Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-25 / 30. szám
1908. julius 25. VESZPRÉMI ELLENŐR (30. szám.) 3. oldal. gató, Hirschfeld Béla nagyiparos, Hunkár Dénes főispán és Kovács Gábor földbirtokos. Alapítók: Kránitz Kálmán felszentelt püspök, Kubay Hubert városi tanácsos, Lakath János földbirtokos, Nagy Jakab kereskedelmi tanácsos, dr. Óvári Ferenc országgyül. képviselő, Pillitz Mór nagykereskedő, Pósa Endre nyomda- tulajdonos, Veisz Elek városi tanácsos, Werner Károly vendéglős. Vajúdó ügy. Körülbelül egy éve annak, hogy az ipar és keresk. ügyi miniszter úgy mint az ország több városai faiparosainak, városunk bognárainak is, munkagépeket, s ezek hajtására motort ajánlott meg, ezáltal szándékozván említett iparosaink által űzött iparágat előbbre vinni. Feltételül csak azt kötötte ki, hogy bognáriparosaink valamennyien jelentsék ki, miszerint a gépeket óhajtják és kérik. Bognáraink a kormány által nyújtandó támogatást és kedvezmény örömmel üdvözölték, s már látni vélték azt a kellemes időpontot, midőn időben és pénzben szép hasznot arathatnak. Összegyűltek tehát a dolgot megtanácskozni. Azonban már az első megbeszélés alkalmával kitűnt, hogy bognáraink nem tudnak a gépek felállitási helyére nézve megegyezni, minek következménye az lön, hogy a szükséges egyhangú nyilatkozatot a kormányhoz felterjeszteni nem bírták, minek következtében a gépek elmaradtak. Azóta is már többször folytak tanácskozások, meggyőzni akaró rábeszélések, de mindhiába. A győri bognárok, akiknek a kormány szintén megajánlotta a gépeket, már régóta és javában élvezik egyetértésük gyümölcsét, s a gépeket már rég megkapták, mig a mi bognáraink ma is nélkülözik azokat. Legújabban, néhány hét előtt ez ügyben egy miniszteri kiküldött is járt városunkban, hogy bognáraink ügyét nyélbe üsse, de szintén eredmény nélkül, mert a kormány által mindenáron támogatni óhajtott bognárok, nem bírtak mai napig sem megegyezni a gépek elhelyezését illetőleg. kok állták el útját. Atyja, anyja nevét kiabálva tántorgott előre, nem véve észre a veszélyt, nem gondolva arra, hogy minden pillanatban reá szakadhat az égő tető, csak egy éles, sivitó hang zúgott fülébe, mely azt mondá neki: késő, késő! Nem tudta honnét jött ez a vészes szó, ez a borzalmas hang. Lelkiismerete mondta-e vagy onnét a magasból zúgott le hozzá, hol az „őrködő Szem“ előtt nem maradhat titokban semmi. Végre nem mehetett tovább . . . Visszafordult. Lábait inogni érzé, nem a félelemtől a halállal szemben, hanem a fájdalom azon iszonyú súlya alatt, mely oly hálátlannak, nagynak tüntette fel őt saját szemében . . . Oly nagy bűnösnek érezte magát! Örült kétségbeeséssel rohant kifelé az égő lángtengerből, mely már mind közelebb höm- pölygött feléje. — Mit keressen ott, hol veszve látott mindent? Veszve szép szülővárosát Veszprémet, veszve azokat, akik hozzá tartoznak. Veszve hitét önmaga iránt, s veszve a reményt, hogy feltalálhassa szeretteit. . . Futott kifelé, mintha félelmes fúriák üldöznék. De ekkor gyenge fáradt hang lebbent feléje valahonnét, mely nevén szólította. Honnét, milyen irányból jött a hang, nem tudta. De szive feldobogott az ismerős megszólításra, bár a vészes zsivaj és zúgó harangszóban nem vehette ki, honnét érkezett ez hozzá. . . . Megállt, körültekintett s önkénytelen kitárva karjait, zokogni kezdett. Ily körülmények közt most már felmerült a terv, hogy az összes, faiparral foglalkozókat bele kellene vonni az akcióba, s részükre