Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1968 / 1. szám

Amikor éjfélkor befejeződik az eresztendő és kezdődik egy új, — mintha bezárt kapu előtt állanánk. Vajon mit hoz a jövő? Mit rejteget méhe? Szeretnénk beletekinteni : boldogságot

és örömet, vagy csalódásokat és fájdalmas élményeket hoz majd? Tele vagyunk várakozással és feszültségekkel.

De a jövő sötét marad és kifürkészhetetlen. Nem is tudjuk, valóban jó lenne-e előre tudni mindent? Talán visszarettennénk, bátorságunkat veszítenénk vagy kétségbe esnénk.

Kitárul a bezárt kapu

Újév napján éjfélkor kitárul a kapu és mi belépünk rajta. Senki nem tudja, mit hoz számára a holnap. A hivő ember bizalommal indul el, mert tudja, az egész utat a szerető mennyei Atya szerető szándéka kövezte ki az ő számára. Akármi következik is az 1 út egyes fordula; tainál, minden a ’’ javára lesz majd Lés közelebb veze- Iti őt a mennyei ’célhoz. Bizaloméinál léphetünk tehát előre, mert: „azoknak, akik Is, tent szeretik,

MINDEN a javukra van. B. Ú. É. K.

■ Ungár Aladár

Szeretettel közöljük kedves olvasóinkkal, hogy lapunk címe ezentúl „vetés és aratás". A változtatásra azért volt szükség, mert más helyen ugyanazon címmel jelennek meg lapok, s ez félreértésre, összecserélésre adott okot. A „vetés és aratás" cím utal arra, hogy az emberiség, és így az egyes ember szíve Isten szántóföldje, melybe el kell vetni a jó és romolhatatlan magot: az Isten Igéjét. Az Ige által örökéletre újjá születhetünk és az életünk már most jó gyümölcsöt teremhet. — Az „aratás" szó pedig figyelmeztet, hogy időnk itt hamar lejár s elkövetkezik Isten ítélete éppen aszerint, hogy ki-ki ebben a testben mit cselekedett. „Mert aki a testének vet, a testből arat veszedelmet, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat örök életet." Gál. 6, 8.

Evangéliumi folyóirat 1. évfolyam 1. szám