Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-11 / 2. szám
4. oldal. (2. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. január 11. nyék hatása alatt bevallja szerelmét és ^ boldog í lesz, oly tökéletes realizmussal, szinte élethűen i állította elénk, hogy szinte az a bizarr ötletünk támadt, hátha csakugyan szer . .... O pardon, ezt nem szabad a nagy nyilvánosság előtt még sejteni sem. Seefranz Sándor ur, a szini Akadémia növendéke természetesen megfelelt a hozzá fűzött várakozásnak és a szerelmes fiatal ügyvéd szerepét biztos tudással és teljes precizitással kreálta. Kati szerepében Ditrichsten Nellikeigen sok tapsot kapott jó alakításáért. Ödönke szerepét Hirschfeld Jenő töltötte be teljes sikerrel, minden kisebb fiuknál megszokott lámpaláz nélkül. S végül Péter szerepét tisztelettel alulírott alakította a tőle megszokott kedvességgel, nagy tudással stb. stb. (Ha más nem dicsér, legalább feldicsérem én magamat. Nahát nem ?) Végül is — amit pedig legelőször kellett volna már bejelentenünk, az egész nagy dolog i Nay Giziké, Baumgarten Malvin és Ludassi Szelinka urleányok óriási munkája, heteken ke- 1 resztül kifejtett nagy tevékenysége folytán jött létre, ők voltak lelkei az egész műnek s igy a legnagyobb dicséret és köszönet első sorban őket illeti meg, azután a többi rendező hölgyeket. — Ha még megemlítjük, hogy a rendezőség áldozatkészsége megszerezte a közönségnek azt az élvezetet is, hogy meghozatta a székesfehérvári katonazenekart, be is fejeztük tudósításunkat ezen rendkívül jól sikerült (900 koiona tiszta jövödelem) estélyről. S—i E—e. \ * ! Ételmegváltás címen küldtek: N. N. 10 korona, Elkán Józsefné, Pillitz Mórné, Korai Adolfné, Szenes ! Izidorné 6—6 korona, Veisz Lipótné, Fehér Sándorné, i dr. Robitschek S.-né, dr. Spitzer Józsefné, Adorján Mórné, Schmerc Miksáné 5—5 korona, Lővy lakabné, Steiner J. Jenőné, Lichter józsefné, Rosenberg' Mórné, Gutman Jenöné, Deutsch Izidorné, Berger Arnoldné, Révész N.-né, dr. Köves Jenöné, ifj. Streit Samuné, j Kulcsár Károlyné, Politzer Miksáné, Veisz Zseni, Rot- hauser Adolfné, Rosenthal Nándorné, dr. Spitzer Móric, : Rothauser Ignácné, Weisz M. Ignácné, Krausz Józsefné 4—4 korona, dr. Hoffer Ármin, Zöllner Izidorné, Gunszt ignácné, Singer Mórné, Tauszig Miksáné, Tauszig Ma- ; nőné, Gellért Nándorné, Rothauser Dezsöné, Rothauser Lipótné, Selnitz Rezsöné, dr. Réthi Edéné, Keim Adolfné, Veisz A. Manóné,, Vég izidorn : 3—3 korona, özv. Ham- burgerné, Vidor Árminné, özv. Váradi Jakabné, Kohn Lajosné, Svarc ignácné, Braun Józseíne, Lang Ferencné, Langfelder Bertalanná, ifj. Deutsch Izidorné, Balogh Mór, Fischer Manóné, özv. Schultheisz Miksáné, Véber Adolfné, Döri Ödönné, Scheiber Sománé, Kulin Lázárné, Penitsek Vilmosné, Springer Mórné, Stern Emilné, Stern Sándorné, Ungár Lipót, Rothauser Miksáné, Tandler Simonná, Berger Gyuláné, Boskovicz Mór, Neumann Mariska, Bruckner hivatalnok, Veisz Ladányi Lipót, Mannheim Miciék, Fischer Miksáné, Reininger Lajosné, Rosenberg Zoltánná, Stern Jakabné, Bartlia Fülöpné, Kohn Sándorné, Pethö Lajosné, Bánóczi Mórné, Szente Arnoldné, Popper Sománé, Manovill Sománé, Lővinger Gyuláné, Mannheim Arankáék, Steiner