Veszprémi Ellenőr, 1909 (4. évfolyam, 1-2. szám)

1909-01-02 / 1. szám

4. oldal. (1. sz3m.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1909. január 2. március hó végén elfoglalhatja lakásait. A 33 állomáson és megállóhelyen most a vágány és j váltóbiztositó berendezések készülnek. A felsorolt nagyméretű munkákhoz eddig két és félmillió munkásnapszám és hatvanötezer különféle jármű volt szükséges. Igen örvendetes tényként állapítható meg az, hogy a hazai és külföldi munkások számaránya oly kedvező volt, a minőt eddig még egy vasútépítés sem mutathat fel; a munkásoknak, kiknek állománya a nyári hónapokban meghaladta a háromezret, 92 százaléka magyar honos volt s csak a kő­fejtő, robbantó, csákány- és alagút munkáknál kellett dalmát, macedón, horvát, olasz munká­sokat alkalmazni. A magyar munkásokat rész­ben a környékbeli falvak, Somogy, Zala, a Muraköz szolgáltatták, részben kunsági, kalocsai, Csanádi, csongrádi kubikusok képezték, a kik­nek bámulatos munkaereje, acélos szívóssága ma már európai hírű. A téli hónapok alatt kizárólag környékbeli munkások vannak alkal­mazva, a mi az idei ínséges termés által sújtott j vidékre valóságos áldás. Örvendetes tény, hogy az ilyen nagymérvű építkezésekor elkerülhetetlen kisebb súrlódá­soktól eltekintve zavargás, nagyobb bérmozga- lom nem akadályozta a munka menetét, a mi az épitővallalkozók méltányosság érzetéből folyt s a mi szinte páratlannak mondható a vasút­építések történetében, egyetlenegy halálosvégü baleset sem fordult elő. Az itt feltüntetett munkaeredmény, tehát alapos reményt nyújt arra nézve, hogy a magyar tengermellék az előirt határidőben egy jól, ! bizonyos tekintetben fényűzéssel és olcsón | megépített vasutat nyert. Vasdínnyey Pál, mérnök. — &zex»ke$xfóségiiiik és la­punk ktacloMvíxíala Mokép-ti. KI, szám alatt Tass. Törvényszék. Aki nem akart sérteni. Lapunkban „Titok­zatos ügy“ cim alatt az elmúlt nyáron egy cikk jelent meg, mely nagyon felbosszantotta és fel­paprikázta Petrikovszki Károlyt, a szász szárma­zású, de két év óta hazát és polgárságot cse­rélt nemespécselyi földbirtokost, jóllehet ő róla egy árva szó sem foglaltatott ama cikkben, an­nál több azonban valamelyik elhalt szász ural­kodó családtagról. Petrikovszki efíeletti dühében a helybeli legelőkelőbb s könyomatosból szőr- készlett lapban nekitámadt s a „Titokzatos ügy“ cimü cikk tartalmát humbugnak, hazugságnak nevezte, egyben azokat, kik olyasmit írnak és állítanak, hazug embereknek nevezett. Szerkesztőnk, aki azt a cikket irta, becsü­letsértésért feljelentette Petrikovszkit a büntető bíróságnál, hol kedden vonták felelősségre. Vádlott kijelentette, hogy ő nem akarta szer­kesztőnket sérteni, kit nem is ismert s lapjáról sem tudott, csak azokra mondotta a hazug jel­zőt, akik a „Titokzatos ügy“-höz az adatokat adták. Petrikovszkit ezen ügyes Rückwarts-con- centrinung után a bíróság felmentette. A közérdek angyala. Schuppán Mihál szabóipart is tanult temetőhegyi polgártársunkat az uj rendőrfogalmazó bátyját, aki Husss Gyűl devecseri dzsentlménnel, valamikor Rápocli Sán dórnál alkalmazásban volt vasas segéddel mutyi ban szörkeszti, illetve kőnyomatosból s még a ír (apunkból is összeollózza a Veszprémi Napló(pót) szerkesztőnk feljelentette a büntető biróságná mert említett lap (?) hasábjain szerkesztőnké aki nevezett Schuppánt számtalanszor jótétemé nyékben részesítette, undok módon és mindé elfogadható ok nélkül sértegette. A kir. törvényszék kedden vonta kérdőr Schuppánt, hegy miért sértegette szerkesztőnket Azt feíeHe Schuppán, hogy csupán csak közér oekból. S nyomban ott a törvényszék szine elő újból ^ sértegette szerkesztőnket, a miért nán Szabó Elek elnök szigorúan rendreutasitotta é megfenyegette Schuppánt, csupán a közérdeke vedo szerkesztőt. Schuppánt csupán Bot Lajos a Benko-iroda szemefénye, nagy görög tudói ne e.ienkezo magyar védte. Elég rosszul, mei csak bot védte. Nem