egy géptelepet felállítani, illetve berendezni. A kormány ezt a tervet is támogatná és a gépeket szállítaná. Azon kellemes helyzet előtt állunk tehát, hogy városunk rövid időn belül egy gyárral, illetve iparteleppel szaporodnék, ha ugyanis fában dolgozó iparosaink egyetértve, a kedvező kínálkozó alkalmat megragadják. Nálunk örökös a panasz, hogy semmink sincs, nos tehát itt az alkalom, csak meg kell ragadni, s rögtön lesz egy uj ipartelepünk, mely egész méltóan sorakoznék a most megalakulóban levő szövőgyárhoz. Mindez pedig alig említésre méltó kiadással lehetne létesíteni. Az összes gépeket teljesen ingyen adja az állam. Telket adna szívesen a város, még pedig igen alkalmas helyen, ott valahol a Szalay domb tájékán, ahol pompásan lehetne a szükséghez képest terjeszkedni, s ami fő, a vasút közelsége folytán a legköny- nyebben iparvágányhoz lehetne jutni, mert a vasutvezetőség szívesen csinálna oda iparvágányt, hogy úgy az érkező nyers anyag lerakása, mint a kész és esetleg elszállítandó áruk felrakása szinén legyen lebonyolítható. Azonkívül a nyers vagy kész áruk tengelyen való szállítása is felette kényelmes volna jelzett helyen. Mines tehát más hátra, mint a do- log végét megfogni, s az ipartelep létesítésére faiparosainknak szövetkezni. Érthetetlen dolog volna, ha ezt iparosaink meg nem cselekednék, mert másutt kapva- kapnak az ily kedvező alkalmon, tehát nálunk sem lehet talán máskép a dolog? Mindenki örül, ha egzisztenciáját javíthatja, boldogulását előmozdíthatja, miért nem sietnek tehát faiparosaink helyzetüket javítani? Szövetkezzenek tehát és értsenek egyet, mert szövetkezésben van az erő, s mert egyetértéssel a kis dolgok is nagyra nőnek, mig az egyenetlenség által a legnagyobb dolgok is megsem- misittetnek. y. Hátha csak képzelet volt? A fellobbanó remény újra eltűnt szivéből, feje mellére hanyatlott. Valódi mintaképe volt a búnak, bánatnak és lemondásnak, midőn két reszkető kar ölelését érzé s felpillantván, örömében felsikol- tott. Perc alatt visszanyerte erélyét, öntudatát. Öreg atyját látta közelében, anyja karjaitól átfonva derekát, kik őt keresték. Cserben hagytak mindent a tűz martalékának, s csak gyermeküket akarták feltalálni. Fogalmuk sem volt arról, hogy az hűtlenül el akarta őket hagyni . . . — Hála neked Istenem — kiáltá a leány elragadtatva örömében. — Bűnös voltam dacára meghallgattad imámat! Szülei csodálkozva hallgatták. A kétségbeesés fájdalmát őrületes öröm váltotta fel mindhármuk szivében. Átölelték egymást, úgy siettek ki a vész helyéről; pár pillanat múlva nagy robajjal összeomlott házuk, felemésztve a tüz- től, maga alá temetve összes javaikat s teljesen földönfutókká téve őket. A szép uj utcának díszes házsora tovább lángolt, a harangok egyre zúgtak, lassankint sötét temető lett a kis idő előtt viruló város, sírva álltak a károsultak elvesztett javaik fölött, kétségbeesett tekintettel kérdezve a magas egektől: ki segít rajtunk, ki szünteti meg ezt a nyomort, ki karolja fel ügyünket? De ekkor végre előbukkantak a csillagok. Letekintettek a szomorú lakosságra, a füstölgő, rombadőlt épületekre, mintha őrködő szemek lennének. Biztató pillantással vigasztalták az Levél Siófokról. (Saját tudósitónktól.) Siófok, 1908. julius 20. Bent vagyunk tehát a fürdő szezonban, s egész nap a Balatonban! Mert az időjárás a 26—28 fokos viz mellett rendkívül kedvez a fürdőzésnek, sajnos nem a magyar gazdaközönségnek, amelynek ez a pokoli kánikula és szárazság