Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-18 / 16. szám

4. oldal. (16. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. április 18. Az egészből pedig kitűnik, hogy dr. Óváriban kedély is lakozik. — Szanatórium és gondnokság ! Szo­morú sorsra jutott egyik veszprémi iparosunk, Fehér István, kinek Hajmáskéren is van pokróc- gyára. — A vagyonos és családos ember nagy fokú idegbajba esett s hozzátartozói beadták őt gyógykezelés végett egy Bpesti gyógyintézetbe. Egyben gondnokság alá helyeztették. Gondnokává dr. Benkő Károly ügyvéd neveztetett ki. — Hangverseny. Az ágost. hitv. evang. nőegylet, részint az evang. egyházközség által tervbe vett toronyalap, részint saját alapja ja­vára, f. é. május 2-án a Korona szálloda nagy­termében, felolvasással egybekötött hangver­senyt fog tartani. A műsorról a legközelebbi lapszámunkban fogunk beszámolni. — A régi szerető. Géczynek ezen cimü 3 felvonásos népszínművét fogja a Veszprémi Iparos Ifjak Önképző Egylete husvét hétfőn este a Korona szálloda nagytermében előadni. A tiszta jövedelmet az egylet könyvtára javára fordítják. — Kath. sajtó-est. Ilyen cimen a vesz­prémi róm. kath. legényesület husvét hétfőn mulatságot rendez, saját helyiségében. Mint a közzétett műsorból olvastuk, több jó zeneerő fog az estélyen közreműködni. így Havas Ró- zsika urleány, dr. Perényi József főgimn. tanár; Miokovich Gusztáv stb. A teljes tiszta jövedelem az orsz. kath. Sajtó-egyesület javára fog for- dittatni. Helyárak: I. r. ülőhely 3 korona, II. r. 2 k., III. r. 1 k., állóhely 60 fill. A hölgykö­zönség csak kalap nélkül jelenhetik meg a nézőtéren. — Iskolalátogatás. A pápai áll. tanító­képző intézet IV. évfolyamának növendékei Li- gárd Mihály tanítóképző intézeti tanár vezeté­sével a nm. vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumnak 12,323. sz. a. kelt rendelete folytán a magyarnyelv tanításának megszemlélése cél­jából f. hó 10-én a herendi áll. el. iskolában tanulmány-kirándulást tartottak. Az előadás megkezdése előtt az állami iskola növendékei istentiszteletre mentek, ahol szabatos, tiszta magyaros kiejtéssel hazafias „Mária-dalokat“ és egyéb egyházi énekeket énekeltek Czuczay Gyula megszokott szép orgonakiséretével a németajkú iskolásgyermekek. Ezek után az elő­adás vette kezdetét, hogy minő eredménynyel, számoljon be Ligárd tanár ur észrevétele, mely szó szerint igy szól: „A pápai áll. tanítóképző intézet IV. éves növendékeivel miniszteri ren­delet alapján a herendi áll. elemi iskolát április 10-én meglátogattam. A látogatás célja az, hogy a növendékeink közvetlenül szemléljék, hogy az idegen ajkú népiskolában miként lehet a magyar nyelvet elsajátítani. A legnagyobb örömmel láttuk, hogy ez az iskola az elemi iskolák mintaképe. Szeretetteljes neveléssel pá­rosult tanítás, a tanításban kialakult helyes módszer s a módszernek célirányos érvényesí­tése vonul végig az egész tanítási eljáráson. Meglepő a gyermekek értelmi fejlettsége, e nyomon járó gondolkozásuk. Az a hazafias szellem, ami a kedves kis társaság lelkét át­hatja, meglepő. Az iskolában, annak minden részében példás rend, tisztaság honol. Kedves kartársaim munkájára Isten áldását kérve, azzal távozunk Herendről, hogy adjon a magyarok Istene édes hazánknak sok oly kötelességtudó tanítótestületet, aminő a herendi. Ligárd Mihály, képzőintézeti tanár.“ Amilyen szépen sikerült a herendi magyarság kis kolóniájának eme szép ünnepsége, épp oly sikeres volt az a társas­ebéd is, ami Énekes István vendéglőjében folyt le. Szinte lehetett látni, hogy a rokonlelkek mint forrtak együvé a magyar Geniusban. Le­hetett látni, mint rajong az ifjúság az ő tanárukon, Ligárdon; lehetett látni, hogy az ifjúság neve­lése a pápai tanári kar kezében mesteri kezek­ben van, aminek élő kifejezése volt Simon László értelmes szeretőien csüngő felköszöntője. A vendégeket üdvözölte Kránitz József, majd pedig Ligárd Mihály gyönyörű szavakban kö­szöntötte fel a hölgyeket" és a tantestület két férfi tagját. Itt jegyezzük meg, hogy a tantes- Uilet gondoskodott