Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 6. szám
Jézus a bűnösök között „Közeledtek pedig hozzá a vámszedők és bűnösök mind, hogy hallgassák őt" Luk. 15, a. Nagy tévedés volna azt gondolni, hogy az a tény, hogy Jézus a bűnösök között volt, csak ritkán fordult elő. Amióta testet öltött magára, állandóan a bűnösök között volt, hisz minden asszonytól született egyén homlokán viseli a bűn pecsétjét. A Szentírás egész világosan tanítja, hogy a halál a bűn zsoldja. Meg is halt eddig két ember kivételével mindenki. Így csak beképzelés lehet az, ha valaki azt gondolja, hogy nem bűnös. Ilyen beképzelt egyénekből állt a társadalom egy bizonyos rétege akkor is, amikor Jézus a földön élt. Ezek magukat igazaknak tartották. Aki bűnös volt, annak legtöbb esetben nem volt bocsánat. A társadalom ezen rétege kirekesztette a bűnöst és sok esetben elzárta előle a javuláshoz vezető utat. Ezek a társadalom kivetettjei közeledtek Jézushoz, hogy hallgassák őt. Nagyon sokat jelent az, amikor az ilyen megvetett, lenézett állapotban azt érezheti az ember, hogy mégiscsak van valaki, aki szereti őt. Karácsonyt ünnepeltek az egyik gyermekotthonban nagyon vidám hangulatban a szépen feldíszített karácsonyfa körül. A szoba egyik sarkában egyedül ült egy kislány. Ő nem tudta élvezni a karácsonyfa szépségét, mert világtalan volt. Nem tudott az éneklő csoportba bekapcsolódni, mert néma volt. Nem élvezte a gyermekcsoport zajos társalgását, mert süket volt. De végűi hozzá ment az egyik nővér és megsimogatta az arcát. Erre mosoly öntötte el ajkát, amelyen keresztül érthetetlen hang tört elő, és ebből azt lehetett észlelni, hogy szeretné mondani: „Mégiscsak van itt valaki, aki szeret engem." Ilyen örömérzés hatotta át azokat, akikről olvassuk, hogy közeledtek Jézushoz. Jöttek a nagy bűnösök ahhoz, akinek kegyelme nagyobb a bűneiknél. Jöttek a lélekben szegények gazdagodni. Jöttek a bűneik felett sírók vigasztalódni, jöttek a lelki eledelre éhesek és szomjúhozók megelégedni. Jöttek a szennyes szívűek megtisztulni. Jézus magához fogadta őket és velük evett. Ezért zúgolódtak a farizeusok és írástudók: Miért nem segít nekik Jézus gyűlölködni? Miért nem veti meg azokat, akiket ők megvetnek? Miért nem haragszik azokra, akikre ők haragusznak? Ez a magatartás adott okot Jézusnak arra, hogy ezt a példázatot mondja: „Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában és nem megy el az elveszett után, amíg meg nem találja azt." Ennek a kifejezésnek az az értelme, hogy Isten törődik az egyénnel. Jánoshoz közelebb volt Jézus Patmos szigetén, mint a laodiceabeli lágymeleggé vált gyülekezethez. Emberek elfordulhatnak a paráznától, gyilkostól, tolvajtól, istenkáromlótól, hitehagyottól, de Jézus törődik velük és meg akarja menteni őket. Egy nagyobb vallásos összejövetel alkalmával egy kisleány elsodródott édesanyjától. Bement a hatalmas épületbe és leült a legelső padra. Az édesanya kérette a lelkészt, jelentse ki, hogy N. Mária elveszett, édesanyja keresi. A kislány nem jelentkezett, hanem csak az istentisztelet befejezése után. Amikor megkérdezték, miért nem jelentkezett, amikor hívták, azt válaszolta, hogy azért nem, mert egy elveszett kislányt kerestek, ő pedig nem veszett el. Pontosan ez a helyzet áll fenn az elveszett bűnösnél. El vannak veszve lelki értelemben. Isten és Krisztus nélkül élnek. Krisztus nyújtja feléjük mentő karját, hogy felemelje. Szeretettel és nagy részvéttel öleli keblére. Megváltó sebeinek vérével gyógyítja a bűntől megsebzett szívet. Ragadd meg feléd nyújtott kezét és engedd, hogy felemeljen, mielőtt rádborulna a halál éjszakája. Ismerd be, hogy te vagy az a példázatban feltüntetett elveszett bárány és téged 2
