Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-01 / 5. szám
1908. február 1. VESZPRÉMI ELLENŐR (5. szám.) 3. oldal. A közgyűlés összehívását hérelmező képviselők ezek:.Pósa Endre, Steiner J. Jenő, Róthauser Zsigmond, Széli István, Szilágyi Mihály, Oblatt Rudolf, Pillitz Mór, Berger Sámuel, Springer Mór, Metzger Ede, Bruck Sámuel, dr. Benkö Károly, Illés Dezső, Fejér István. Pfeiffer Miklós, lfstits János, Beivel Ferenc, Perényi Antal, Koller Sándor, Györötskey György, Zsigmond János, Vikár Lajos, Havas Lajos, Fáró Ede, Kész Ferenc, Nay Jakab, Friedreich Endre, dr. Weisz Jenő, Súly László, Bukovics József, Popladek József, B^uer Ká- j roly, dr. Rosenthál Sándor, Róthauser Dezső, j Róthauser M. Miksa, dr. Véghely Kálmán, Hol- lósi János, Sándorfy Ignác, Per’aky Gyula, dr. j Réthi Ede, dr. Komjáthy László, Zöllner Dezső, Takách Ádám. Az indítvány, melyet ezen urak előterjesztettek, a következő : Tisztelt Közgyűlés ! Képviselőtestületünk legtevékenyebb s legérdemesebb tagját, dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselőnket közpályán tanúsított nyílt és őszinte magatartása miatt egy magáról megfeledkezett ember az utcán in- zultálta. A sérelem minket is ért, mert azt a tagtársunkat érintette, kinek önzéstelen törekvéseit mindnyájan méltányoljuk, követjük és érte hálásak vagyunk — városunk fejlesztése, előbbrevitele érdekében s mert tudjuk azt is, hogy dr. Óvári Ferenc a törvény- hatóság körében végzett nagy munkásságában is mindig a közérdek bátor harcosa, s tettei, ha egyeseknek nem tetszenek is, csakis a közjót célozzák. Mi tehát, mint városi képviselők, ezen- ' nel indítványozzuk, hogy az e célból egybehívandó rendkívüli közgyűlésünkben fejezzük ki bizalmunkat, szeretetünket tagtársunk és vezetőnk dr. Óvári Ferenc ur iránt, egyúttal megbotránkozásunkat azon merénylet felett, mely őt ártatlanul érte. Gondoljuk meg, hogy ha a közélet önzetlen munkásait fáradozásaikért egyes, érdekeikben sértett emberek vad bosszújának engedjük át, úgy nem akad majd igazi önzetlen férfiú, ki nagyszabásé terveinek kíví- .telében éjjt-nappá eggyé téve, helyettünk és ^érdekeinkért sikra szálljon. Mi dr. Óvári Ferencet, a közügyek bajnokát, a mienknek tudjuk, s akarjuk a jövő- iben is ilyen gyanánt birni és tisztelni, mint ■egy szív, egy lélek állunk oldala mellett, készek mindenkivel szemben és minden jogtalan, önző vagy oktalan támadás ellen egész erőnkkel megvédelmezni. Éljen dr. Óvári Ferenc! A közgyűlésen 90 városi képviselő jelent meg, s egyhangúlag a következő határozati javaslatot fogadta el: HATÁROZAT: Veszprém r. t. város képviselőtestülete őszinte sajnálatának és megbotránkozásának ad kifejezést a felett, hogy a város képviselőtestületének egyik legérdemesebb tagját dr. Óvári Ferencet, a város országgyűlési képviselőjét, közhasznú tevékenysége szinterén: városunkban, annak nyílt piacán, magán bo- szuból eredt durva támadás érte. A közgyűlés sajnálata annál nagyobb és r indokoltabb, mert a méltatlan támadást dr. Óvári Ferencnek a vármegyei életben, tehát a közpályán tanúsított s mindnyájunk által méltányolt s egyedül a közjó érdekében folytatott önzetlen és buzgó működése idézte fel. Mivel pedig az ilyen oktalan támadások alkalmasak arra, hogy a legnagyobb munkakedvet is megbénítsák, a legönzetlenebb tevékenységnek és jóakaratu munkásságnak is szárnyát szegjék, ha azokkal szemben a kartársak, a társadalom, a közvélemény, az igazság és jobb Ízlés nevében azonnal állást nem foglalunk: bár dr. Óvári Ferenc az ellene intézett orvtámadást a legerélyesebben visszaverte s igy az az ő integritását semmi módon sem érinthette, noha meg vagyunk győződve, hogy dr. Óvári Ferencet határozott jelleménél s férfias bátorságánál fogva egyesek jogtalan támadásai megfélemlíteni, a közügyek éléről leszorítani nem képesek: A közgyűlés mégis dr. Óvári Ferenc tagtársa iránt érzett tántoríthatatlan bizalmának és becsülésének kifejezését adva, arra kéri őt, hogy azon meleg szeretetnél fogva, mellyel ennek a városnak érdekei s jövendője iránt viseltetik, ne engedje, hogy a sajnálatos esetnek a közérdek kárát vallja, hanem maradjon habozás nélkül, tántorithat- lanul azon az utón, melyei maga elé kitűzött, s melyről tudjuk, hegy az egyedül és kizárólag a közérdeknek, különösen pedig városunk anyagi és szellemi felvirágzásának, nemkülönben a társadalmi rend és békesség fenntartásának is, az egyenes útja. Miről dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő ur értesittetik. Ezen határozat kimondása után Rosenthal Nándor indítványozta, hogy a határozatot a jelenlevő képviselők a polgármester vezetése alatt azonnal adják át dr. Óvárinak. Az indítványt lelkesedéssel elfogadták, s csakhamar megindult a díszes menet dr. Óvári lakására, mintegy 300 főre szaporodván fel, az , iparoskörből leérkezett küldöttségekkel, melyekben az összes veszprémi társaskörök képviselve voltak. Dr. Óvári lakására érve, a küldöttséget vezető polgármester ünnepi beszéd kíséretében átadta a határozatot dr. Óvárinak, Sulyi László városi tanácsos pedig a veszprémi társaskörök nevében intézett hangulatos beszédet dr. Óvárihoz. Dr. Óvári hosszabb, s igazi nemes léiekre valló beszédben köszönte meg a polgárság szeretetteljes bizalmát. Nagylelkűségét fényesen- igazolták zárszavai, midőn arra kérte a polgárságot, hogy valamint ö is, — bocsássanak meg a támadónak, s fogadják azt szeretetekbe, mert ennek a városnak minden egyes polgárára, s ennek működésére szüksége van, ha nagygyá, boldoggá akarjuk tenni városunkat. — Ezzel az ováció véget ért. Nagyságos 9 dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő urnák Veszprémben. Kedves Barátunk! Megbíztál bennünket, hogy Dokto- rics Sámuel, a veszprémi járás volt szol- gabirája részéről 1908. évi január hó 27. napján d. e. 11 és 12 óra közt, Veszprém város Fő-terén ellened intézett tettleges inzultusért lovagias elégtételt kérjünk. Alulírottak a történt támadást, annak előzményeit, összes körülményeit és indító okát komolyan és lelkiismeretesen megvizsgálván, úgy találtuk, hogy az inzultus ellened egyenesen a vármegyei tisztujitást megelőző kijelölő választ-- mány ülésén (1907. évi december 16-án) mint ezen választmány egyik tagja ellen, hivatalos működésed miatt intézteiéit. Minthogy meg nem engedhető az, hogy bárki is hivatalos ténykedéséért, — amelyért csak lelkiismeretének felelős, bárminemű támadással illettessék, s ekként terrorizmussal az igazságnak tartózkodás nélkül való kimondásában meg- korlátoztassék, vagy épen megakadá- lyoztassék, véleményünk az, hogy ezen szóban forgó inzultusért, támadásért Neked lovagias utón elégtételt venned nemcsak nem kell, de a magasabb állami érdekek: a közérdek szempontjából nem is szabad, annál is inkább, mert azt a történt inzultus alkalmával azonnal megtoroltad. Midőn erről Téged, azzal, hogy részünkről ezen véleményünk nyilvárníábizzák szülötteiket. Ilyen a hirhedt kakuk, mely más madarak fészkébe rakja tojásait, melyek kikelve, a fészek törvényes lakóit kiszorítják s maguk zsákmányolják ki az öreg szülők jóindulatát, elragadván tőlük minden táplálékot. Vannak ilyen rut erkölcsű állatok a rovarok között is: ilyenek a kakukméhek és a lakbitorló darázsok. Azon állatkörökben, melyekben az ivadék gondozására megkívántaié szellemi tehetség hiányzik, a természet mintegy