Mórné, Neubart Izidorné, dr. Fodor Mihályné 2—2 korona, Veisz D. Manó, Lővenstein Sámuelné, Alsteter Károlyné, Engel Hentikné, Paskesz Mórné, Politzer Áronná, Székely józsefné, Lővenstein Jakabné, Szép Lipótné, Szigeti Sámuelné, özv. Rothauser Miksáné, Schönfeld N., Pinkász Mór, Veisz N., dr. Rosenthál Sándorné, Gerstmann N., Lengyel Mórné, özv. Hamburgerné, Lobi Mórné, Márkus Józsefné 1 — 1 korona. Felüljizeitek: Veisz Elek 50 korona, Rendező lányok 65 korona, Hunkár Dénes főispán, Lővy Béláné 20—20 korona, dr. Óvári Ferenc, Fried Jenő, Vinter Sándor, Nay Anna, Lakat János (Berhida), Ritter Lőrinc, dr. Fischer Miklós 10—10 korona, Margalit Jenő 7 korona, dr. Csete Antal 6 korona, dr. Spitzer Mór, Spitzer József, Koller Sándorné, Kránicz Károly, Baradlay Jenő, Apáth Béla, Mecger Edéné, Somogyi testvérek 5—5 korona, Seefrancz József, Koricsoner Margit és Ilona (Pápa), Hirschfeld Béla, Krausz Aladár (Székesfehérvár) 4—4 korona, Veszprémi Dénes 3'50 kor., Margalit Ignác, Mezriczky Károlyné, dr. Cseresnyés Józsefné, Veisz Mór, Klein Jakab (Nagyatád), Sándor Gusztáv (Budapest), Korai Adolfné 3—3 korona, Pillitz Mórné 4 korona, Székely Hugó (Budapest), Révész Gusztáv, Báron József, N. N., Sreiner hadnagy, Nay Jakab, Krausz József, ! dr. Révész Sándor, Deutsch Izidor, Kaszás 1 Elemér, Bakos Jenő, Horváth Rezső, Meller Dávid, Korai Arnold, Szabó Viktor, Vágó Sándorné (Budapest), dr. Kotai Jenő (Budapest) 2‘50—2'50 korona, Cimincz Mátyás, Gang Zsigmond, Adorján Mór, Vermes Aladár, Veisz Lipót, Rosenberg Mór, Veisz Frigyes, Incze Kálmán, Rikóty Edéné, Neu Jakab. özv. Cse- resnyésné, Fodor Ferenc, Huszár Mihály, dr. Rada István, dr. Pillitz Pál, Háncsin Irén, Singer Dániel, Balogh Mór, Svarc József, Scheiber Sománé, Révész Artur 2—2 korona, Steiner j Jenő, N. N., dr. Palotay Ferenc, Rothauser Si- , monné 1'50—1'50 korona, Szűcs Mór, Lichter Józsefné, özv. Veisz Vilmosné, Kükemezey Árpád, Fehér Miklós, Havas Lajosné, Hirschfeld Béla, Pank Pál (Hajmáskér), Kulcsár Károly, Alstedter Nándor, Ungár Lipót, Neumann Lajos, Stern Fülöp 1 — 1 korona, Gunszt Károly, Baumgarten Mór, Svarcenberg Dezső, N. N., Réé Jenő, Ferenczi Károly, N. N. 50—50 fill, j Krausz Ede 40 fill., Svarc Jakab 30 fillér. * Az összbevétel volt 1444 korona 50 fillér. A kiadások leszámítása után maradt tiszta jövödelem 900 korona. A mulatság eredménye tehát anyagi tekintetben is kiváló volt, s alkal- más arra, hogy sok szűkölködő könnyét felszántsa. Hála és köszönet érte a „Lyányoknak!“ HÍREK. Egy gyönyörűen indult ifjú életet oltott ki váratlanul a halál kérlelhetetlen keze. Váratlanul, megdöbbentően terjedt el a hir f. hó 9-én reggel városunkban, hogy Kövess Andor Veszprém- vármegye árvaszéki jegyzője, tb. ülnök, aznap reggel 5 órakor pár napi betegség után meghalt. A hir valónak bizonyult, s felkerültek a gyászlobogók a megyeházára, a Nemzeti Kaszinóra, s nemcsak a rokonok, a barátok, de mindenkinek szivébe gyász és részvét költözött, akik Kövess Andort bár csak hirből, vagy látásból is ismerték. Fiatal, életerős fizikumú, előkelő csalidból származó vagyonos ember, kitűnő és szorgalmas tisztviselő, kedves férj, páratlan jó- ságu