Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-17 / 42. szám
1908. október 17. VESZPRÉMI ELLENŐR (42. szám.) 3. oldal. fáradalmai közepette, minden más nyilvános megjelenésről lemond. Apponyi Albert gróf a meghívást nem fogadhatta el, mert Berlinben volt. Kossuth gyengélkedett; Szterényi külföldön volt; Báró Hornig nem volt a maga ura, mert ő felsége volt nála beszállva; Molnár Viktor államtitkár nagyfokú elfoglaltsággal mentette ki elmaradását; Splényi Ödön báró és Blaha Lujza már 15-én kénytelenek voltak Budapesten lenni, s így nem jöhettek. A kiküldött 28 meghívóra csak Beöthy László és Herceg Ferenc nem válaszoltak. Dr. Óvári indítványára az összes üdvözlő válaszok jegyzőkönyvbe igtattatnak. Dr. Réthy: Igen örül, hogy a sok szép válasz fel lett olvasva, legalább látható azokból, hogy minő lelkiismeretesen teljesítette dr. Óvári a reá bizott kötelességeket. Indítványozza, hogy a jegyzőkönyvben teljes elismeréssel dr. Óvári iránt, vétessenek be a beérkezett válaszok. — Elfogadják. Ez lévén az első ülés a színház megnyitása óta, most van alkalma a szép műért, Megyaszay műépítésznek hálás köszönetét mondhatni! Dr. Óvári szavait nagy lelkesedés kiséri, s a jelenvoltak egyenkint is gratuláltak Megyasz- szaynak, s a választmány köszönetét jegyzőkönyvbe igtatták. Miután dr. Óvári még bejelentése, hogy ő felsége 1000 koronát adott a színház alapra, következett a napirend. Határozták, hogy a kész munkákat a színházban most már át fogják venni. Ezután dr. Óvári ismerteti a szinház-vilá- gitás ügyét, Jelzi, hogy Nádasi köteles lett volna fizetni a dinamóért 500 kor. és a napi kiadásokat. A két megnyitó előadásról Nádasi nem akart elszámolni, csak 15—16 napra a megnyitás után. A szinpártoló egyesületnek és Nádasinak is, jutott volna 770—770 korona. Nádasi pénztárnoka előre felvett 390 koronát. Miután Nádasi a motorért és napi világításokért még 291 koronával tartozott, a szinpártoló egyesület egy hétfői napon felszólította Nádasit, hogy fizessen, különben nem lesz világítás. Nádasi nem fizetett, még szerdán sem, ekkor beszüntette az egyesület a világítást, s Nádasi az egész botrányos eljárás ódiumát dr. Óvárira akarván hárítani, szerdán nem tartott előadást, s egy Futtakóbi-féle, Nemesre magyarosított nevű alkalmazottjával a fővárosi lapok egy részét hamisan, még pedig dr. Óvári hátrányára informáltatta. Nem elég! Hanem a szinpártoló egyesülethez egy tiszteletlen és arroganciával telt, valódi ripacs-stilusban fogalmazott iratot adott be. Ebben nem ismeri el a szinpártoló egyesület követeléseit. Nem ismeri el az első megnyitó előadás jövedelmét helyesnek. Kijelenti, hogy a második előadás jövedelméből semmit sem Ígért az egyesületnek. Sokalja a napivilági- tásért a 18 koronát. Felszámit és megtéríteni kér jógyomru színész vendégei kiadására a megnyitás napjain 107 koronát. Ezenkívül Bpestről jött vendégei elszállásolására 474 kor., egy soproni kisegítő (?) zenetanár (?) két napidija fejében 46 koronát kér megállapítani! Mindezek után Nádasi ur oda lyukad ki, hogy ő követel 635 koronát és még erkölcsi elégtételt dr. Óvárival szemben, mert ő egy 100 tagból álló művész-trupp igazgatója! Egyátalán az egész irat neveletlen hangon van tartva. Dr. Óvári orsz. gyűlési képviselőt csak amúgy „Óvári urnák11 nevezi, de Futtakóbi titkárját állandóan irodalmi és művészi titkár urnák! Dr. Óvárival csak igy beszél: „üzentem neki“, stbü Nádasi faragatlanságait tehát levették a napirendről, s kedves irodalmi és művészi titkárját Nemest, illedelmesen, de érthetően felkérték, hogy hagyja el a tanácskozó termet. Csak a harmadik felszólításra reagált. Úgy látszik csökönyös felfogásban leledzik a jó ember. Nem hallgathatjuk el egyik derült epizódját a választmányi gyűlésnek. Dr. Óvári