Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-15 / 7. szám
2. oldal (7. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. február 15. ban előszeretettel vásárolták. Ezen világhirü cégnek is csináltak konkurrenciát, nem annyira a gyártott vagy elárusított varrógépek használhatósága, mint inkább a varrógépeknek a nagyközönség közt való terjesztése, s az ebből eredő haszon révén. Van ugyanis Budapesten egy varrógépraktár Singer és Társa címmel, de , mely cég oly távol áll az amerikai Singe/& Co. cégtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ezen cég tehát az amerikaihoz hasonló nevével és ügynökei révén, egészen jól virágzik. ügynökei elárasztják az egész országot s megvételre kínálják varrógépeiket. A legtöbb esetben sikerül is nekik vevőket és megrendelőket találni. Ha egyenes utón nem, úgy tiltott utón, rá- szeclés, becsapás utján! A becsapást a Singer és Társa b.- pesti varrógépraktár egynémely utazóügynöke oly módon követi el, hogy tudatlan földműveseket, legtöbbnyire asz- szonyokat meglátogat, varrógép vevésre rábeszélni igyekszik s midőn ez nem sikerült, — főkép pedig a rendelő-levél aláírása, — amely egyszersmind kötelezvény is, — nem sikerült, — a föld- ' mívesek és asszonyok nevét ők maguk írják rá a megrendelő levélre, s ezt a Singer és Társa varrógépraktároshoz be- küldve, a meg sem rendelt gépet áldozataik nyakára és dinére elküldik, ha pedig a címzett a gépet a vasútról ki nem váltja, vagy részletet nem fizet, be- perlik, megegzekválják és végül árverezted k ! Ezek a gaz, csaló ügynökök annál nagyobb hévvel űzik bűnös manipulációikat, mert minden gép után 10 korona sápot kapnak. A gépeket 90 koronáért szállítják, holott azok legfeljebb 50—55 koronát érnek. Bűnös üzelmeiket annál könnyebben folytathatják, mert valamely cég szolgá- | latában csak addig maradnak, míg túr- j pisságuk ki nem derül, amikor is ill’ a berek nádak erek, tovább állanak, s mire a megindított bünper során velük — Elég baj ez Kálmán. Megöltél egy embert, kettőt meg szerencsétlenné tetté! egy egész életre. — Igaz. De legalább elhallgatattam a mások becsületén való élősködést! — Vagy ki tudja ? Hátha tovább rágódik ezután is !? A szél ha felkapja a port, messze széthordja. Itt is, ott is hágy egy rakást, a többit meg viszi magával, mig ereje bírja. Így I vagyunk a rágalommal is. Éles fegyver, amelynek vágását csak nagynehezen, idők múltával sikerül elsimítani s sok idő kell hozzá, mig magunkat annak hatása alól végleg tisztázhatjuk. — Igazat adok neked, de nem tehettem másként. A múlt összes bűneiért leszámoltam a jelenben ; ami pedig a jövőt illeti, azzal nem törődöm.- Pedig éppen ezzel kellett volna a legjobban törődnöd. De hát hogy történt az a szörnyű dráma? — Röviden elmondom. Irmát sírva találtam s tőle hallottam, mily elvetemült aljasságot terjeszt róla Málos. Elfutott a düh s bőszt) lten rohantam tanyájukra, hogy kérdőre vonjam. Ajtót mutatott. Ez vérig sértett. Amikor pedig a szemembe vágta, hogy Irma kegyeire nem reflektál, mert már elég része volt belőle elborult a szemem, egyet fordult velem á szoba, s mire magamhoz tértem, ott feküdt előttem átlőtt koponyával. Ezt megérdemelte, mert ártatlan, liliomtisztaságu lelket akart beszennyezni a rágalom nemtelen fegyverével. Ez szembesítésre kerülne a sor, heted-hét országon túl járnak! Legtöbb esetben pedig