Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-09 / 19. szám
1908. május 9. VESZPRÉMI ELLENŐR (19. szám.) 3. oldal. siránkozzék a szegény termelők, mészárosok, s mint egyik felszólaló kifejezte, az élelmi cikkel uzsorát űzők sanyarú sorsa felett, ezen tény, ezen vállalkozás nemcsak furcsaság, de szerencsétlen és rosszhiszemű is. A pénzesisák, a telt has és az aggkor által kedvezőtlenül befolyásolt agysejtek, nagyon alkalmasak a bíráló és Ítélkező képesség megtévesztésére. A vénség által megfásított, elpud- vásodott és ruganyosságát veszített szív pedig nem fogékony többé a kividről jelentkező gyen- gédebb, finomabb s a többi embertársat érdeklő behatások felfogására, hanem csak a hozzá közel fekvő emésztö-szerv, a gyomor és a belek zavart vagy zavartalan működésére reagál. Nem csoda tehát, ha fentebb többször jelzett szaktekintély, akiről mindenki tudja, hogy nem más, mint Rain- precht Antal püspöki jószágkormányzó, s ezen kedvező állásából kifolyólag dúsgazdaggá vált nagybirtokos, olyan állítások megkockáztatására vállalkozik, mint a fent elősoroltak. Mert Rainprecht öreg ember, gazdag ember, s mert agrárius és megyés püspökünknek percentes jószágkormányzója, tehát részlehajlóan és haza beszél! Tudni kell, hogy a polgármester évi jelentésében megemlékezik Wekerle Sándor miniszterelnök, pénzügy miniszter azon felhívásáról, melyben felhívta a törvényhatóságokat az uralkodó drágaság okainak a megszüntetésére alkalmas javaslatoknak fölterjesztésére. Egyben a polgármesteri jelentés rámutat a drágaság okaira. Rainprecht Antal az ő szónoklatában cáfolta a polgármester által előadottakat, s kimondotta, hogy Veszprémben 120 és 128 fillérért finom, elsőrendű húst lehet kapni! hogy a borjúhús sem drága, sem a tojás! Akinek pedig drága a hús, az ne egyék! Részvéttel emlékezik meg a szegény termelőkről, a nyomorult sorsban tengődő mészárosokról, s felháborodással panaszolja fel, hogy a búzának ára csak 20—22 korona, holott annak igazság szerint állandóan 24 koronán kellene állaniü A közgyűlés méltatlankodással és felháborodással fogadta Rainprecht szavait, aki az ő kirohanását még azzal is megtoldotta, hogy tiltakozott a marha és sertés árának esetleges csökkentése ellen, a szerb határzár megszüntetése által, mert amint mondta, azáltal az állat- betegségek nagy mérvben elterjednének hazánkban. Rainprecht beszéde tehát semmiképen sem volt tárgyilagos, sőt igaztalan és részrehajló volt. A fentebb említett okoknál fogva, ezen aggastyántól nem csodáljuk az ilyetén beszédet, különösen nem, mert az ő szaktekintélysége agrárius! Ámde a városház tanácsterme nem politikai tanácsterem! Ott sem agrár, sem merkantil sem egyéb politikai beszédeknek helye nincs, főkép pedig önérdekeket propagáló beszédeknek nincsen helye. Csak a köz, az általános, az összpolgárság érdekeit lehet és szabad ott védelmezni, s szem előtt tartani ezt az elvet; Honeste vivere, neminem ledere, suum cuique.“ (Becsülettel élni, senkit sem bántani, mindenkinek a magáét megadni.) Ha Rainprecht ahelyett, hogy életében annyit és ok nélkül pereskedett, inkább Smith Ádámot, Colbert-t, Nagy Frigyest, List Frigyest, Carrey-t, Tolstóit stb. olvasta volna, s a felemelt agrárvámnak-, őrlési forgalom megszüntetése-, magas pénzügyi vámnak-, élő állathiány-, húsfogyasztási adó-kérdése-, söradó-, az igazságtalan boradó, a legszegényebb emberek világitó eszközére a petroleum adóra-, a mészárosok és hentesek tervezett adószolgáltatására-, a tarifa- politikának u. n. lépcsőzetes tarifájára, s még egy csomó más kérdésre terjeszkedett volna ki, úgy megtudhatta volna, hogy igenis van drágaság! Mik ennek okai, s miként lehet a drágaságot csökkenteni?! Ezek nélkül kár Rainprechtnek felszólalni, s arról dissertálni, hogy nincs drágaság, ő ezt annál kevésbbé tudja, mert ő egy nagy uradalom bőségében él és abból, „was das Haus erzeugt.“ Ö, aki nem a piacról, hanem éléskamarából, jégpincéből, sokszor püspök asztaláról táplálkozik, állíthatja hogy nincs drágaságU Mi tudjuk, hogy van, mert érezzük! Veszprém, Halpiac. WELLNER GyüLA fogász —— ajánlja magát a legjobb és legszebb míifogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy müfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások dijmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. Hangverseny. A veszprémi ágost. hitv. evang. nőegylet által május 1-én rendezett hangverseny erkölcsileg és anyagilag jól sikerült. Felülfizettek 30 koronával: Hatvani Deutsch Béla sárvári cukorgyáros. 20 koronával; Báró Hornig Károly m. püspök, Hunkár Dénes főispán, dr. Óvári Ferenc orsz. képviselő és neje, Rupprecht Tasziló pénzeskuti földbirtokos. 10 koronával: Kenessey Móric kir. közjegyző, dr. Csete Antalné, Stubenvoll Ferencné, dr. Palotay Ferenc nagyprépost, dr. Nárai Szabó Elek törvényszéki elnök, Péller Pál kanonok, Alsókáldy Káldy Gyuláné Alsókáld, Bélák János földbirtokos p. - Bogárd, Wolf József, Sándor és Pál testvérek Várpalota, Simon György kanonok, Kránitz Kálmán felszentelt püspök, Weisz Elek, dr. Molnár Dénes kanonok és Fischer Károly n. bérlő p. Akarattya. 6 koronával: Fischer Viktor Kenese és dr. Keserű Béláné. 5 koronával: Óvári Kálmán, dr. Rada István kanonok, Stoll Ferencné, dr. Kőszeghy József, Udvarhelyi Gyula, Gősy György, Parragh Gyula és özv. Gayer Gyuláné Czelldömölk. 4 koronával: Kiss Gyula Kern. Eger- szeg Vasmegye, dr. CsomaszBéla ügyvéd, Dukovics Károly, dr. Hoffer Ármin főrabbi, Vikár Lajos főjegyző, N. N., Schatzler István, dr. Pitlitz Pál orvos, dr. Fischer Miklós ügyvéd. 3 kor. 31 fillérrel: Horváth Dezsőné. 3 koronával: Dr. Mendelényi János ügyvéd, Szombathely, Ribó Olga, Scipi- ades Iréné, Szalay Ferenc, Szkladányi József, Berki József táblabiró, Perényi Antal, dr. Kőváry Sándor, Patzl Jenő és Mórocza Kálmán ny. kir. táblabiró. 2 koronával: özv. Gayer Lajosné, Száz Ferenc, Demjén Márton, dr. Révész Sándor, Száz Mariska, Kovács Gábor Vámos, Szente Arnold, Széli Árpádné és dr. Sándorfi járásorvos. 1 koronával: Bőhm Sándor, Rosen- feld Ármin, Csákány Sándor, Ferenczy József és Dröszler Vilmos. Pósa Endre az összes papir-nemüe- ket, falragaszokat és nyomtatványokat ingyen bocsátotta a nőegyletnek rendelkezésére. Fehér Sándorné a termet világítással látta el. Schön Jakab püspöki főkertész a színpadot délszaki növényekkel látta el ingyenesen. Zsebő József a Korona szálloda bérlője a nagytermet s a ruhatárnak egy szobát díjtalanul engedett át a jótékony cél érdekében. Végre Kapi Béla lelkész és Gróf Endre budapesti zongora művész, a szellemi áldozaton kívül, még az őket megillető úti költségről is lemondtak. A hangverseny tiszta jövedelme a költségek levonásával 641 korona, mely a toronyalap gyarapítására fordittatik. Titokzatos ügy. Titokzatos ügyben kutat egy porosz magánkutató Knóth Rezső porosz-sziléziai görlitz-i lakos, városunkban és megyénkben, Sianilsi és Gradeozi Horváih Géza hazánkfia, ugyancsak görlitzi lakos, zeneművész megbízásából. Arról van szó, hogy fent nevezett Horváth Géza részére ismeretlen helyen letétbe helyezett 4—5 millió korona örökség hollétét kikutassa, sigy megbízójának a pénz felvételét lehetővé tegye. Az ügy felette bonyolult, titokzatos, annál inkább is, mert Horváth Géza származását is mély homály fedi. Horváth Gézát néhány napos csecsemő korában egy téli éjszakán hozták át szánkón a Balaton jegén, városunkba, a Jeruzsálemhegyen lakó Horváth Ferenc muzsikus cigányhoz és feleségéhez, Árvay Magdolnához 1853-ban. Horváthéknak volt egy kis, néhány hetes Géza nevű fiuk, aki épp akkor tájban halt meg. Ezen gyermek helyébe tették a kis jövevényt, aki a muzsikus családnál nevelkedett, s akit mindenki, még Horváthék többi gyermekei, köztük a jelenleg Doma Feri zenekarában működő kis bőgős, Horváth Feri is, testvérének tartott. A kis fiú nevelésére Osterhnher akkori peremartoni plébános, később veszprémi kanonok, ki a 80-as években halt el, fizette a szükséges összegeket, szintúgy egy idegen gazdag úri nő, ki Horváthékat többször mégis látogatta addig, még a kis Géza serdülő fiú nem lett. Midőn Horváth Géza 12—13 éves volt, nevelő anyja Horváth Ferencné súlyos beteg lett. Ekkor megvallotta Gézának, hogy neki nem édes anyja, hanem valamely magas rangú gazdag nő az ő anyja. Titoktartásra kötelezte Gézát mindaddig, mig ő, t. i. Horváthné meg nem hal. Horváthné felgyógyult. Gézát 14 éves korában Budapestre adták egy zeneiskolába, hol jeles művésszé fejlődött. Itt is nagyobb pénzösszegekkel segélyezte az ismeretlen pártfogó. Midőn katonaköteles korba ért, a sorozóbizottság őt „alkalmasának mondta ki, de ekkor előlépett egy magasrangu tiszt, s rövid beszélgetés után a sorozó bizottság Horváth Gézát egyszer s mindenkorra alkalmatlannak minősítette. Horváth Géza mint zeneművész Poroszországba került, onnét pedig Szászországba, Drezdába, hol saját zenekart szervezett. A szász király akkor Albert volt, ennek neje pedig Karola. Egy alkalommal udvari ebédre is hivatalos volt Horváth Géza, amidőn őt a királyi pár közelébe ültették.
