Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-24 / 43. szám
2. oldal. (43. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. október 24. bensejében s a közerkölcsiség, meíyaman- : nak kollektiv kifejezése. Ez az erkölcs van a mai korban gyengén képviselve; a magánélet és közélet terén egyaránt. Bizonyíték erre — a sok közt — azon ekklatáns példa, melyre céloztunk. Baj, hogy igy van, holott lehetne másként; amint másként volt hajdan, a midőn ilyen megtévelyedések visszataszitó képe nem boíránkozíatott annyiszor mint ma. Tegyünk hát róla, hogy másként í legyen. Ha nem magunkért, a beláthat- lan jövő nemzedékeiért, a miként tettek őseink érettünk. Ha nem teszünk, ha nem igyekszünk az erkölcsi mételyt kiirtani, úgy a jövőért való küzdelem elérhetetlen álomkép marad ezer veszély és ezer bukás rémével, s bekövetkezik az, hogy Róma ledől és rabigába görnyedi Veszprém, Halpiac. WELLNER öyULAi fogász ^E ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére,, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül e! és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével ilíeszíeíik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe úú műveletek. Veszprém, Halpiac. A veszprémi múzeum. Mi majd csak ennek nevezzük, mert csakugyan erről van szó, úgy a polgárság, mint a városi és megyei képviselőtestület körében. Kultúrpalotának csak egyesek és pedig akkor szeretik elnevezni, midőn arról van szó, hogy a hangzatos cim alatt a kormánytói több vagy kevesebb összeg kicsikartassék. Mert ez így veszprémi szokás! A veszprémi múzeum ügyében tehát fellibbent a fátyol. Igaz, hogy nem oly könnyen, mint a színház, vagv pláne mozi megnyitásánál. De hát fellibent, s ennek érdeme minket illet, mert mi ugrattuk ki a nyulat a bokorból. Igaz, hogy máskép is jártunk vele. Megsimogattuk a muszkát, s kimutatta lábát a — kozák! Egy egész hamisítatlan kozák! De térjünk az ügy érdemére. Városunkban mindenben, ami a közügy terére tartozik, úgy állunk, hogy néhány, legtöbb esetben egy ember megcsinálja Veszprém élet-halál ítéletét, s azt úgy elkészítve, számára a többséget eleve megnyerve terjeszti a városi képviselőtestület elé, hol mint a parancsolat megszavazzák. Itt senki semmiről eleve nem tud, azért jönnek a legtöbb esetben álhirek forgalomba, melyek nem nevezhetők ugyan valami szörnyű főbenjáró bűnnek, de sok esetben erős félreértésekre és izetlenkedésekre adnak okot és alkalmat. így volt most isi Már az úgynevezett kultúrpalota terve már le is volt rajzolva Veszprém város tervrajzába, s a veszprémiek semmiről sem tudtak. Már az írástudók és bölcsek azt is elhatározták, hogy egész utcát és házsort használnak fel a múzeum céljaira, s a veszprémi polgárság semmiről semmit sem tudott. Tudott ugyan a megye, a városi vezetőség, de ezek alvást színleltek, még akkor is, midőn iapunk ezt az ügyet rel- ahajgatta. Az írástudók és bölcsek pedig a nálunk szokásos recipe szerint egy „értekezletet“ hivtak egybe, melyen kimondották: hogy aljas és alávaló állítás azt állítani, hogy a muzeum épület földszintjén valamelyes üzlet lenne! Aljas, alávaló állítás azt állítani, hogy a muzeum fala körül kis pázsit, bokrok, parkitás lesz! Aljas és alávaló állítás állítani, hogy a piac kisebb lesz, mert hisz a Petőfi-utca 15 méter széles lesz, s ilyen széles még az Andrássy-ut sincsen! (Ezt különben dr. Benkő Károly mondta.) Végre azonban mégis kényszerült a tervek megteremtője kirukkolni, hogy az egész Kaszinóutcát és a Kurta, Véghelyi, Pillitz-épületekből másfél métert elvesznek a múzeum részére. Ez azonban