ismertette, hogy Nemes irodalmi és művészi titkárt küldte hozzá Nádasi, hogy a világítás ügyben közvetítsen, azaz, hogy világítás legyen továbbra is fizetség nélkül. Dr. Óvári, aki a kimért munka embere, s idejét sokra becsüli, röviden kijelentette, hogy itt semmi további beszédnek helye nincs. Pénz beszél! Erre a titkár ur letelepedett s éretlen arroganciával ezt mondta: „hát akkor csevegjünk egy kisséV‘ Dr. Óvári ajánlott Nemesnek egy helyet ahol cseveghet, s megmutatta neki az ajtót. Dr. Óvári ezt a jelenetet a szinpártoló egyesület választmányi ülésén, Nemes fülehalla- tára adta elő. Miután a választmány még hozzájárult, hogy a Bendiner testvérek hangversenyt rendezhetnek, — az ülés véget ért. * S HÍREK. — l>r. Óvári ünneplése. Ma egy hete a „Méhesben“ dr. Óvárinak több tisztelője és barátja kedélyes vacsorára gyűlt egybe, dr. Óvárinak a héten volt névnapja alkalmából. Zsigmond tanár kiváló beszéddel köszöntötte fel Óvárit, kinek tiszteletére a szép társaság sokáig együtt maradt. Ugyanakkor a jeruzsálemhegyi Petőfi-kör helyiségében a tüzoltótisztek és több körtag ünnepelte Óvárit. — Eljegyzés. Fiilöp Katalin városunk szülötte, jelenleg madari-i komá(Veszprém), Csekő János csizmadia (Veszprém), Kiss Sándor lakatos (Veszprém), Berger József szállító (Veszprém.) Főtárgyalások. A veszprémi kir. törvényszék a jövő hét folyamán a következő főtárgyalások lesznek: 1908. október hó 20: Tóth József zsarolás vétsége. — Fülöp Gyula és társa rágalmazás vétsége. — Kubinyi Mihály gondatlanságból okozott súlyos testi sértés büntette. — 1908. október 21. Tóth János lopás büntette. — Licsáuer Antal lopás büntette. — Pleszinger János és társa lopás büntette. — Kis Sándor lopás büntette. — Nagy Katalin és társa lopás büntette. Érdekes gyűlés. A szinpártoló egyesület választmánya f. hó 10-én este, a városháza tanácstermében dr. Óvári Ferenc elnöklete alatt gyűlést tartott Alig egy páran, 12-en jelentek meg, úgy, hogy alig let a gyűlés határozatképes. A gyűlés legfő tárgya a Nádasi színigazgató által nyélbe ütött színházi botrány-iigy lett volna, azonban ezen ügyet dr. Bibó Károly indítványára levették a napirendről, s egy másnap megtartandó bizalmas konferenciára tűzték ki, melynek határozatairól fentebb már leszámoltunk. A gyűlést dr. Óvári elnök megnyitván, egy megjelent urat mutat be a választmánynak. Csuszán Elemért, a Mozi felügyelőjét. Felolvassák a legutóbbi választmányi ülés jegyzőkönyvét, melyből kitűnik, hogy a színház megvilágositá- sához szükséges dinamogépet Andor és Futtaki cég adta 650 koronáért, s ebből Nádasi színigazgató 500 korona megtérítésére kötelezte magát, mert hisz az ő érdeke volt, hogy a színház megnyíljon. Arra is kötelezte magát a színigazgató, hogy a napi világítási költségeket minden nap az előadás előtt a szinpártoló egyesület pénztárába befizeti. Mint tudjuk, egyik kötelezettségének sem tett eleget, s ezért nem szolgáltattak neki világítást. Akiknek nincs pénzük villámra, elégedjenek meg olaj méccsel. A két megnyitó előadás tiszta jövedelméből Nádasinak 50 százalékot Ígért oda a szinpártoló egyesület. A jegyzőkönyv szerint a mozi pénztárnőjévé özv. Fekete Bálintné szül. Komjáthy Erzsi lett. A ruhatári illeték a jövőben személyen- kint 10 fillérben lett megállapítva. A választmány az ily tartalommal felolvasott jegyzőkönyvet helybenhagyta. Ezután dr. Óvári bejelenti, hogy a szept. 