gyermek, fenkölt lelkületű, korrekt gon- dolkozásu férfiú volt, hivatva, hogy valamikor nagy szerepet töltsön be társadalmi s közéletünkben. Mindennek vége. Élte virágában letört. A halálesetről következő gyászjelentést adta ki az elhunyt családja: „Özv. Kövess Andorné szül. Kemény Ilona, özv. Kövess Györgyné szül. Kövess Mária, Kövess Béla és neje szül. Bezerédj Ilona, Kövess György és neje szül. Bezerédj Mária, Kövess Miklós, dr. Kemény Pál és neje szül. André Vilma, özv. Kövess Péterné szül. Pintér Terézia az egész rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy forrón szeretett férje, illetve fia, fivérük, sógoruk, vejük, unokája és rokonuk nemes Kövess Andor ur Veszprémvármegye árvaszéki jegyzője, tb. ülnök, a cs. és kir. 5. sz. dragonyos ezred tart. hadnagya, reményteljes élete 32-ik, legboldogabb házassága I. évében súlyos szenvedés után folyó évi január hó 9-én reggel 5 órakor az Urban elhunyt. A drága halott földi maradványai folyó évi január hó 11-én, szombaton déli 1 órakor fognak a rom. kath. anyaszentegyház szertartása szerint Puszta-Köveskuton beszenteltetni és a felső-örsi temetőben levő családi sírboltba nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat az elhunyt lelki üdvéért a felső-őrsi plébániai templomban fog a mindenhatónak bemutattatni. Puszta-Köveskut, '1908. január 9-én. Áldás emlékére!“ A vármegyei tisztikar szintén adott ki gyászjelentést, s a megyeházán és a Nemzeti Kaszinón kitűzték a gyászlobogót. Kövess Andor életéből és családi körülményeiről a következőket tudtuk meg: Kövess Andor született 1876 év tavaszán. Atyja ügyvéd volt Budapesten, dr. Kövess Györgynek hívták, aki mint végzett jogász arról volt hires, hogy szigorlatait három nyelven tette. A római és egyházjogból latinul, az osztrák jogból és perrendtartásból németül, a többi tárgyakból magyarul, de mindenből kitüntetéssel. Az édesanyja régi jó magyar család leánya, ideális gondolkozással, valláserkölcsi neveléssel, végtelen családszeretettel. Andor a negyedik gyermekük volt a szülőknek és ugyanoly gon[ Nemes Kövess Andor a császár maga adta a jelt, elverve a mennydörgő-dobon a csoda-riadót. A mandarinok, akik ijjal-nyillal fölfegyverkezve, jöttek a szorongatott Nap segítségére, szüntelenül lövöldöztek az égre. A művelt khinaiak jól tudják, hogy mind ez csak formalitás, de a nép körében ma is él a babona ; térdre borulnak a jelenség kezdetével, homlokukkal verik a földet, szól a dob és gongong, hogy kiszabadítsák a Napot a sárkány körmei közül. Görög és latin irók (Plato, Plinius, Titus Livius) beszélik, hogy napfogyatkozások alatt nagy lármát szokás csinálni. Az első keresztények nemcsak zivatar idejében harangoztalak (Franciaországban még a múlt században is tették és nálunk, sajnos, még ma is teszik), de a fogyatkozások közben is, hogy legyőzzék a gonosz lelkek művét s elűzzék a kisértetek okozta homályosságot. A csillagos ég első megfigyelőinek sejtelmük sem volt az égitestek valódi mibenlétéről, sem azon tetemes lávolSágokról, melyek őket tőlünk elválasztják. Ha nem is kézzel fogható távolságban, de a szó legszorosább értelmében füllel hallható távolságban hitték őket. Homér mondja, hogy Ida hegyének legmagasabb feny- vei a légkör határán túl felnyúlnak az éteres régióba, melyen át a hősök csatazaja fel hali- szik az égbe. Az ég egy félkörü bolt volt; harang, mely a földön áll. Boritó volt, Euripides kifejezése szerint, ráhelyezve a fölséges alkotó müveire. A héber zsoltáros a XI. században időszámításunk előtt igy szól az Úrhoz: „Kiterjesztetted az egeket, mint egy kárpitod.