Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 4. szám
Ungár Aladár Krisztus az Ószövetségben Az Ószövetség központi témája az üdvösség, amit Isten készített. A középen Isten Felkentje áll. Minden, ami történik — még ha mellékesnek látszik is —, őreá utal. Újból és újra dicsőségének sugarai ragyognak ránk. Isten szava mindig világosabban szól egyes részletekről. Személye, jövetele, szolgálata, feladata és az üdvösség, amit majd szerez, mind világosabbá válik. Érdemes tanulmányozni, hol van szó az Ószövetségben Krisztusról. Scofield (Reference Bible) úgy látja, hogy az Ószövetségben legalább négyféleképpen található meg Krisztus. 1. Mindenütt, ahol Isten megjelenik, ő az, az Isten Fia. Az Atyánál volt, már a világ felvettetése előtt (Ján. 17, 24). Istent, az Atyát senki sem látta, csak az egyszülött Fiú (Ján. 1, 18). 2. Világos prófétai kijelentések beszélnek róla. Kezdve az ősevangéliummal (1. Móz. 3, 13), számtalan hely beszél róla. Első eljövetele és visszajövetele világosan megkülönböztethető a prófétai írásokban. 3. Ószövetségi férfialakok lényében lehetnek olyan vonások, amelyek Krisztusra mutatnak. 4. „Egy háztartás", egy tárgy vagy történés, egy szimbólum Krisztusra mutat. Megjegyzendő, hogy az Ószövetség Isten progresszív, mindinkább növekedő kijelentése. Az Újszövetségben sok utalást találhatunk az előbb említett négy pontra vonatkozólag. Ezek az utalások gazdagítanak és gyönyörűséggel tölthetnek el minket. Ha valaki fáradtságot vesz magának és az igehelyeket kikeresi, meglepődhet, hogy milyen gazdagság található mind a négy vonalon. A most annyira divatos „modern teológia" mindezeken fölényesen mosolyog. De itt is az Urnák van igaza: „Elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak" (Máté 11, 25); Isten Igéje „azoknak leplezett, akik elvesznek" (2. Kor. 4,3). Bölcsességük által bolondságnak tartják Isten bölcsességét, így maguk is bolondok lettek (1. Kor. 1, 19—20). Bennünket azonban ez az Ige üssön szíven: „Serkenj fel, aki aluszol ... és felragyog neked a Krisztus" (Ef. 5, 14). Mi nem járhatunk sötétségben. Binde F.: Jézus négy felszólítása Jézus négy felszólítással fordult az emberek felé. Ezek ma is érvényesek és így hangzanak: Jöjj! Kövess engem! Maradj énbennem! Menj! Az első felszólításra — jöjj! — a megtérés a válasz; öntudatos elfordulás önmagunktól és határozott odafordulás az Űr Jézushoz. A második felszólításra — kövess engem! — a saját életünk folytonos gyűlölése és elveszítése a felelet azáltal, hogy önmagunknak mindig nem-et, Jézusnak pedig mindig igen-t mondunk. E nélkül senki sem követheti Jézust (Máté 16, 24—26; Luk. 14, 25—35). Ez a megszentelődés. A Jézusban maradás az a nyugodalom őbenne, amely az önmegtagadásnak és Jézus követésének gyümölcse. Ezt az ő Lelkének s isteni természetének lelkűnkben mindjobban kifejlődő uralma érleli meg számunkra (Ján. 15; Fii. 4, 7; Kol. 3, 15). Az utolsó felszólításra — menj! — a Jézusért való szolgálat a felelet. Ez nem egyéb, mint Jézus életének munkálkodó visszatükröződése és továbbadása minden körülmények között, egyéni feladatokban is (Máté 10; Ef. 6, 7). 6