mondjuk, hogy a védeler buta volt mint a bot, de elég gyenge. Azonba kihívó és folyton sértegető volt, s nyilvánvaló volt, hogy az egyvégü Bot gorombasággal pó­tolta tudományhiányát, Csakhogy a veszprémi kir. törvényszéknél nem lehet gorombasággal ügyeket nyerni, s így az egyvégü bot védencét el is tolta a bíróság 10o kor. fő- és 20 korona mellékbüntetésre, nem fizetés esetén pedig 14 napi dutyira. Szerkesztőnk mint főmagánvádló felebbe- zett, mert Schuppán csupán csak becsületsér­tésben mondatott ki bűnösnek. Schuppán feleb- bezett. mert a büntetést súlyosnak találta. — A védő-Bot szintén felebbezett, mert a bíróság nem mondta ki, hogy az esetleges fogházbünte­tést az uj törvény értelmében felfüggeszti. A tör- | vényszéki elnök mosolyogva kioktatta a védő- : Botot, a Benkő-iroda szemefényéí. a görög tu­dóst és magyar-botol, hogy sajtó utján elköve­tett vétségeknél nem létezik büntetés felfüggesz- ; tés. Bot tehát most már ezt is tudja, s nem j mondhatja rá senki, hogy buta mint egy bot. De a sértésekért majd megkeresi főmagánvádló a botnak másik végét. ° • ! O I KT W F H! K e fi. — njévet! Tiszte!! elő- : fizetőinknek, olvasóinknak és jóakaróink­nak boldog újévet kivan lapunk szerkesz­tősége és kiadóhivatala. — Uj évfolyam. A mai nappal uj évío- j lyamba lépett lapunk. A negyedikbe. Amit la­punk megindításakor megígértünk, azt mai na- ! pig hűségesen betartottuk. Bátran megírtunk | mindent, s nem hagytuk magunkat senki áiia! j megfélemlíteni, annál kevésbbé lekenyerezni! j Láthatja ezt minden olvasónk ! Függetlenek va- | gyünk ma is, elhatározva, hogy a "köz érdeké­ben ezután is bátran felemeljük szavunkat s megnyomjuk toliunkat. Sok nyílt és sok leple­zett támadásnak voltunk részesei azok részéről, kik részben kenyéririgységből, részben mert ne­kik alkalmatlanok voltunk, lapunkat, sőt szemé­lyünket is lehetetlenné akarták tenni. A gazok gaz munkája nem sikerült! Hogy ezután se si­kerüljön s Veszprémnek meg legyen ezután is a bátor, szókimondó, független sajtóorgánuma, ezt a nagyközönség teheti lehetővé, ha megmarad ezután is lapunk táborában, mire ezennel tiszte­lettel felkérjük eddigi szives jóakaróinkat. Veszprém, 1909. január 1. Hazafias üdvözlettel a VESZPRÉMI ELLENŐR szerk. és kiadóhivajala. A „Veszprémi Ellenőr“ előfizetési dija: Egy évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Jegyzők, tanítók és vidéki korcsmárosok egész évi (csakis ez esetben) előfizetés esetén 4 kor. kedvezményt élveznek. — 25 éves orvosi jubileum. Lelkes ünnepély volt a napokban Várpalotán. Dr. Rutsek Pál várpalotai orvos, — orvostudori működésének 25 éves jubileumát ünnepelték. A közszeretetnek és köztiszteletnek örvendő urat, akit nemcsak mint lelkiismeretes és sze­rencsés kezű orvost ismertek Várpalotán, a megyében és messze vidéken, nagy ovációkban részesítették. Délben pedig a „Korona“ ven­déglő nagytermében társasebéd volt a jubiláns tiszteletére. Dr. Rutsek Pál nemcsak mint orvos, hanem mint a község egyik legagilisabb vezető férfiú, nagy érdemeket szerzett magának, s különösen a várpalotai kórház kifejlesztése dicséri buzgalmát és áldozatkészségét. ~ Gyászrovat. Özvegy Perlaky Józsefné szül. bárdosi Bárdossy Alojzia, néhai dr. Perlaky József 48-as honvédhadnagy később veszprémi tiszti főorvos özvegye, 60 éves korában szerdán este, rövid betegeskedés után, tüdőgyulladásban meghalt. Kiterjedt, előkelő rokonság gyászolja. Prapaiics János nyugalmazott erdész 75 éves korában szerdán meghalt. Temetésén a püspöki urodalom képviseletében, — melynek alkalma­zottja volt — megjelentek temetésén Haidekker László és dr. Rainprecht Antal főtisztek. — Szőllősi János kőmives, akit a Kúria elbontá­sánál a leomló fal súlyosan megzúzott, az el­szenvedett sérülésekbe belehalt. Szegény mun­kás, lelje jutalmát és boldogságát a szebb, örök hazában! % — A harmadik gyógyszertár ügye még csak most jutott végleg dűlőre Tudvalevőleg a harmadik