Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-22 / 8. szám
Előfizetési árak : Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá zz előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Türelmetlenség. gyermekeivel nővéréhez, illetve sógorához a lovasberényi református tanitóhoz költözött, illetve azoknál húzódott meg nagy szegénységében. A lovasberényi ev. ref. lelkész, valószínűleg a „Szeresdfelebarátodat“ elvéből kiindulva, feljelentette a szörnyű esetet felettes hatóságánál, a seregélyesi esperesnél, ki is egy szép napon oly tartalmú levelet küldött a lovasberényi ref. papnak, hogy a katholikus nő kitakarodjék a ref rektori lakásból, mert meg- j mételyezi az ö hajlékukat! Ha pedig önként ki nem takarodik, csendőrökkel rakatja ki a házból! Ezenkívül még sok egyéb kellemetlenséget okoztak a szegény özvegynek, kinek mit volt tennie, nővére és sógora lakásából családjával távozott, s idegeneknél bérelt lakást. Mindez tény! Nem lévén azonban szándékunkban j egyházi férfiakat, bár megérdemletten is, sértegetni, s az erősebb bírálattól tartózkodunk. Azt azonban nyíltan és bátran megmondjuk, hogy az ily eljárás semmiképen sem illik egy liberálisnak, türelmesnek és keresztyéninek nevezett vallás papjához, s aki ilyesmit megcselekszik, az ne nevezze magát a szeretet vallása papjának, mert hisz ő a vad, ember- gyűlöletet hirdeti, nem átallván védtelen özvegyet s árvákat a szerető rokoni karokból kiragadni, s idegenek közé taszítani csak azért, mert az illetők katholikusok. Tehát megmételyezi a katholikus nő a szent hajlékot! Nem tudjuk, hogy a liberális ev. ref. vallás papi-statusában van-e forum, amely az ily otromba türelmetlen kedést és gy.a- lázkodást megtorolni képes, avagy hajlandó, de azt tudjuk, hogy az olyan ember, aki pláne pap létére, ily modorban jár el, — már rég megmételyezte hitközségének levegőjét, s azt a hajlékot, melyet a szeretetnek kellene szentté avatni, s újabb megmételyezéstő! nem kell tartania, mert az ellen már immunis, be lévén már elegendőkép ojtva! TANÖGV. Veszprém vármegye népoktatási állapota, A kir. tanfelügyelő 1908. évi január haváról szóló jelentését a következőkben adja elő. Iskolátogatásokai végeztem : .Kiskomárv/ri, Nagykamond és Veszprémben, utóbbi helyen volt szerencsém kísérhetni tisztelt tagtársunkat az egyházmegyei főtanfelügyelő urat a zárdabeli tanintézetek látogatása alkalmából. Ezek a tanintézetek az angolkisasszonyok fanitónöképzője, ugyanott a külső polgári és elemi leányiskola; továbbá az Irgalmas nővérek polgári és elemi iskolája; e két zárda osztályainak száma 20, hozzáadva a kamondi 2 osztályt, tehát a meglátogatott tanosztályok szama 22-re rúg. Helyben azért kellett maradnom, mert a felemelt államsegély iránti tömeges kérvények elintézése s a számos tanítói segély nyugíat- vány láttamozása nem engedtek helyből mozdulnom ; igy sikerült csak minden eddig beérkezett segélykérvényt eitárgyalnom, minden (H. Gy.) Nehogy mi is azzal václol- tassunk, amit a fennti cim kifejez, csak türelmetlenségnek jellemezzük azt az esetet, mellyel foglalkozni kénytelenek vagyunk, bár az, az erősebb jelzőt is megérdemelné. Az ev. ref. vallás hivői, szeretik magukat liberáiis gondolkozásuaknak, főkép a legmesszebb menő fokig, vallás-türelmeseknek nevezni. Az első jelző, úgy látszik, méltán meg is illeti őket, mert hiszen maga a reformáció is, egy annak idején vallási téren megindult nagy szabadelvű mozgalomnak volt szüleménye. Már ami a türelmességet illeti, azzal nem bátorkodnánk oly bőkezűen