Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 5. szám
Három vers Megváltóm Mindig csak adni A szívem ujjong és örül, mert Jézus Krisztus lakja. Istent dicsér, égig felér magasztaló szózatja . . . Hatalmasan tett énvelem: hozzám hajolt a kegyelem, Fennen dicsérem szüntelen mindenható Megváltóm! Az öreg kút csendesen adja vizét . . . így telik minden napja. Áldott élet ez! — fontolgatom: csak adni, adni minden napon! Ilyen kúttá kellene lennem! Csak adni teljes életemben. Csak, adni? . . . Terhet is jelenthet. Jó kút, nem érzed ezt a terhet? Az Ür a menny előízét már itt lelkemnek adja. Sugárzó nap kelt fel nekem s nincs többé alkonyatja. Hatalmasan hint tiszta fényt. Minden sötét elűzve szét. Ó áldlak idvességedért mindenható Megváltóm! Belenézek . . . tükre rámragyog: „Hiszen a forrás nem én vagyok! Árad belém! Csak továbbadom frissen, vidáman és szabadon." Hadd éljek ilyen kút-életet! Osszak áldást és szeretetet! Nem az enyém. Krisztustól kapom. Egyszerűen továbbadhatom. A. Kleemann után németből Te értem adtad életed. Hogy élhetnék én másnak? Minden erőm, szolgálatom oly gyenge háladás csak. Békém nagy áron nyerve meg véreddel fedted vétkemet s én vég nélkül örülhetek Tebenned, én Megváltóm! Németből T. E. Jó reggelt, kegyelem! A tegnap terhe már a tegnapé. A holnap árnya még a holnapé. Minden új reggelen örök Utitársam köszönthetem: Jó reggelt, Uram Jézus! Jó reggelt, öröm! Jó reggelt, békesség! Jó reggelt, kegyelem! ford: T. E. Nem tudjuk, mit kérjünk Róma 8,26 Vers prózában Erőért könyörögtem és egy időre senkit sem éreztem közelemben, sem Istent, sem embert. A szeretet, amelyre támaszkodtam, cserbenhagyott s megsebezte szívemet; a kéz, melybe kapaszkodtam, elengedett s én lezuhantam. De amint gyengén, reszketve egyedül éreztem magamat, alattam örökkévaló szárnyak voltak kiterjesztve. Békéért könyörögtem és békés nyugalomról álmodoztam, de felriasztott a fájdalom. Felettem viharfelhők tornyosultak; az ellenség tüzes nyilai röpködtek; a csata dúlt, a vihar tombolt; de amikor meghallottam az ő szavát, mély béke töltött el. Köszönöm Uram! Te bölcsebb vagy, semhogy erőtelen imámat úgy hallgasd meg, ahogy azt kérem, hiszen bőséged gazdag ajándékai végtelenül többet árasztottak reám, mint amennyit kértem vagy gondolhattam volna. Minden jónak ajándékozója, így a magad módján hallgasd meg kérésemet, ez jobb lesz, mint ahogy elképzelem. 13