gyógyszertár jogtulajdonosa és bérlője immáron több mint egy éve kérvényeztek, audi- enciáztak, Ponciustól-Pilátusig futkostak, hogy a gyógyszertárukat a hosszu-utcából felhozhas­sák a városba. Mind hiába! Igen hatalmas el­leneseik voltak. Természetes okokból, ellenük dolgozott a két régi patikárus s éppen nem ter­mészetes módon kerületünk országgyűlési kép­viselője, aki a jogtulajdonos és a patika-bérlő azon panaszára, hogy nem bírnak családjaikkal és gyermekeikkel megélni és elpusztulnak, azt mondotta: egyenek krumplit!! A belügy­miniszter nem osztotta dr. Óvári véleményét s minden makináció ellenére megengedte a har­madik gyógyszertárnak a városba való^ áthelye­zését ideje is volt, mert már-rnár az Óvári-féle csemegéből sem került a harmadik patikusnak. — Meglépett. Léhner Róbert varsányi épület fakereskedő — temérdek passiva hátra­hagyása mellett — ismeretlen helyre — való­színűleg Amerikába szökött. Léhnert — mint általánosan beszélik — könnyelmű életmódja sodorta a tönk örvényébe. A károsultak több­nyire Varsány és vidékének köznépe soraiból valók. Léhner, mint halljuk, nem volt valami válogatós a pénzszerzés forrásának megválasz­tásában ; mert mindenütt, hol a pénz „sza­gát“ érezte, azonnal ott termett és busás kamat ígérgetése mellett, rendesen lépre is csalta a szegény, hiszékeny embereket. Sőt bizalmas besúgói is voltak, kik a pénzforrás nyomára vezették, — Uj vasúti megállóhely. A kereske­delmi miniszter a Győr—Veszprém—Dombóvári vasúton Pannonhalmához közel, Ravazd köz­ségnél, feltételes megállóhelyet létesített. — Kisgazdák tanácsadó irodája. A „Veszprémmegyei Gazdasági Egyesület“ Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt megtartott leg­utóbbi igazgaíóválasztmányi ülésén Kajdacsi Endre ügyvezető titkárnak indítványára hasznos kezdeményezést mondott ki azáltal, hogy a vármegye különböző állású szakembereiből egy tanácsadó bizottságot szervez, mely bizottság az egyesület irodája utján, szaktanácsaival ren­delkezésére áll a kérdezősködőknek. Kajdacsi Endre titkári' ezen indítvány megtételére az a sokoldalú megkeresés indította, melylyel a kis­gazdák különféle ügyes-bajos dolgaikban az egyesülethez fordulnak. Az igy elsősorban Veszprém vármegye területére szervezett gazda­sági tanácsadó népiroda január elején kezdi meg Veszprémben működését. — Fejlődés a Balaton partján. Siófok fejlődése, a szűkös határok miatt, nem halad előre a megkívánható arányokban. A veszprémi káptalan a Balatoni Szövetség kérésére elhatá­rozta, hogy a Siófok mellett lévő, Somogy- megye területébe eső részletét villatelkeknek eladja. — Állomásnév változtatás. A déli vasút Polgárdi nevű állomása uj nevet kapott: „Kis- cséri-pusztá“-ra keresztelték el. — Ahol semmire sem kerül. Veszprém, amely csupa alamizsából él, s minden intéz­ményét a papoknak, s 1—2 jótékony polgárnak köszönheti, soha nem ad semmiféle intézményre, mely nem Veszprémben létesül. így volt most is, midőn a Julián-egyesület, mely a Szlavóniai magyarok támogatására alakult, — felkérte a vármegyét, hogy lépne be alapitó tagnak az egyesületbe; A decemberi közgyűlés, mely az alispán 1200 koronás uti-átalányát 2000 koronára emelte, s a francia háborúban megszaladt nemesi felkelők történetére 1000 koronát szavazott meg, a Julián-egyesületet elutasította, mondván, hogy nincs píz! "Zalamegye másként cselekedett. Be­lépett a Julián-egyesületbe 500 koronával ala­pító tagnak. Hja! Zalát nem két kanprimadonna vezeti az orránál fogva, hanem önérzetes tör­vényhatóság. — „Megkorbácsolás kidobás.“ Egyik balatonmenti községben összeveszett két ur. Az egyik felkérte barátait, hogy lovagias elég­tételt kérjenek a sértőtől. A jóbarátok nyilat­koztak, még pedig akként, hogy mivel a sértő „a közelmúltban egy megkorbácsolásos kidobásban részesült“ ennélfogva kizártnak tartják, hogy tőle a megbízó részére lovagias elégtételt kérjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom