Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1968 / 3. szám

Nem kell tennem! Senkinek rosszal rosszért ne fizessetek. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békesség­ben éljetek. Magatokért bosszút ne áll­jatok, szeretteim, hanem adjatok helyet az Isten haragjának;mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek — ezt mondja az Úr. Ha tehát éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia, mert ha ezt cselekszed, ele­ven szenet gyűjtesz a fejére. Ne engedd, hogy a gonosz legyőzzön, hanem te győzd le a gonoszt jóval. (Róm. 12,17—21) A megváltott ember életében van egy egész sereg olyan dolog, amit neki már nem kell tenni. Nem kell a gonoszt go­nosszal viszonoznia; nem kell haragot tartania vagy civódásban élnie a szom­szédokkal; nem kell bosszút forralnia, ha megsértették; nem kell visszavágnia. Mindez ugyan a természetünkhöz tarto­zik. Az emberek általában így reagálnak azóta, amióta Kain agyonütötte Ábelt. Valóban van rá lehetőség, hogy az ember kilépjen a megtorlás varázsköréből, amelyben a gonosz mindig gonoszt szül, amelyben megtorlás szükségszerűen meg­torlást követ. Miért ne viszonozzuk a gonoszt gonosz­­szál? Miért éljünk minden emberrel bé­kében, amennyire az rajtunk áll? Miért ne álljunk bosszút magunkért? Miért ne vágjunk vissza? Miért? Két okot említek meg: í. Te magad is abból élsz, hogy Isten a te gonoszságodért nem vágott vissza. Ő a gonoszra jóval, a közömbösségre irga­lommal, a gyűlöletre szeretettel felelt. 2. Isten magának tartja fenn a megtor­lást. Ö szabja meg, mikor és milyen mér­tékben menjen az végbe, ön-jogszolgál­tatásnak nincs helye. Tehát ismétlem: sok mindent nem kell már tennem. Ha valaki a tömött villa­mosban a tyúkszememre lép, nem kell magamból kikelve ordítanom. Ha ideges vagyok, nem kell a mérgemet másokon kitöltenem. Nyugodt maradhatok. Nem éreztethetek másokkal szemben lenézést, nem lehetek fölényes. De még többről van itt szó. A szeretet ellentámadásba megy át. Szorult hely­zetbe jutott az ellenségem? Segítek raj­ta, szolgálok neki. Ebből áll az ellen­­támadás: az ellenem elkövetett gonoszt jóval győzöm le. Itt megtörik a démoni varázskor. Ez az igazi győzelem: a gonoszt jóval, a gyű­löletet szeretettel legyőzni. Képesek vagyunk erre? Magunktól sem­mi esetre sem. De: „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Fii. 4-13)-Botcsinálta doktor Tegyük fel, hogy orvos akarsz lenni. Fel­keresed az orvosi egyetem épületét, bejá­rod mind a termeit, megnézed a sok csontvázat, meg a boncolásra váró hul­ladarabokat. Azután ellátogatsz néhány kórházba, figyeled a betegeket, felírod magadnak a különféle orvosságok neveit és megtanulod kívülről. Azután egy hét múlva hazamégy és elmeséled a bará­taidnak, hogy orvos lettél. Azok hitet­lenkedve megkérdeznek: Ilyen gyorsan? Mire te elmagyaráznád, hogy voltál az egyetemen és a kórházakban, láttál csont­vázakat, hullákat és betegeket, tudod, hogy mi a penicillin és streptomycin, vettél magadnak egy sztetoszkópot és most már kész orvos vagy. Kinevetnének, mert sokéves alapos tanulmány kell ahhoz, hogy valaki a betegségeket mind ismerje és gyógyítani tudjon. Sok ember azt gondolja, hogy ha kívülről megtanul néhány bibliaverset, akkor már elérte. Isten terve, a megváltás azonban nagy és örök. Néhány nap alatt vagy év alatt sem lehet megérteni. Nemcsak a Bibliát kell értenünk, hanem magát Istent kell megismernünk és vele kell járnunk, élnünk, neki kell engedelmes­kednünk. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom