Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-14 / 46. szám

4.. oldal. (46. szirti.)

VESZPRÉMI ELLENŐR

1908. november 14.

— SzerkeMztönégiiiik és lapunk kiadóhivatala Kőkép-u* 1$. szám alatt van.

Hátralékosainkat tetszői ltjuk a fizetésre, különösen azokat, kik még- hirdetésért is két év óta tartoznak.

Piaristáik!

Titkos, jóleső édes érzés ejt hatalmába e név olvasására. Az ifjúság boldog napjai, drága emlékei, melyekoly elválaszthattam.!! egy évtizeden a legszebben át, össze vannak forrva az iskolával, a tanulótársakkal és tanárokkal, tolulnak elemi | erővel lelki szemeim elé, s az érzésekkimondhailan sokasága duzzasztja keblemet, míglen egy hosszú sóhajjal igyekszem menekülni elnyomással fenyegető érzelmeim elől. Azt hiszem mindenki így j van, aki tanitórend iskoláiban végezte tanulmányait,s tanulói pályáját komolyan éstisztességesen | fogta fel. En még íulajdonképen különbséget sem teszek, piarista és más tanitórendbeli szerzetes előtt, mert nem tudom kiket illet az ; elsőbbség? Azt azonban tapasztalatból tudom, hogy valamennyien, példás hazafiak, s kiváló j nevelők. S itt már előtérbe nyomulnak az én kedves, önzetlen, önfeláldozó piaristáim, kik oly mélyen begyökeresedtek a mi társadalmunkban, s tanári hivatásukon kivid, óh be sok hasznosat . dolgoznak a társadalom és városi és megyei j közigazgatás és a felnőttek oktatása terén!

Az élet gondjaival, a megélhetés biztosításával elfoglalva, futólag, rövidebb-hosszabb ideig találkozva volt oktatóinkkal nem is tűnik fel, hogy a folyton haladó idő, hogyan rakja reánk az elmúlás porréíegét, s miként múlik el felettünk a délceg kor, minden gyönyörével. Most, midőn a helybeli piarista főgimnázium igazgatójának szívességéből, a Magyar Kegyes-Tanitórend ! 1908|9-iki Névtára kezemhez jutott, s azt | figyelmesen átlapozom, óh de magamba szállók ! látva az előttem fekvő adatokból, minő sok idő | műit ei csak azóta is, hogy matúrában, de minő irtó idő, mióta főgimnazista voitam. S látom kedves volt tanáraim névsorát, s meggyőződöm belőle, hogy őfelettük sem haiadt e! nyomtalanul az idő, de boldogan konstatálom, hogy vala- j mennyien, bár némileg szétszórva, megvannak.

S büszkeség, mintegy kihívó dicsekedés j fog el, midőn olvasom, hogy a rend vezetése : alatt az elmúlt tanévben közoktatásban 8904-en részesültek! Egy hadsereg csak egy évben! i 8904! Valláskülönbség nélkül! S valamennyi ; kitűnő hazafias és erkölcsös nevelésben részesült, i S végezte ezt nem egészen 300 tanár, mert a 1 rendiházak névsorában felvettek nem valameny- ! nyien foglalkoznak már tanítással.

Mihály megrökönyödve nézett rá. r— Mán hogy adnám — mondta, aztán a feleségemhez fordult és letnondólag legyintett a

kezével:

— Ne tessék bántaiii, kicsi még a nagyon.

Piroskát a hallottak nagyon elbátortalanították és félénken csak annyit mert mondani:

— Hátha a kis Juicsát . . .

Mihálynénak piros leit az arca és egy gyönyörű védő mozdulattal még szorosabban ölelte magához a gyermekét.

A kis Juicsát — szólott és most meg elsapadt. ozép szomorú szeméből sűrűn kezdtek hullani a könnyek a kis gyerek arcára.

Mihály is rosszaiban csóválta a fejét és szemrehányóan tekintett a feleségemre:

— Mán azt igazán nem lehet.

Egy pillanatig hallgattunk valamennyien. Aztán az aprószentek elkezdtek keservesen sírni, mintha valami veszedelmet sejtett volna meg á kis lelkűk. Mihály is elfordult és lenézett a földre mintha valamit keresne.

Az én asszonyomnak is könnyes volt a szeme, aztán odament a másik asszonyhoz megölelte szépen és azt mondta neki:

Olyan szép volt, hogy nem adta . . .

S örömmel olvasom a nagy gonddal és j páratlan körültekintéssel összeállított névtárból, 1 hogy a rendnek Rómában székelő egyetemes főnökének, Sandier Manónak négy kormány- tanácsosa közül tőrülmetszett magyar ember is van Vtízy Gél lért személyében. Helybeli tanácsaink : névsorátolvasva, látom, hogy helybeli igazgatónk nemcsak érdemekben, de bizony áldozárság ! tekintetében is legkiérdemesültebb tagja a j veszprémi háznak! 1867-ben öltözött be a rendbe. A Névtárból megtudjuk, hogy Takács igazgató egyúttal kormánytanácsosa is a rendnek, s a „Pro. Ecclesia eí Pontifice11 c. rendjel tulaj- ; donosa, stb., stb. Régi rendtagok Olejovics János és Szegess Mihály tanárok is. A 30 éves • rendtagságot betöltötték már Tölcséry és Laczkó tanárok is, mig Fábián Imre a 4-ik oszt. és Néder Gyula a 2-ik oszt. főnökei meglehetős fiatalok. De azért már 12 éve hogy beöltöztek. ; Legfiatalabb tagja veszprémi rendháznak Sümegi Gyula tanár, aki mégis már fel-feltűnik tudományos szárnybontogatásaival, s a 6-ik oszt. főnöke. Ezeket, s még egyebet mond el a névtár, melyet az öröm és lehangoltság vegyes ; érzelmei közt olvastam cl. Örvendek, hogy | megvannak ők mind, a jók, a derékak, bár korban előrehaladva, fájó érzéssel azért, mert kinőttem a boldog iskoláskorból, s drága jó tanárai becéző szeretetébői. Meghajszolt, küzdő ember lettem.

— Esküvő. Haidentzi Hunkár Antal november 18-án tartja esküvőjét a poroszlói rom. kath. templomban poroszlói Graefí Jenő és neje, nagybányai Horthy Paula leányával, Paulával.

— A Gazdasági Egyesület ilj alelnöke. A veszprémvármegyei gazdasági egyesület Hunkár Dénes főispán elnöklete mellett f. hó 10-én tartotta választmányi ülését, amelyen a folyó ügyek elintézésén kivül az elhalt Rainprecht Antal helyébe alelnököt is választott, dr. Magyar Károly kikamondi nagybirtokos, megyebizottsági tag, kiváló és nagyérdemű gazda személyében.

— Eljegyzés. Huszár Kálmán tengerészkapitány eljegyezte fablonszky Lujzát Bukarestben.

— Kinevezés. Sándor Béla veszprémi kir. törvényszéki joggyakornok a szentgotthárdi járásbírósághoz jegyzővé neveztetett ki.

— Eljegyzés. Bátori László az Egyházmegyei nyomda vezetője eljegyezte városunk egyik legbájosabb lánykáját, Fabb Károly helybeli építész Mariska leányát

— Kisajátítási tárgyalás. A mocsoládtab- siófoki vasút által kisajátítandó siófoki területekre nézve a kisajátítási tárgyalás folyó hó 12-én d. e. 10 órakor tartatott Koller Sándor vezetése mellett, Csapó főügyész, Molterer kir. főmérnök

j és dr. Bibó Károly tb. m. főügyész, mint bizottsági jegyző közbenjöttével.

— Gyászrovat. Bokrossy Miklós nyugalmazott kasznár f. hó 13-án, életének 64. évében Veszprémben meghalt. Temetése szombat délután ment végbe.

— Közigazgatás. A vármegyei közigazgatási bizottság Hunkár Dénes főispán elnöklése mellett f. hó 10-én tartotta meg havi ülését. Különös említésre méltó esemény nem történt, azt azonban megemlítjük, hogy Lindtner Sándor lepsényi urodalmi tiszttartónak, ki 46 éve működik kifogástalanul a gazdasági téren, elengedte a bizottság a gazdatiszti képesítő oklevél bemutatását.

— Hubertusz. Hubertusz napján, a múlt szeidan, a helyben állomásozó honvédtisztikar z szokáshoz híven, vadászatot rendezett, a melyen

I több vendég is részt vett. A vadászat jól sikerült.

Utána az összes vendégek a Leitner-szállodában gyűltek egybe. Vacsora után táncoltek reggelig. Szép szokás, kedves szokás. Csakhogy nem Veszprémben esett meg, hanem Keszthelyen, a honvédhuszárok körében.

— A vlilamvilágitás. Mint múlt héten megírtuk, megérkezett a második Diesel-motor is! A Siemens és Schuckertcég emberfeletti erővel dolgozik, hogy ezt a második gépet is felállítsa és beszerelje. Az ittlevő szerelők és tek- nikusok számát Budapestről szaporították, s ismét megjött Justus mérnök, kit városunk úri és hölgy közönsége előnyösen ismer, hogy szeuélyes jelenlétével hasson oda, hogy a villámostelep mielőbb megindulhasson ! Tudnivaló ugyanis, hogy a cég roppant sokat, ezer és ezer koronákat vészit azáltal, hogy ép most, a leghosz- szabb téli estékben, midőn akárhány főutcái irodában és üzletben már 2—3 órakor lámpát kell gyújtani, —- nem világíthat! Sok ezerre megy ez. Az utcai világítás amit a cég ingyen köteles adni, ehhez képest semmi, pár száz korona! De hát mint tudjuk, a cég sztrájkkal állott szemben, ez pedig vis major, s ép ezért a cég azért, hogy eddig még nem bír világítani, bírságot nem fog fizetni. Legyünk tehát még egy kissé türelmesek, rövid idő múltán lesz világosság! Megemlítjük, hogy a Siemens és Schuckert cég uj irodavezetőt kapott Neu Oszkár teknikus személyében.

— A szüret után. Az 1878-iki esztendőt emlegetik a gazdák, mint a melyik évben úgy öntötte a szőllő a termést, hogy amennyi hordót adtak, annyi must járt érte s még igy is oly nagy volt a termés, hogy földbe ásott kádakban forrott ki a must. 30 esztendőnek kellett elmúlnia, hogy a szőllők ismét csodát produkáljanak s eső nélkül holdankint 60—80 hektoliter termést adjanak. Nem szólva arról, hogy az Alföldön, Erdélyben szinte megelégelték az áldást és azt mondják: hogyha kevesebb lett volna, a termés jobb volna. A Balaton vidékén is alaposan beütött a termés, a mely néhány gazdának ugyancsak főfájást okoz. Ennek pedig az az oka, hogy a legnagyobb előrelátással nem lehetett megállapítani a termés nagyságát s minthogy nem volt elég a hordó, igen sok helyen be kellett szüntetni a szüretet.

— A huszezredik tag;. A Magyarországi Munkások Rokkant ésNyugdij Egyesületsbe folyó évi november hó 6-án iratkozott be a huszezredik tag ebben az esztendőben, s ezzel a rendes fizető tagok száma a hetvenháromezrettúlhaladta. Ugyancsak ezen a napon kapta meg az egyesület a tavalyi munkásjóléti kiállításon nyert állami aranyérmet az oklevéllel együtt. Erre a kitüntetésre méltán rászolgált az egyesület azzal, hogy 1903. óta mostanáig 420 rokkantnak és 106 árvának

350,000 korona állandó segítség összeget fizetett ki. Az egyesület vagyona 3.800,000 (három milllió nyolcszázezer kor.), fiókpénztárainak száma 222. Az egyesület figyelmezteti tagjait, hogy hátralékaikat legkésőbb december hó 20-ig rendezzék, nehogy elveszítsék tagságukat. Az egyesület központi helyisége Budapesten, József-utca 23. számú saját házában van. Beiratkozni lehet Veszprémben minden nap Pósa Endre könyvkereskedőnél, mint a helybeli fiókpénztár elnökénél és minden hó 1-ső és utolsó vasárnapján d. u. 3—5 óráig a Korona szálloda földszinti helyiségében.

— Őskori telepek. Nemcsak városunkban és környékén, de az egész Balaton melletr, főkép veszprémi és zalai oldalán, sűrűn találnak