mindenét elperzseli. Siófok képe különben az előző évekéhez hasonló. A három-négyezer megszállt és átvonuló fürdöző közt hatalmasan dominál a hazai elem, főkép Budapest, s legfőképen a Király- és Dob-utca, mely a ftirdőzőknek 90 százalékát szolgáltatja, a többi vidéki. Külföldit eddig nem sikerült fölfödöznöm. Ebből látható tehát, hogy a magyar, ha budapesti és Budapest említett utcáiból való is, bir érzékkel tisztálkodás és egészségápolás iránt, s ami a fő, van pénze. Mert a siófoki élet nem olcsó, ha aránylag nem is oly drága mint a veszprémi. Mert például a sütnivaló marhahús kilója 62 krajcár, a borjúhús — nyomtaték nélküli comb, 80 krajcár. — A vendéglői étkezés sem drágább mint Veszprémben, mert az első szállodákban, igy például Cservény Ferenc „Fogas“ szállodájában, ahol pedig 62 személy van alkalmazva, — nincsen forintos étel, s a fogas tartar szósszal 70 kr., majonnéz hal 60, kacsasült 60 és igy tovább. A pensió koszt még olcsóbb. Képzelhető, hogy a kisebb vendéglőkben még ennél is olcsóbb. A strand élet délelőtt meglehetősen színtelen és pongyola. A padokat és sétányt ellepik a meglehetős egyszerű, főképen pongyola ruhába öltözött, s nagyrészt terjengős formájú nők, férfi alig mutatkozik, s ez természetes, mert ezek az egész hetet budapesti vagy széKes- fehérvári üzleteikben töltik, s csak szombaton érkeznek Siófokra. A strandon levő telepi szálloda nagyon is napos kertjében a zenepavilonban, a 17-ik honvéd ezred kis zenekara szenved a nagy melegben, s hangoztatja az osztrákármádia zenekaraiban oly nagyon kedvelt cseh-osztrák egyvelegeket. A Balaton valóban langyos vizében hemzseg az üdülést hasztalan kereső sok lubickoló, inkább tarka és hiányos, mint elegáns fürdő kosztümökben. Egyátalán nem sokat adnak a drága fürdőruhákra, s ezt jól teszik. Déli 12— 1 óráig mindenki lerótta adóját a Balatonnak és sűrű rajokban igyekszik ebédre, legnagyobbrészt magánlakásokba saját kosztra, s csak kevesebben szállodákba, de akikből a telepi, és a Fogas szállodának legtöbb jut, különösen ez utóbbinak, hol a konyha valóban tüneményes ételeket produkál, s az italok is kiválóak. Ebéd után abszolút csend van, minden k pihen és emészt. Délután 5—6 óra közt megi kezdődik a népvándorlás le a Standra. Ekko. ~~ ----- ------------T ín ség elé tekintőket: hisz vannak e földön szivek, melyek feldobognak a szenvedés látására, a kérő hangokra, s részvétükbe fogadják a lesújtottakat . . . És elmúlt a megpróbáltatás ideje. A nap lángoló sugarai újra elönték a földet, a természet díszben, pompában virult, mintha semmi sem történt volna. Meleg lehelettel árasztá el a Séd folyó partján tanyázó födél nélkülieket, hol nefelejtsek teremnek a tavaszi napfényben. Kék fejecskéik apró sárga szemeikkel bizalommal tekintvén szét rövid életük szép világában, bájos odaadással simulva a megtért leányka keblére, ki bokrétába kötve, annak jeléül tűzte égett, szakadozott ruhájának derekára, hogy soha sem fogja elfelejteni azt a megpróbáltatást, mely visszatérité őt szüleihez, kikkel most örömmel osztozott a nyomorban, a megprólta- tásban, hisz visszanyerte őket . . . A tavasz messziről jövő édes szellője pedig hírt hozott a károsultaknak. A testvér főváros fölkarolta ügyöket! A részvét találékonysága ezerfélét gondolt ki, hogy kárpótolja őket. A leégett város zúgó harangja elhallatszott azokhoz, kik nem hagyják azt nyom nélkül a légben elveszni. Bízzatok és reméljetek az érző szivekbe s nem fogtok csalódni!
