Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 3. szám
külső körülményeket, amelyek odavezettek. Mi nem ismerjük mind a láncszemeket, sem azt, hogy milyen messze vezetnek az előzmények, és így jó tudni azt, hogy Isten mindent tud. „Isten maga a bíró" (a. Sám. 2, 3). Másodszor: Isten törvénye, amely mindentudásán alapul, tökéletes törvény. Az egész teremtett világot törvényei által kormányozza. A Mózes által Izraelnek adott törvény szent, igaz, jó és csalhatatlan, és a törvényadó mindentudását bizonyítja. A törvény igaz és hatalmasan szól a llekiismerethez és elnémít minden emberi védekezést. Harmadszor: Istennek minden kimondott ítélete csalhatatlan és az ítélet nagy és hatalmas napján nem tud majd fellebbezni az, aki bűneit nem bánta meg. Isten előre tud mindent Természetesen azért, mert mindentudó. Nemcsak azt ismeri, ami volt vagy van, hanem azt is, ami lesz. Tudja, hogy az ember mi minden gonoszát fog még elkövetni és hogy a bűn mindig gonoszabb lesz, egészen a végső kifejlődéséig. Ez a bűn emberében éri el majd csúcspontját. De eleve tudása nem téríti őt el tervének és szándékainak keresztülvitelétől, mert ő változhatatlan. Jézus tudta, hogy kegyelemteljes fellépése gyűlöletet fog kiváltani, de ez nem tartotta vissza őt. Isten változatlansága mély hálára indíthat bennünket. Isten előre tudott az ember bukásáról, de ez nem tartotta őt vissza attól, hogy megteremtse az embert. Isten megáldotta az embert, habár előre látta minden hibáját. Az Ige világosan beszél Isten eleveismeretéről és eleveelrendeléséről (Róma 8, 28—30). Ezt mind érdemes kutatni, tanulmányozni. Néhány gyakorlati észrevétel A Biblia világosan kijelenti, hogy Isten mindent tud és ismer. Ez mutassa meg nekünk ennek komolyságát — Krisztus tud mindent (Jel. 2. és 3.); bátorítson — hiszen Isten változatlan és hűséges, szerető Atyánk (Máté 6, 8. 32). О ismeri útjainkat, szomorúságainkat (Zsolt. 1, 6), napjainkat (Zsolt. 37,18); tudja, hogyan szabadítsa meg a kegyeseket a kísértésekből (2. Pét. 2, 9). Kérjük tehát őt: „Vizsgálj meg engem, ó Isten és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat" (Zsolt. 139, 23). Urunk imádsága feltámadásért A görögben sokszor a jelentés finom árnyalatai csodálatos igazságokat fejeznek ki. A Zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk a mi Urunkról: „Ő földi életének napjaiban erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel járult ahhoz, akinek hatalma van arra, hogy megszabadítsa őt a halálból." — A -ból ragnak megfelelő viszonyszó adja meg a görögben az értelem nyitját. Meg kell különböztetnünk a -tói és -ból ragnak megfelelő görög viszonyszók használatát. A mi Urunk azért imádkozott, hogy megmenekülhessen a kereszttől, ha erre van lehetőség és ha ez nem ellenkezik Isten akaratával. Nem mintha nem lett volna kész az elveszett bűnösökért szenvedni, de egészen helyes és természetes módon az ő szent lelke visszaborzadt attól a szörnyű megpróbáltatástól, hogy bűnné legyen és hogy Isten elfordítsa orcáját tőle. Ez az ima szent lényéből fakadt, mert iszonyodott a bűn szörnyűségétől. Az Atyával való töretlen közösség kényszerítette ajkaira ezt a kérést. Ott, a Gecsemánéban azért imádkozott, hogy ettől megmeneküljön. Ebben az esetben a -tói ragnak megfelelő viszonyszót kell használnunk. A Zsid. 5, 7-ben azonban a görög szövegben a -ból ragnak megfelelő ragot találjuk. Jézus itt nem azért imádkozott, hogy a haláltól, hanem hogy a halálból szabaduljon meg. Számított a halálra és azért imádkozott, hogy a halál uralma alól szabaduljon meg. Ez azt jelenti, hogy a halálból való feltámadásáért imádkozott. A 22. — messiási — zsoltárban feljegyzett imát sokak hite szerint az Úr teljes egészében elmondta a kereszten. „De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából" (Zsolt. 22, 20—22). Ez volt az ő imádsága feltámadásáért. Meghallgatott imádságáért hálát ad Istennek : „Meghallgattál engem a bivalyok szarva közül (a magyar felszólító módban fejezi ki). Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak" (22—23. vers). Az Úr földi élete imádságos élet volt, szolgálatának egész útját végigimádkozta. 11