do- bálózdni, mert lépten-nyomon és stirüen találkozunk református testvéreink részéről vallási téren a sok esetben nagyon is sovén exkluzív felfogással. Távol áll tőlünk bárkinek is rosszhiszeműséget insinuálni, avagy valamely vádat általánosítani, azért már eleve kijelentjük, hogy tisztelet a sok kivételnek! Azt azonban minden elfogulatlan emberről, valláskülönbség nélkül feltételezzük, hogy velünk egy véleményen lesz, s felháborodással Ítéli el a vallási türelmetlenségnek azt a példáját, mely Lovas- berényben megnyilatkozott. A volt dörgicsei rom. kath. tanítónak özvegye, ki leánykorában ev. ref. vallásu volt, de házassága első évében a kath. vallásra tért, férje halála után apró TÁRCA. Dal egy ablakról. Ismerek egy ablakot, Vas a rácsozatja, De aranyos lányka szokott Ki-kinézni rajta. Ismerek egy ablakot, Bárhová visz utam, Mindig arra kerülök én, Mindig az van útban. S bárhol járok-kelek is, Mindig ott a lelkem, Eltéphetlen láncok kötnek Ez ablakhoz engem. Hej, ha tudnám hogy szivem Rózsatővé válik, Kitépném a keblemből, Hisz’ úgyis csak fáj — itt. Kitépném s ez ablakot Diszitném föl véle, Hadd tűzné fel az a lányka — Szivemet szivére! Luby Sándor. A könyöriiletesség. — Háborús visszaemlékezés. — Sok mindenféle soron megy át az ember életében; csak olyankor veszi észre, amikor már kezd visszafelé tekintgetni s örömmel tapasztalja, hogy kedves barátjának is deresedik a szakálla. — Például voltam én már háborúban is valamikor. A bosnyák háború volt; amolyan kölyök-hadjárat, de cudarabb, mint egy nagy és „müveit“ háború. (Ilyenben még nem voltam, de lehetek.) Történt pedig ott akkor sok midenféle. Csak azt akarom elmondani, hogy 1878. aug. hó elején, amikor mi Szerajevo felé törtük a civilizáció ösvényét torony iránt, ugyanakkor a szerajevói olasz főkonzul Perrod lovag iparkodott onnan kifelé jutni, mivel a török hatóságokat a fölkelés kiszorította a helyükből. A szegény főkonzul eljutott Vrandukon túl, de ott, Golubinje mellett egy fölkelő banda, — tekintet nélkül nemzetközi irataira, de annál nagyobb tekintettel európai ruháira, — kíséretével együtt legyilkolta. Amint hadaink az útvonalat végleg megszállották, Philippovics főparancsnok, úgy látszik magasabb utasítás folytán,, tűvé tette a főkonzul gyilkosait. Ebbe a keretbe való az én kis történetem. A gyilkosokat kinyomozták, összeíogdos- ták és hozták őket szuronyok közt, gyalog, ét- len-szomjan Szerajevo felé, hogy ott ügyük és torkuk fölött összekössék a zsineget. Pedig szegények, ezek is azt hitték, hogy hazafias cselekedetet müveitek a golubinjei bán mellett. Úgy szeptember hó elején érkezett hoz- zánk a katonai rabkiséret Kiselják felöl. Mi akkor Szerajevo előtt Blazsujon vesz-' tegeltünk ; mivel pedig a szilvatermést három mértföldnyi kerületen már leettük, nem igen bővelkedtünk földi élvezetekben. Három toprongyos mohamedán volt, szánalom volt rájuk nézni. Már félig mezítláb jártak, ruhájuk csupa rongy, arcuk poros és fekete ; az egyik közülök pláne koldus volt azelőtt. Estefelé jöttek meg s az egyik sanyarú szobában őrizték őket másnap reggelig. Igen nagy önmegadással voltak, mint általában a mohamedámok, ha bajban vannak. Azóta is irigylem tőlük. Az őrség megitatta a forrásból. Egyébre nem is „lehetett gondolni a már előbb jelzett okból. Ök azután szépen keresztbe vetették a lábukat és letelepedtek egymás a fa-divá-ira. Egynek még volt egy kis dohánya, az adott belőle a másik kettőnek is. Elkezdtek csibu- kozni, ami ellen nem lehetett kifogás. A katonák az ajtóban nézegették őket,