a szegény becsapott áldozat nem is megy panaszra, mert se ideje, se pénze a pereskedésre nincsen. A Singer és Társa budapesti varrógépraktáros ügynökének ily csalását özvegy Baranyay Istvánná, magyarbarnagi lakos leplezte le, aki sírva panaszolta el mindenfelé, hogy ő fentemlitett cég ügynökénél, aki nála járt, gépet nem ren- í delt, annál kevésbbé irta alá a megrendelő levelet, mégis a cég küldött neki egy selejtes varrógépet, s midőn azt a vasútról ki nem váltotta, — a hangzatos nevű cég egy goromba levélben perléssel, s egyébb kellemetlenségek kilátásba helyezésével, megfenyegette! Tanácsunkra a szegény, becsapott asszony feljelentette az ügyet a helybeli kir. ügyészségnél, hol azóta a Singer és Társa budapesti varrógépraktáros cég ismeretlen utazó-ügynöke ellen a vizsgálat folyamatban is van, s hol azóta, már több hasonló feljelentés is tétetett nevezett cég ügynöke ellen! Feltételezzük, hogy a Singer és Társa cég, melynek üzlete Budapesten, VIII. kerület József-körut 35. szám alatt van, távol áll utazó ügynökének bűnös tizeiméitől, azonban hibás a cég abban, hogy minden szolid cégnél szokásos eljárástól elíérőleg, az ügyet meg sem vizsgálva, a legmerevebb módon ment neki a szegény, becsapott asszonynak, s erőszakolta egy oly üzlet megkötését, amely valójában fenn sem állott. Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy felette kívánatos, sőt elengedhetlen, hogy az uj ipartörvény gondoskodjék arról, hogy egy és ugyanazon, helyesebben, hasonló árukban dolgozó üzletek cégjegyzése, egymástól élesen megkülönböztessék ! Erre nemcsak a kereskedőknek és iparosoknak van szükségük, hanem főkép a vásárló közönségnek, nehogy régi, jó- nevü cégeknek szolid árucikkei helyett, kevésbbé jó árukkal becsaphassák. A régi, hires Singer & Co. varrógépgyárnak városunkban van fiókraktára s nem azonos a fent említett Singer és Társa bpesti varrógépraktárral, melynek ügynökei vármegyénkben a fent leleplezett csalást nyélbe ütötték. Érdekes közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — A Balatoni Szövetség 1908. január 5-én délelőtt 10 órakor a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség tanácstermében dr. Óvári Ferenc szövetségi alelnök, illetve Burchard-Bélavári Konrád szövetségi elnök elnöklete alatt igazgatóválasztmányi ülést és rendes közgyűlést tartott. Jelen voltak: Széchenyi Viktor gróf al- elnck, Kvassay Jenő, Romy Béla miniszteri tanácsosok, Fittler Dezső, Lazsánszky Béla, Herceg József, Szentkuty Géza, Várady Gyula, dr. Lóczy Lajos, Kovács Ödön, Záborszky Gyula, dr. Lenkey Vilmos Dani, Lovas Sándor, Koller Sándor, dr. Bibó Károly, báró Splényi Ödön, Ibós Nándor, Lonkai Ármin, Adorján Antal, Horváth Miklós, dr. Sandl Károly, Kriszt János, Rózsa Károly pénztáros és Cséplő Ernő titkár. A jegyzőkönyvet vezeti Cséplő Ernő titkár. 1. Dr. Óvári Ferenc szövetségi alelnök üdvözli az egybegyűlteket s röviden vázolja a lefolyt esztendő tevékenységét, a választmányi ülést megnyitja. Jelzi, hogy dr. Perger Ferenc kimenti elmaradását. Tudomásul szolgál. 2. Elnöklő előadja, hogy a szövetség a múlt évben megkeresést intézett a Balaton vidéki pénzintézetekhez, hogy az évi tiszta nyereségükből egy csekély százalékot részükre juttassanak. Eredménye a felhívásnak alig volt, mert csupán a Veszprémi Takarékpénztár szavazott meg 100 koronát, a többi intézetek pedig a felhívásra nem is válaszoltak. Javasolja, hogy most egyes választmányi tagjaikat kérjék fel, hassanak oda befolyásukkal, hogy szövetségünk a pénzintézetek részéről támogatásban részesüljön. A választmány az indítványt helyesléssel teszi magáévá és megbzza az elnökséget, hogy a vonatkozó felkérések elkészítéséről gondoskodjék. 3. A titkár előadja, hogy az utolsó választmányi ülés óta a következők kérik felvételüket a tagok sorába: gr. Festetics Tasziló, Ádám Iván kanonok, Lakath János földbirtokos alapitó tagokul jelentkeztek, továbbá Lonkai Ármin alapitódiját 500 koronára emelte föl. Rendes és pártoló tagokul : báró Splényi Ödön, dr. Engl Gyula, dr. Felber Artur, Horváth Lajos, Darnay Kajetán, Somogyi Hírlap, dr. Po- lónyi Lajos, Betnár Márton, Krausz Mór, Lő- vensohn Ernő, dr. Varga Lajos, dr. Schön Manó volt bünhődése, de ez az enyém is . . . Kálmán megtörtén hajtotta le fejét. — Szegény, szerencsétlen barátom te. Mi lesz most a leánynyal? Mi lesz vele, ha a rágalom a rágalmazó bünhődése után is tovább él ? Mi lesz vele, ha te nem leszel mellette, hogy vigasztaljad, erősítsed az apátián, anyátlan árvát, nehogy összeroskadjon a fájdalmak súlya alatt ? Mondd csak, mi lesz ? Ugy-e, erre nem gondoltál ? Kálmán néma fájdalommal temette arcát kezeibe. — Szegény, szegény Irmám, árva lettél, árva. Sokáig maradt igy barátom. Tudtam, hogy lelke iszonyú tusát folytat. Nem háborgattam. S igazam volt. Lelke előtt végigvonult egész élete, boldog múltja, kinteljes jelene, szörnyű jövője. Mikor felemelte fejét, szemei tele voltak könnyekkel. A lemondás hangján szólalt meg: — Ami megtörtént, megtörtént. Azon már nem változtathatok. Bele kell nyugodnom. Azonban, téged édes barátom, egyre kérnélek s ugy-e, megteszed utolsó kérésemet? — Rám mindenkor számíthatsz szegény barátom. — 1 udom, hiszen igaz barátom voltál. Arra kérlek most, légy helyettem védője, támasza szegény Irmámnak. Élete keserves kínszenvedés lesz. Lehet, sőt hiszem, hogy kerülni fog mindenkit, viszont, előle is elzárkóznak majd. Egyedül tengeti majd életét, ami maga lesz a lemondás. Jó lesz, ha te mellette lész segítő oltalmaddal s megvéded, ami ellen még lehetséges lesz. Biztasd a jövővel, ha ugyan lehet, ha még várhatunk tőle valamit. S néha- néha emlékezzetek meg rólam is, szerencsétlenről. Szenteljetek egy kis időt szomorú emlékemnek s ha tehetitek, ha jól esik, beszélgessetek rólam, beszélgessetek a boldog múltról, amelyet oly kegyetlenül szakított ketté a jelen. Óh édes barátom, Ígérd meg ezt az egyet a te szerencsétlen Kálmánodnak. A könnyekig meghatva szorítottam meg barátom kezét. — Igaz baráti szivemből Ígérem, hogy igaz védője, támasza leszek kedvesednek s türelemmel fogjuk várni a viszontlátás boldog percét. Kálmán szeméből kicsordult a könny. — Köszönöm barátom, köszönöm. Nyugodt vagyok most már, megbízom benned, mert jó kezekben lesz szegény Irmám sorsa. Most már jöhet, aminek jönni kell . . . Kálmánt tizenöt esztendei fegyházra Ítélték. * * * Szegény Irma, a jóra ugy sem volt elkészülve, mégis, mikor tudomására esett e hir, ágynak esett s nem is kelt többé abból fel. Hasztalan vigasztaltam, csendes melancholiával tűrte sorsát s szinte vágyott már a csendes pihenés után A világ kiüldözte, kedvese itthagyta, mire várjon még? A tizenöt évre? Nagy idő az, amit nem ér meg e földön! Majd ott kinn