17-iki színház megnyitás alkalmából reábizott teendőket mikép végezte el. Meghívta ő felségét a színház megnyitásra. A kabinetiroda Daruváry Géza utján melegen megköszönte a meghívást, de kijejentette, hogy ő felsége a nagygyakorlat kínjában tépett fel a földről, a magas kőpartról a hullám színére hint, mintha engesztelné s most ő mondja annak e másik asszonynak: — Menjünk a templomba, ott imádkozzunk: hallod szól a harang! Pedig nem misére hív az, csak az erős vihar konditja meg néha a kupola tornyában a csengetyüket. Mégis oda kell menni. Nem lehet azt anyának elnézni, hogy hánykódik az a csónak ott a háztető magasságú hullámok közt, eltűnik a vizek völgyeiben: majd megint felemelkedik egy meredek hullám-lépcsőn, hogy a csónak belső feneke látszik: egy-egy frecs- csenő habgerinc keresztülcsap rajta, a fehér sirályok ott csapongnak körülötte sikongva. — Menjünk a templomba! A templom is ott van a parthoz közel, ámde az zárva van ilyenkor, de hisz a templom küszöbe is jó hely, oda is le lehet térdepelni két asszonynak, s a templom-ajtóhoz is jó megtámasztani az égő homlokot, s ha az ember a templomajtó kilincsét megfogja, azt hiszi a gondviselést magát tartja fogva. Nemsokára beszédes zaj hangzik a tó felől. Különös érthetetlen zsibaj, mintha öröm és jajszó volna egyszerre. A csoportban, mely a templom felé közelit, az egyik nő megismeri férje alakját. Lucskosan, a nádtól összevérzett arccal, a halálküzdelemtől kimerültén, de élve közelit az. A kocsis és a kertész önerejükből kivergődtek a nádasból. — Hát a fiam? Hol a fiam? — kiált a nő. Mondják neki, hogy a két legény odaveszett. — Eredj vissza! — kiált a nő, férjét el- taszitva magától. — Hozd vissza a fiamat! Hozd vissza a fiamat! Hozd vissza a fiamat! Megtartotta azt magának a Balaton! Úgy tesz az: ha egy vén meg egy fiatal között van a választása, a vénet elereszti, az ifjat ott ma- rasztja. A kétségbeesett nő a szegény özvegy ellen fordul fájdalmában. — Átkozott légy te! Minek erőltettél az imádkozásra? Minek parancsolgatja az ember az Istennek, hogy mit csináljon? most oda van a fiam! — Hisz az enyém is oda van! — menti magát a szegény özvegy zokogva, — Mi a te fiad! Mi volt ő az enyémhez? Nem volt ilyen szép fiú, ilyen jó fiú sehol a világon. Nekem ő volt az én királyom, az én szentem! — Nekem is az volt az enyém! — Neked még maradt kettő, nekem senkim. A szegény özvegy azután odább osont a maga bánatával a zajgó csoport közül. Mit használt már neki minden panasz, siralom? A gyermekét mind nem adja vissza. Otthon még van kettő. Igaz. Egy fiú, még csak kétéves és egy leány, az már négyesztendős. Mikor hazamegy hozzájuk a szegény özvegy asszony, megcsókolja őket s azt mondja nekik: — Kedves gyermekeim. Már ezután ne egyetek olyan sok kenyeret: oda van a jó kenyérkereső bátyátok, a ki eddig mindenét nekünk adta. A kis négyéves leány nagy okos észszel azt felelte erre az anyjának: letörűlgetve kezével annak arcáról a könnyeket: — Ne búsulj jó anyám. Inkább nem is eszünk már mi több kenyeret. Beérjük mi ezután egy kis burgonyával. S a két kis gyermek nem is kért az anyjától többé kenyeret; a kenyér drága volt akkor. Igaz történet ez. Á másik anya gyermekének, a délceg ács legénynek, szép menyasszonya volt. Füred helységben gazdag, telkes polgár lánya. A vőlegény szegény kézműves volt, mégis hozzá adták, mert a leány nagyon szerette, s a fiú nagyon érdemes volt reá. Már készültek a lakodalomhoz. A boltosnál meg volt rendelve a fehér atlac a menyasszonyi köntöshöz, csinált virág a nászkoszoruhoz, a vőfély-bokrétához, az asztalosnál készen a diófa a menyegzői ágyhoz, a rektor tanította már a dalárdát a víg lakodalmas nótákra, maga a menyasszony saját kezével hímezte az aranyfátyolt aranyfonállal, fehér selyemmel. Mikor aztán hozták a hírt, hogy a vőlegény már a „szivem Józsi“ elvette a Balaton (nyugszik is azóta a tó — ni, milyen sima a tükre!) akkor a szép Juci elment a boltoshoz s azt mondá neki: „Most már ne fehér atlacot hozzon, hanem violaszinü gyászt egy végből, nekem gyászruhára s a kedvesemnek halotti köntösre koszorút se menyasszonyit, hanem olyat, mely
