Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 6. szám
Karácsonyi öröm „Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez az én lelkem (szellemem) megtartó Istenemben" (Luk. i, 46—47). Ha ezt elmondhatjuk, akkor van karácsonyunk. Ki mondhatja el azonban? Nézzük meg azt, akitől ezek a szavak erednek. Mária, a názáreti Józsefnek, az ácsnak a jegyese. Gyermeket várt. És ez a gyermek lenne Isten Fia? Nehéz volt elhinni ezt. Nemcsak ma nehéz, hanem akkor is az volt, sőt akkor még inkább. Mária életútja Isten beavatkozása által nem lett könnyebb, hanem nehezebb. Jórészt fordítva szoktuk ezt elképzelni. A valóságot a karácsonyi történet mondja el, ha csakugyan úgy olvassuk és halljuk, amint az Újszövetségben megíratott. Felettébb nehéz életút ez. József előtt megszégyenítő színben tűnt fel a szent viselősség, úgyhogy hátat akart fordítani Máriának (Máté 1,19). Csak az angyal győzte meg őt. És ki tudja, hányán néztek rá ugyanígy. A csodálatos születés után pedig Simeon által hallja a templomban az iszonyú jövendőt (Luk. 2, 35): „A te lelkedet is áthatja az éles kard." Mária szíve azonban mégis ujjong: „Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez (ujjong) az én lelkem megtartó Istenemben." Hogyan? Miért? Mert nem beszél bele abba, amit Isten mond, hanem az ígéretre néz és engedelmeskedik. „íme az Ür szolgálóleánya! Legyen velem a te beszéded szerint." Ezzel kezdődik az a hit, amely megáll Isten előtt. Ezzel kezdődik a valóságos karácsony és nehéz életúton is az a nagy öröm, amit az angyal hirdetett. Minden időkben. Akkor és ott éppen úgy, mint ma és itt. A földi öröm mélyén mindig ott rejtőzik a titkos aggódás: nem veszítjük-e el a következő pillanatban? Innen van a mohó vágy, amivel az ember beleveti magát, ha földi örömhöz, élvezethez juthat. Ha lehetséges igazi örömhöz jutni nekünk, embereknek, nagy örömhöz, amely nemcsak múló élvezet, akkor annak olyan ajándéknak kell lennie, amelyet ennek a világnak semmiféle hatalma se rabolhat el tőlünk. Olyan boldogságnak, amitől senki sem szakíthat el bennünket. Csak olyan öröm lehet ez, amelyhez minden élethelyzetben hozzájuthatunk, amelyet minden mélységből, minden kétségbeesésben megragadhatunk és magunkévá tehetünk. Ilyen öröm azonban kizárólag csak ott van, ahol a karácsonyi angyal hirdeti ennek az elsötétült földi világnak és benne a remegő pásztoroknak: „Megszületett nektek ma a Megtartó!" Dr. Karl Heim Amint az én Atyám küldött engem, úgy küldelek én is titeket — hogy szolgáljatok fizetés, jutalom nélkül, ismeretlenül, szeretetet nem várva, elszenvedve korholást, gúnyt és megvetést, — hogy egyedül az evangéliumért fáradozzatok. — így küldelek benneteket — hogy megsebezzenek, összetörjenek; hogy sírjatok és virrasszatok;hogy bekötözzétek a megsebzetteket és hordozzátok a megfáradtak terheit. — így küldelek benneteket — hogy szenvedjetek értem és menjetek a megkeményedett szívekhez; azokhoz, akik vakok, mert nem akarnak látni, — odaszánva életedet, véredet. . . — küldelek, hogy megízleljed Golgotát. — így küldelek--------téged. — Mit felelsz? — Itt vagyok Uram, küldj el engem! 4
