Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1968 / 1. szám

Az új füzet

Betelt a régi füzetem.

Ma este megnézegetem, és holnap újat kezdhetek: háromszázhatvanöt lapos, ugyanilyen új füzetet.

Lemásolnám most szívesen a régit, de nem tehetem. Marad már, amilyen marad. Ott a Mester kezével írt sok „láttam" a leckék alatt.

Sorakozik nem egy lapon féligvégzett feladatom . . . a rendetlen, elégtelen . . .

És ezt a régi füzetet vizsgára vinni kell velem.

De holnap újat kezdhetek: ugyanilyen új füzetet.

Tiszták, fehérek a lapok.

Nem szeretném elrontani.

Holnap már abba írhatok.

Talán ha jobban figyelek, ha eztán korábban kelek, frissebb leszek, igyekezem, rendesebb lesz a feladat és ügyesebb lesz a kezem.

Tollat fogok és leírom,

— ragyog a név a papíron —:

„Jézus nevében kezdem el." Tudom, hogy rest és rossz vagyok, s úgy érzem, félni mégse kell.

Háromszázhatvanöt lapon a leckét vele írhatom, ő vezeti gyenge kezem.

„Jézus nevében kezdem el." Jézus nevében végezem.

T. E.

Kis történetek - nagy igazságok

Kié a föld?

Két fivér örökölt és nem tudtak megegyezni abban, hogy kié legyen a föld. 'Elmentek a bíróhoz, hogy tegyen igazságot. A bíró berendelte őket másnapra. Ezt felelte nekik:

„Kimentem a földhöz s megkérdeztem: Mondd, melyik fivéré vagy te? A fiatalabbé vagy az idősebbé? A föld azt felelte: Egyiké sem, hanem ők lesznek mindketten hamarosan az enyém!"

Családi botrány.

Egy lelkész nagyon bánkódott, mert kevesen jöttek az istentiszteletre. Gondolt egyet és kihirdette a szószékről,

meghirdette az újságban és elhíreszteltette a városban, hogy a következő vasárnap egy családi botrányt fog szellőztetni a prédikációjában. A templom zsúfolásig megtelt, sokan álltak. Ádám és Éva esetéről beszélt.

Kié a szoba?

Egy fiú a városba került a gimnáziumba. Szobatársa kinevette, majd bántalmazni kezdte, mert minden este imádkozott és minden reggel Bibliát olvasott. A fiú vett egy darab krétát, vonalat húzott a szoba közepén és azt mondta:

Én éppen úgy fizetek a szobáért, mint te. A fele az enyém, itt azt csinálok, amit én akarok.

Ettől kezdve békén hagyta a társa.

7