nem egyébb, mint hogy ezzel a kormányt még nagyobb segélyadásra kényszerítsék! Igazában pedig se a Kaszinó-utcára se a nevezett házsorra szükség nem lesz! Hát ez oly dolog, oly állítás, oly terv, hogy ezek terére mi senkit nem követhetünk, még ha az illető mindjárt még egyszer az alávaló és aljas hírek tetjesztésével vádol meg bennünket ! Mi nem terjesztettünk alávaló híreket és a láva lóságokat, tehát az igaztalan vádakat majd elviseljük, valaminthogy igaz és találóbb vádakat mások egész nyugodtan viselnek. Igaz tehát, hogy a polgárság drága pénzén megszerzett Kaszinó-utcát és házsort, a muzeum részére keilend felhasználni! Ám helyes, s az nem volna helyes, ha a zseniális műépítész meghallgatása után más véleményen volnánk. A kultúrpalotát, vagy múzeumot csak úgy lehet kiképezni és felépíteni, ha a szükséges területeket hozzá megadjuk. A házsor egy részét, a Kaszinó-utcát és — a volt Bauer házból némi kis részt! A polgárság ezt meg is fogja szavazni ezer örömmel! De ne tessék egy-két urnák kertelni, s a polgárságnak megkérdezése nélkül ennek bőrére intézkedni. Ekkor majd nem lesznek álhirek elterjedve, s nem lesz az az unásig hirdetett és magasztalt, de senki által nem látott béke veszélyeztetve. Mi pedig a legerélyesebben és legönérzetesebben tiltakozunk oly durva sértések ellen, minőkkel bennünket abban az értekezletben illettek ! Mi sem alávalók nem voltunk, sem alávalóságot el nem követtünk. Tiltakozó népgyiilés a boritaladó ellen, Nagyarányú tüntetés volt az, a melyet csütörtökön a magyar szőllősgazdák rendeztek a Tatterszálban. Nyolcezer szőllősgazda jelent meg, képviselve valamennyi borvidéket, a tokaj- hegyaljai, ménesgyoroki, gyöngyösvisontai, badacsonyi, verseci borgazdák népes küldöttséggel képviselve. Már az elsők egyike volt a buda- eörsiek népes csapatja, élén fuvózenekarral, tölgyfaleveles zöldgalyakkal a kecskeméti gazdák százas csoportja, Szappanos István országos képviselővel. Szintén százas küldöttség jelent meg Póka Károly polgármester vezetésével Nagykőrösről. Külön vonaton jöttek a szegszárdiak, Szabó Károly országos képviselő vezetésével. A gazdasági egyesületek közül: a veszprémvártnegyei, Óvári Ferenc országos képviselő vezetésével, a honti. temesi, biharmegyei, Telegdy József vezetésével és a marostordai vettek részt. Az elnöki emelvényen a rendkívüli sokaságban tudósítónk följegyezte: Barabás Béla, Bernát István dr., SzJassy Zoltán, Kmcty Károly, Molnár Ákos dr., Török Kálmán országos képviselők, Szabó Zoltán, Dsida fehér- templomi tanácsos, Bokor Pál tanácsos, a szegedi gazdasági egyesület elnöke. Hock János országos képviselő. Zselénski Róbert gróf üdvözli a népgyü- lésre fölutazott szőilősgazdákat. Mikor a filok- szera elpusztította a szőlőket, a kormánynak tervszerű és nagyarányú munkásságával, melyet a rekonstrukció érdekében tett, odavezetett, hogy rna több szőllő terem, mint a filokszera előtt. Az államnak ezt a munkáját azért emelem ki — mondja a szónok — mert ebből azt következtetem, hogy a túltermelésnek káros következménye nagy részben az állami beavatkozásnak tekinthető. És ebből a helyzetből viszont Persze, hogy az volt. Összeölelkeztünk összecsókolództunk és mindketten örültünk a véLtlen találkozásnak. — Nagyon nehezen ismertél rám, — panaszkodott az öreg — Ez a hosszú szakáll vezetett félre, ugy-e? Ne gondold, hogy valami különös szeszélyből viselem, inkább kényszerűségből Mint sok egyebet, a borotválkozást is el kellett hagynom. Nagyon remeg a kezem, a borbélyra meg nem bizom a nyakamat. Tudod, mindig attól félek, hogy hirtelen, éppen