“ Ézsaiás próféta pedig azt mondja az égről, hogy „kiszélesítette azokat, mint egy lakásra való sátort.“ Erre a félgörnbü bolthajtásra verte be Anaximenes a csillagokat, mint valami szögeket ; Empedokles a kristály-boltra képzelte őket felfűzve. Az égi harang boritotla a lapos földtányért, melyet minden oldalról viz vett körül. Minden nép a tányér közepén képzelte magát, és Khina most a világ közepének birodalma. Az inkák a föld közepét a kuzkói szenthelyen mutogatták és köldök néven nevezték; ugyanígy a görögök is, akik a Delphii naptemplomot szintén a lakott világ köldökének nevezték. A khinaiak a világ közepét Khotan városába helyezték. A föld lepényszerünek való eme felfogása az európai civilizációban is uralkodott egész a keresztes-háborúkig; a nápolyi lazza- rónik még ma is igy tartják. A havaiak, maorik és eszkimók oszloppal tartatják az eget, mint a régi klasszikus kor Atlasszal. Az irokézek az eget hígnak hitték. A Nap körforgásának magyarázatára a polinéziaiak fölteszik, hogy Maui, az öreg isten, zsinóron vezeti; ez a felfogás meg volt Peruban is. A szapta-szindhui barompásztor a csillagokat Ágúitól (az örök tűz), vagy Vaníliától (az égbolt) meggyujtott tüzeknek nézi. Az istenekhez küldött egyik himnuszában a Holdat csak mint a „fagyos sugarút“ emlegeti, hogy feltüntesse tehetetlenségét az ég isteni tüzeinek hatalmával szemben. A csillagok csoportositása csillagzatokká már igen régi. A Nagy-Medve, a Kis-A^edve, a Bika V betűje, a Plejádok, a Kaszás (Orion) nagyon régóta ismeretesek. A tej-ut á skandi- návoknál „téli ut“, az irokézeknél és Amerika több népénél a „lelkek útja“. A lelkek azon a kapun jönnek ki a világra, mely a Zodiakus és a tej-ut metszés-pontján, az Ikrek csillagzata közelében van tárva, vissza pedig azon kapun térnek az istenekhez, mely ugyanígy a Nyilas mellett áll. A francia parasztok ma is Szent- |akab utjának nevezik, a görög hitrege pedig a Herkulest szoptató Junó melléből kiszökellett tejcseppnek tulajdonítja; a peruiak csillagpornak hiszik. A plejádok csillagzatában az irokézek és több más régi népek táncosok és táncosnők csoportját látták; Indiában, Olasz-, Angol- és Franciaországban inkább kotlós-tyuknak képzelik. Népünk ma is „fias-tyuk“-nak nevezi. A csokitapiákra, vagyis a feketelábu indiánokra a plejádok szemmel tartása föfontos- ságu dolog. E nép eme csillag-halmaz feltűnéséhez és leszálltához szabja ünnepeit. Midőn — ez országban ősszel — letűnnek az égboltról, akkor kezdik a mezei munkát és vetemé- nyezést. Ez az Inissziman, vagyis a férfiak ünnepe. Midőn újra megjelennek, a Montokét, vagyis az asszonyok ünnepét ülik. Az első a mag elvetésének, a második az elrejtett visszatérésének ünnepe. A plejádok feltűnése előtti napon az asszonyok mulatnak, a Mazzistamnak
