaki megörökíteni, nem volna elég egy nyár, hanem nyolcvan esztendő kellene hozzá. A felvevőgép a fiú születésével kezdené el munkáját. Ha minden hónapban két felvételt készítene, egy évben huszonnégy, tíz év alatt 240 kép, 80 év alatt 1920 kép készülne el. Hogyha e közel kétezer felvételt lepergetnénk normális filmsebességgel, azaz 24 képet egy másodperc alatt, a 80 évet felölelő képeket alig másfél perc alatt látnánk magunk előtt. A csecsemőből kisgyermek, a gyermekből kisfiú, a fiúból legény és végül férfi lesz. Az élete teljében álló ember azután mindig öregebb lesz, arca ráncos, testtartása hajlott lesz. A film kezdetén a bölcső, a végén a koporsó látható. Megrendítő a nyolcvan év összefogása másfél perc alatt. Habár nem új ez. A Biblia a 90. zsoltárban két és félezer évvel ezelőtt már megmondta: Olyan az ember, mint a mező füve, virága, amely reggel virágzik és estére elhervad, megszárad. Ezek vagyunk. Másrészt azonban életünk a Jézus Krisztusban való hit alapján nem kérész élet, — az örökkévalóságok örökkévalósága vár reánk. Jézus mondotta: „Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki elküldött engem, örök élete van és nem jut kárhozatra, hanem átment a halálból az életre" (Ján. 5, 24). Hol laksz? Egyedül volt, apósa juhait terelgette. Szánalmas helyzet. Nem volt saját nyája, nem volt haszna az egészből. A szél felkavarta a homokot, belepte a fogait. A juhok bűze fojtogatta az orrát; a mekegés bántotta a fülét. Egy cseppet sem volt ez „vallásos" környezet. Ugyan ki gondolta volna, hogy Isten egy ilyen környezetben jelenti ki magát? Mialatt egyhangú, mindennapos munkáját végezte, hirtelen lángolni kezdett egy bokor. Isten jelent meg neki és nevén szólította: „Mózes! Mózes!" És ő azonnal felelt: „Itt vagyok, Uram!" Tudjuk tényleg, hogy hol vagyunk? Tudod, hogy hol élsz? Mózes tudta. Mindenki lakik valahol. Mi a címed? Hol laksz? Aki elismerést és tiszteletet keres, az a „Közkedveltség utcájában" lakik. Aki nagy teljesítményekre és sikerre tör, az a „Beérkezettek fasorjába" költözik. Azok az asszonyok, akik sokat adnak a külsőre, a „Feltűnni-akarás palotájában" laknak. Az a férfi, aki izmos alkatára, férfiasságára büszke, az „Atléta-soron" lakik. Aki pedig okos, tapasztalt ember benyomását szeretné kelteni, a „Világokosok kőrútján" bérel lakást. Akit csak a ruha, autó, vitorlás és ékszerek érdekelnek, az az „Anyagi jólét útján" hajt át. Ha valaki vallásos téren akar elismerést szerezni, az a „Gyülekezeti munka-sarkon" lakik. Aki szép élményeket keres, mert unatkozik, az a „Szórakozás futóhomokjára" épít. Aki mérges és bosszút forral, az a „Gyűlölet felhőkarcolójában" telepedett meg. Aki gyermekeit rosszul értelmezett szeretetből elkényezteti, az a „Családi majorságban" vett ki lakást. Aki állandóan nehézségeit panaszolja, az az „önsajnálkozás útján" építkezik. Ha valaki meg van győződve arról, hogy őt a sorsa nyomorúságra ítélte, az a „Szegényház utcába" kerül. Te hol laksz? 4