arról is, hogy a kirándu- lóknak a hires herendi porcellángyárban készült festői remekeket és mintákat bemutassa. A ki­ránduló ifjúság még az nap derék tanárukkal együtt Pápára visszautazott. — Rendőrfogalmazó ur Pongrácz Jenő ! Jelenleg Budapesten nyaral s élvezi az általa még mindig, bár jogtalanul viselt egyenruha és csatabárd előnyeit úgy a villamoson, mint a színházak- és orfeumokban. Tehát nem Zalá­ban tartózkodik, mint azt a helybeli lapok írták. — így múlik el a világ dicsősége! Fráter Loránd volt honvédszázados, ki honvéd­tiszti egyenruhában országszerte mint magyar népénekes lépett fel, igy városunkban is, és dalát saját hegedtijátékával kisérte és sok szép pénzt szedett össze addig, amig szokatlan kö­rülmények közt történt fellépése és honvédtiszti egyenruhája a boettlin, az újság ingerével birt, most, mióta az egyenruha viselésétől fellépései alkalmával eltiltatott, kezdi lejárni magát. Bizo­nyítja ezen állításunkat a többi közt az is, hogy a múlt héten Győrött a színházban majdnem teljesen üres ház előtt mutatta be egyébként kedves, zamatos, magyar, de még sem valódi művész-szinvonalon álló előadását, az a néhány bátor ember, aki Fráter hangversenyére elment s az ingyenjegyesek, tapsoltak ugyan észnélkül, de az est bukását nem háríthatták el. A teljes fiaskót maga Fráter is belátta s elutazott a rideg, közönyös városból, a nélkül, hogy a másnapra hirdetett előadást megtartotta volna! Fráter Loránd tehát, aki különben sem volt művész, csak magyar specialitás, most már le­tört s ezen nem csodálkozunk, mert levetvén az uniformist és maga mögött hagyván a fiatal­ságot, szürke népénekessé, főkép öreg bá­csivá lett. — Rainprecliték keze Győ­rött. Rainprechték minden alkalmat fel­használnak, hogy nevük a lapokban sze­repeljen, kivéve, ha egy Rainprechtről mint elitéltről szól a törvényszéki rovat. Ekkor bölcsen hallgatnak, akár a — dinnye a fűben. Most ismét beszélnek, s beszéltetnek magukról egyik győri új­ságban, melyben, nyilván az ő tollúkból, vagy legalább is megrendelésükre, a kö­vetkező napihir jelent meg: — Sajtópör. Ifj. dr. Rainprecht Antalnak Takács Szilveszter veszprémi „szerkesztő“ ellen folytatott sajtópörét az elitéit Takács feleb- bezése folytán e héten tárgyalta a győri kir. ítélőtábla büntető tanácsa és a törvényszék­nek 8 napi fogházat és további 2 napra át­változtatható 20 kor. pénzbüntetést kiszabó ítéletét azon indokolással hagyta helyben, hogy az Ítélet Takács Szilveszter számos előző büntetésére figyelemmel — enyhe. Ezen hir, ugyanezen formában a veszprémi dakter-lapban is megjelent, tehát egy forrásból fakadt. — Jellemző, hogy a napihirben a szerkesztő szót idézőjel közé tették és dűlt betűvel szed­ték, ezzel azt akarván jelezni, hogy Ta­kácsot nem ismerik el „szerkesztőnek“. — Az uj husbazár. Id. Bauer Károly előkelő mészáros iparos és ipartestületi elnök, megvette a Petőfi-utcában levő A?sa-féle házat. Azt teljesen átalakittatja, s fővárosi mintára be­rendezi ott nagy mészárszékét. Az uj mészár­szék a piac rendezésével a nagy-tér közelébe jut s nov. 1-én nyílik meg. A régi husbazárt tudvalevőleg lebontják. — Öngyilkosság egy zsiba miatt. Sze­gény Kovács Klára, Kovács István vámosi föld- míves leánya, még csak alig múlt el 100 hetes, s máris megunta az életet! De miért is van ... liba és zsiba a világon s miért kellett a kis Klárának anyja zsibáira felügyelni? S miért jött az egyik zsenge, szép sárga zsibácskára a zzibanyavalya, amelybe egy szép holdvilágos éjjelen a múlt hétfőn beledöglött? S miért volt a kis Klára anyja oly goromba hozzája s kor­holó szavaival miért vádolta Klárát, a kis zsiba korai halálával ? Mert Klára ártatlan volt a zsiba pusztulásában, hisz akkor, mikor a zsiba megdöglött otthon sem volt Vámoson 1 De hiába való ez a sok kérdezés! Klára ma már künn pihen a vámosi akácfás kis temetőbnn (Mert minden falusi temető kicsiny és akácfás, az irók szerint) s várja a feltámadást, miután j £lult kedden, szintén holdvilágos éjjelen, Varga í Sándor vámosi gazda kútjába beleugrott s