mikor ve'.em van dolga, valami őriilési roham lepi meg, és elnyisszantja a gégémet. Elismerem, hogy ez nagyon bolond gondolat, de nem tudok megszabadulni tőle. — Hát a Klári néni hogy van? — Megvan. Egészséges. De neki is van olyan bolond gondolata, mint nekem, és elrontja vele az éjszakai nyugodalmát. — Csak nem a borbélytól félti Gábor bátyámat ? — Attól nem, hanem az ördögöktől, tód, ilyen bolondok az öregek. Nem elég i hogy ezen a világon ötvenhét esztendeig ej voltunk, még az örökkévalóságot is meg al velem osztani. Azt hiszi, ott is úgy megy den, mint ebben a pátriában: egy kicsit 1< get, napfényes időben kiül az ambitusra színes kávét szürcsölgetni, én meg maj( mellette csibukozom. Igen ám, csakhogy bizonyos abban, hogy nekem nem valami £ ördög lesz-e a szállásadó gazdám, mely i nagy közbevetés lészen miközöttünk: ezért az ő elkeseredése. — Hogyan jöhetett erre a beteges gondolatra? — Azt is elmondom. Messze kezdem, de majd rövidre fogom. Negyvennyolcban történt. Húsz éves gyerek voltam, katona voltam. Segítettem bevésni a magyar dicsőséget a világtörténelembe. Csak olyan hamar ránk ne borult volna Világos, felől az a sötét .éjszaka, amikor még sóhajtozni is csak titokban lehetett. Én abban az időben Komárom falai között voltam. Onnét belülről mulattattuk a németet, aki nagyon szeretett volna bejönni, csakhogy nagyon kicsi volt neki a kapu, széles a Duna vize, veszedelmes harapásuak a komáromi dongók. A külvilágról nem sokat tudtunk, mégis bizonytalan sejtelmek komor árnyékai tolakodtak előre. Itt is, ott is kezdtek suttogni olyan dolgokról, amiket nagyon nehéz volt elhinni, de megcáfolni se lehetett. Hogyan keletkeztek ezek a hírek? Bizonyosan senki se tudta, Talán a levegő hozta, mint az epidémiát, talán a P.us^tuló magyar hadseregnek az ellenségen átszökött honvédéi hozták, — nem tudom; de elcsüggesztett bennünket, bizonytalan, szomorú jövőt rajzolt elibénk. Egy este magához hivatott a tábornok. — Hadnagy ur, ezt a levelet kell Görgey- nek átadnia, ott, ahol van, — szólt s egy viaszos vászonba burkolt kis csomagra mutatott, mely előtte az asztal sarkára volt elhelyezve, Bizik-e magában, hogy, ezt a nehéz feladatot sikerrel tudja megoldani? — Meg fogom próbálni, tábornok ur. — No, az nagyon természetes. — Mindent el fogok követni, hogy sikerüljön. — Helyes. Most lássuk a további teendőket. A várból ugyan könnyű lesz kijutni, de már odább menni nehezebb lesz. — Egy órai időt kérek, tábornok ur. — Mi célból? — Hogy elkészülhessek az útra, meg hogy további teendőimet fontolóra vegyem. — Az útra itt is elkészülhet, egyébb tér- vezgetésnek nem sok hasznát veszi. Tervet útközben kell csinálnia esetről-esetre. Innét kivezető ut is csak egy van — a Duna. Eddig már készen van minden. A csónak megfelelő helyen készen várja, utiruháját pedig itt a mellékszobában megtalálja. Szíveskedjék gyorsan átöltözni. Engedelmeskedtem. Néhány perc múlva mint valami facér molnárlegény álltam tábornokom előtt. A várból kijutni, csónakra ülni, alig vett igénybe egynegyed órát. Tovább a csillagtalan sötét éjszaka segített. Körülöttem néma csend, csak a viz sodrának csobogása hangzott; mögöttem a kitörni készülő vihar előjelei: a tompa dörgés, a gyakori villámlás. — Igyekeztem a part mellett maradni. Alig eveztem valamit, inkább a folyam lassú folyására bíztam csónakomat. Amint elhagytam a komáromi vár sáncainak sötét árnyait: az öreg Dunába siető Vág a folyam közepére sodort. Itt legalább gyorsabban haladtam előre s nem kellett félnem, hogy megfeneklik a csónakom. Ha csak ilyen nehéz %