gyámszülői szerepet vállal magára s maga hoz létre oly körülményeket, melyek a fiatal nemzedék életét biztosítják. — Az ázalagoknak s számtalan más alsóbbrendű lénynek nincs szükségük párzásra ; egészen önállóan, ivarralanul, oszlás, bimbódzás, csirmagképzés által szaporodnak, és pedig sokszor bámulatos gyorsasággal. Egyetlen Vorticellából pl. háromnegyed óra alatt már két, szaporodásra azonnal kész egyén lesz; ezekből 10 óra alatt 1000 s 20 óra alatt egy millió uj lény fejlődik. Ha ezeknél tehát csak egyetlen egy nap kedvező a szaporodásra, a faj fenntartása már biztositva van. A gyors szaporodással azonfelül ellensúlyozva van a veszély, mely az állatokat minden pillanatban százával és ezrével semmisiti meg. Vizeinket általában oly sok gyöngéd teremtés lakja, melyek a hőmérsék alászállásával megszűnnek létezni; ez állatkák fajának tehát már régen ki kellett volna halnia, ha a természet gondoskodása meg nem menti vala őket a végleges megsemmisüléstől. A természet ezen a dolgon úgy segít, hogy az ősz beálltával, a nyáron szokásos vékonyhéju peték helyett minden állatkában fejleszt egy vagy több kemény és vastag héjú, a hideg és külhatások ellen mintegy vértezett, nagyobb téli petét, melyek a viz fenekére, az iszapba jutva, a telet átaiusz- szák, nyugton maradnak, mig a tavaszi nap éltető sugarai fel nem ébresztik a bennök szunnyadó embryót. Ilyenek például a sodróállatok (Rotatoria), a moh-állatok (Bryozoa), Hydra, Cyclops, Daphnia stb. Hasonló esettel találkozunk a szárazföldön is, a levelészek családjában, melyek egész nyáron át ivartalanul egész generációkat hoznak létre, mig őszkor szárnyas hímek jelennek meg közöttük s az ezek által megtermékenyített peték a legkeményebb hideget is kiállva, megmentik a faj életét. Nevezetes a természetnek az állatoknál ; észlelt azon állandó törvénye, hogy minél nagyobb veszély fenyegeti valamely állatnak ivadékát, vagy minél bonyodalmasabb körülmények találkozása szükséges teljes kifejlődésé- I hez: annál nagyobb bőségben fejleszti, mondhatni pazar kézzel szórja a petéket, hogy an- i nál valószínűbbé tegye legalább a századik vagy ezredik petének egyrészt a veszélytől való j megmenekülését, másrészt kedvező körülmények közé jutását s ezáltal az ivadék biztosítását. Ismerjük például a madárvilág étvágyát, melynek kielégítésére annyi légy, lepke s hernyó szükséges. Hány legyet pusztít el naponként csak egyetlen fecskecsalád, hány hernyót temetnek gyomrukba a kópé verebek, a gyilkos gébicsek s az a számtalan énekes! Ha e zsarnokok számával és pusztító étvágyukkal lépést nem tartana a természet a peték számában, úgy egyes fajoknak rég le kellett volna már tűnni a lét ktizdteréről. De szerencsére mindig meg van az arány a pusztítók és peték száma közt, még pedig oly kedvezően, hogy az üldözött faj még mindig előnyben van. Százakra és ezrekre megy a peték száma, melyeket egyes lepkék raknak. Némely halak lerakott ikrája meghaladja a milliót. Egy légy ha háborítatlanul szaporodhatnék, egy nyáron át 500 millió utódet hozna létre. Egy galandféreg egy év alatt 800 érett izt (proglottist) képes fejleszteni; minden egyes proglottisban körülbelül 53.COO pete jön létre és igy a Taenia évenként több mint 42 millió petét produkál. Természetes, hogy ezek közül talán a százezredik sem éri el teljes korát, mivel erre nézve különböző körülményeknek kell összevágniok. Amely peték e körülmények közé nem jutnak, azok mind elvesznek. Megérthető tehát a természet pazarló bőkezűsége, melylyel ez esetben a petéket fejleszti. Sőt némelyiknél még nagyobb gondoskodást találunk. Nem elégszik meg ugyanis a természet a peték rengeteg számával s azon