ott gyászos halálát lelte. Vargáéknak kertjük nem lévén, a kert alatt a bodri kutya sem ugatott, de talán kutyájuk sincs s ha van, kérdés, hogy a neve bodri volna-e? így tehát senki sem vette észre időben Klárika végzetes tettét s a leányzó a vizbefulás szabályai szerint el is pusztult! Csak másnap reggel, midőn Vargáék vizetmerni mentek a kútra, találták meg Klárika hideg hulláját. Klárikát kihúzták a kutból, el­temették, a vizet pedig a kutból talán már ki is merték. Kovács Istvánéknak pedig egy zsi- bájukkal s egy leányukkal kevesebb van. — Egészségügyi vizsgálatot tartott f. hó 16-án dr. Komjáthy László rendőrkapitány és dr. Rosenberg Jenő városi tiszti orvos, a hentesek, pékek és szatócsoknál. Kevés kivé­tellel kifogásolni való lényeges hiányokat nem találtak. — Megérkeztek a fecskék. Az enyhe idő hírnökei, a fecskék, a hét folyamán meg­érkeztek. Kedves látvány volt ezen hasznos kis madarak megérkezése Jutáson, midőn a vasúti perron alatt nagyszámban meglévő és védő- deszkácskákra épített fészkeiket keresték és csi­cseregve, üdvözölve körülröpködték, majd pedig elfoglalták. — Réztolvajok. A székesegyház építésé­nél ismeretlen tettesek 50—60 korona értékű vörösréz lemezt loptak el. A tetteseket és az orgazdát a rendőrség nyomozza. — Korcsmárosok sérelme. A veszprémi pénzügyigazgatóság korlátlan italmérési jogot adott Lepsényben, Szabó Istvánnak, állítólag a községi elöljáróság meghallgatása nélkül. Az ottani korcsmáiosok ezt sérelmesnek vélték s a veszprémmegyei korcsmárosok, vendéglősök és kávésok ipartársulata utján felebbezést adtak be az engedély megadása ellen. — Vasúti ketrecek. Régente, Noé idejé­ben vasúti kupéknak és kocsiknak nevezték őket, ma azonban még tyúkketreceknek sem válnának be, tekintettel arra, hogy ma már faj­baromfit, Langshan, Plymuth-Rox, Orpington stb. baromfit tenyésztünk, amelyeknek tisztes­séges és tágas ketrecekre, ólakra van szükségük. Logujabban a győr—jutási vicinális vonaton közlekedő egyik-másik vonathoz csupán csak oldalbejárásos fülkékkel ellátott I. és II. oszt. vasúti kocsik, — ketrecek — közlekednek, me­lyek arról is nevezetesek, hogy bár bennük „a padlóra köpni tilos!“, illemhely még sincs bennük! Csodáljuk, hogy a vasut-igazgatóság a vasúti fülkékben a köpködést tiltó táblácská­kat kifüggeszted, de más helytelenkedéseket nem tilalmaz, mint ahogy a napokban, egy több gyermekkel utazó család által elfoglalt vasúti fülkében látni alkalmunk volt. Hogy pe­dig a mi állomásainkon rendszeresített vonat garnitúrákból hová lettek a hosszátjáró, closettes kocsik?? Elvitték őket a körmend—muraszom­bathelyi uj madzagvasutra. Ebbe az intézke­désbe pedig sem a győri, sem a veszprémi, sem pedig a dombóvári közönség nem fog belenyugodni, mert nevezett 3 város van oly kiváló, mint Körmend, vagy Muraszombathely. Kérjük a ketrecek eltávolítását! ? — A szombathelyi tífusz, mely oly óriási mértékben szedi áldozatait, méltán gon­dolkodóba ejthet minket, de városunk hatósá­gát is. Nagyon üdvös és szükséges volna, hogy vízvezetékünk vizét évente 1—2-szer bakteoro- lógiai vizsgálatnak vetnék alá, meggyőződést szerzendő arról, hogy vizünk bacillus-mentes. Azt a néhány korona kiadást, mibe a vizsgálat kerülne, nem szabad sajnálni, mert ha csak egy ember élet pusztul is el, nagyobb kár, mint kincsek halmaza. — Hamisított liptói túrót árulnak né­mely veszprémi kereskedésben. A közönség saját érdekében cselekszik, ha a hamis név alatt forgalomba hozott túrót, esetről-esetre a rendőrségnél bemutatja, hogy a közönséget félrevezető kereskedők ellen a kihágási eljárás megindítható legyen. A valódi liptói túró fehér, vajtapintatu és nem erős izü s juhtejből készül. A sárgás, dara tapintatu, erős izü túró, tehén­tejből van és sokkal csekélyebb értékű. — A Mozi! Lassan-lassan mi veszprémiek is belezökkenünk a modern kor kerékvágásába. Mihelyt a villamtelep üzembe lép, lesz Mozink is! Azt hisszük minden olvasónk tudja, hogy a Mozi, mozgófénykép-szinházat jelent. A vesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom