Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-13 / 24. szám
4. oldal.. (24. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. junius 13. a kiállítás pedig aug. 15., bezárólag 23-ig fog tartani. A kongresszus napirendjét itt közöljük: I. a) Az Országos Cipészkisiparos Szövetség jelentése a pécsi és budapesti kongresz- szusokról. b) Számadások előterjesztése és jóváhagyása. c) Az elnökség és igazgatóság leköszönése. cl) A választások megejtése. II. Mesterek és segédek közötti viszony. III. Az üléses munka eltörlése. IV. Szakoktatás rendezése és szaksajtó-ügy. V. Az ipartörvény revíziója. VI. Kisiparosok állami támogatása. VII. Az adóreform. VIII. A munkásbiztositás. IX. A vasárnapi munkaszünet. X. Tanoncképesités. XI. Indítványok. XII. A jövő kongresszus és kiállítás helyének megállapítása. Mielőtt derék iparosaink éidekében irt ezen sorainkat befejeznök, isméiéivé utalunk azon kiváló s cipész iparosainkat, különösen közelről érintő érdekekre, melyek őket a győri országos kondresszuson és kiállításon való részvételre fokozott mérvben sarkallják. Utalunk arra is, hogy ősi városunk polgárságának különböző szervezetei és osztályai, számos Ízben, versenyeken és kiállításokon kitüntetéseket nyertek s dicsőséget hoztak városunkra és önmagukra, s valljuk meg, hogy az erkölcsi siker a legtöbb esetben anyagi előnyt is hozott az illetőkre, az ő kiválóságuk révén. Azon nézetünket is kifejezzük, hogy helyes volna, ha Ipartestéi lelünk derék vezetősége, érdekelt iparosaink tömeges résztvevőse mellett barátságos összejöveteleket tartana s behatóan buzdítaná cipésziparosainkat az elkövetkező kongresszuson és kiállításon való megjelenésre. Csak akarat kell s a siker el nem marad, hisz a költő is mondja: Tudod mi az erő? Nem más mint akarat, mely előbb vagy utóbb, borostyánt arat! HL Gy. Magasztos munka. Az Isten szeretetén és dicsőítésén kívül nincsen, nem is lehet magasztosabb, mint embertársaink szeretete! Vagy talán ez a kettő tulajdonképen egy és ugyanaz, mert a halhatatlan lélekkel megáldott, Isten képére teremtett emberben az Istent is szeretjük, aki a Mózesnek adott tiz parancsolatban meghagyta felebarátainak szeretetét s akinek egyszülött fia az emberek iránti szereteté- nek legragyogóbb példáját adta, midőn az emberiség megváltásáért vérét ontotta s a keresztfán lelkét kilehelte! Minő isteni, minő utolérhetetlen eszme, mely felülemeli az embert a földön élő többi egyedek fölé? Láthatjuk, hogy a valódi kultúra áldásaiban megfinomult emberi társadalom óriási áldozatokat hoz a felebaráti szeretet szolgálatában. Látjuk azt a számtalan jóléti intézményt, melyek közvetve és közvetlenül azt a célt szolgálják, hogy az emberek anyagi és erkölcsi jólétét előmozdítsák s a különféle káros és veszedelmes irányzatok és törekvések által az emberinem vesztét előidézni akaró luciferi munkát hatálytalanná tegyék. Hog> a mai humanisztikus felfogásból eredő számos humánus intézkedés közül csak egyet említsünk, utalunk a bűnbe esett és a törvény által sújtott emberek ellátására, gondozására, erkölcsi megmentésüket célzó oktatásukra. E téren már annyira haladtunk, hogy számtalan esetben hallhatunk oly panaszos ki- fakadásokat, hogy az elitéit gonosztevőknek ma jobb dolguk van, mint a munkában görnyedő becsületes embernek. Nem akarunk efelett vitázni, csak azt mondjuk, hogy ha a valójában érzett emberi szeretet érdemesnek és szükségesnek látja a megtévelyedett emberek megjavítását, megmentését megkísérlem, mennyivel érdemesebb, szükségesebb, de feltétlenül magasztosanb az ártatlan, de elhagyott, avagy sokszor megsanyargatott gyermekek felkarolása, ápolása? Eltekintve mindentől! Érzelmi momentumoktól, felebaráti szeretettől, nekünk magyaroknak a hazafiasság parancsolná, hogy a gyennekeket megvédelmezzük, gondozzuk és felnevelni segítsük, hisz oly kevesen vagyunk! Nos hát, az igazi emberi szeretettel párosult hazafiasság vezérelté azokat a nemes és fen költ lelkű férfiakat és nőket, akik hazánkban a gyermekvédelem eszméjét megtesítették s a gyermekmenhely-bizottságokat s gyermekvédő Ligát, megteremtették. A felebaráti szeretet áldott keze városunkban is meleg fészket rakott az elhagyott és elárvultgyermekeknek. Ámde ezzel nincs kimentve a gyermekvédelem nemes, de nehéz munkája. A társadalmat is bele kell venni a gyermekvédő akcióba. Ezen cél hozta városunkba azt a néhány előkelő, nemesen érző és gondolkozó férfiút, akik viszont városunk nemesen érző hölgyeit és férfiait maguk köré gyűjtötték szerdán délután a megyeház dísztermében, hogy megmagyarázzák nekik a gyermekvédelem szükségét buzdítsák és megnyerjék őket a legmagasztosabb munkának, a gyermekek megvédelmezésének. Azt hisszük, hogy ez sikerült is az itt járt uraknak, mert megalakították a gyermekinenhely bizottságot. Az alakuló gyűlésen dr. Bezerédj Viktor c. államtitkár elnökölt s kíséretében voltak mint előadók, gróf Edelsheim Gyulai Lipót a Gyermekvédő Liga és az országos gyermekmenhelyek elnöke, dr. Ruffy Pál az állami gyermekmenhelyek országos felügyelője, dr. Karsai Sándor a Liga igazgatója, dr. Szilágyi Viktor Károly, miniszteri titkár és Büttner Jenő min. fogalmazó. Mintegy 40 főből álló előkelő hölgy társaság s körülbelül 80 úriember jelent meg az alakuló gyűlésen, mindmegannyi ismert nemtője a jótékonyságnak. Az urak közt ott volt főispánunk is és igen szép számmal vidéki urak. Az alakuló gyűlést dr. Bezerédj Viktor elnök megnyitván, bemutatta a vele jött bpesti urakat és felkérte gróf Edelsheim Gyulai Lipótot a szólásra. A nemes gróf ismertette a gyermekvédelem mai állását. Kifejtette, hogy ez eminens szociális kérdés s összefügg a munkás, lakás, élelmezési kérdéssel, az alkoholizmussal s a tuberkulózissal! Hangsúlyozta, hogy nem caritativ, hanem preventív intézkedésekkel kell dolgozni. Utal arra, hogy a Széli Kálmán által megteremtett gyermekvédelmi rendszer igen jó. Idézi egy angol szakférfiúnak azon mondását, hogy azzal a pénzzel, azzal az érdeklődéssel ami Angliában van s a magyar rendszerrel el lehetne érni, hogy egyetlenegy elhagyott gyermek sem volna Angliában! Beszél a Patronage-ról s kifejti annak szükségességét és hasznát. Egyes lapok azon támadvsával szemben, hogy a Liga nem ápolja a vallásosságot, bizonyítja az ellenkezőt s a Ligának a vallásosság ápolása tekintetében kiadott néhány rendeletét felolvassa, végül pedig a hölgyek és urak pártfogását kéri. Gróf Edelsheim Gyulai Lipót beszéde igen lelkesen hatott s általános tetszést aratott. Dr. Ruffy Pál remek, szalon beszédjében utal azokra a tényezőkre, melyek az elhagyott gyermekek védelméhez szükségesek. Megemlékezvén a helybeli Gyermekmenhelyről, lelkes és elismerő szavakkal adózik a mellette ülő dr. Cseresnyés Józsefre, mint a menhely buzgó, nemeslelkü és igazán lelkes igazgatójára. (Zajos éljenzés és taps.) Kifejti, hogy városunk menynyire alkalmas egy nagyobbszabásu gyermek- szanatórium felállítására. Utal a Balatonra, melynek áldásos vize és levegője csodákat mívelhetne a beteg, vérszegény gyermekeknél. Megemlékezik ő is Széli Kálmánról, aki annak idején 400.000 koronát vett fel a költségvetésbe a gyermekvédelemre, de sajnos, áldást Ígérő munkájában megakadályoztatott. Ha mégis Széli Kálmán a gyermekvédelem megteremtője volt, gróf Andrássy ezen akciónak végrehajtója s ő bízik benne, mert gróf Andrássy mondotta: Nem szabad, hogy Magyarországon egy elhagyott gyermek legyen! Ezután dr. Karsai Sándor vázolta megrendítő szavakban, hogy minő sorsnak van kitéve sok gyermek, még a szülői házban is. Borzasztó példákat hoz fel, melyeket mint a Liga igazgatója, maga tapasztalt. A közönség köréből dr. Illés Dezső szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy helyi társadalmunk felette igénybe van véve úgy, hogy alig lehet arra számítani, hogy a gyermekvédelmet pénzzel is elősegíthetnénk, azonban munkával, amennyi csak tőlünk kitelik, igen! Ézután az elnök kijelölte a bizottságokat. Az országos gyermekmenhely bizottságba megválasztattak .'Gróf Cziráky Antalné, Koller Sándornál dr. Óvári Ferenc és dr. Vajda Ödön. Állandó végrehajtó bizottság: Elnök Ádám Iván, tagok: Bezerédy Viktorné, Cseresnyés Józsefné, Koller Sándorné, Politzer Miksáné, Weisz Elekné, Szeglethy György, Takách Ádám és Vadnay Szilárd. Házi bizottság: Elnök Koller Tivadar országgyűlési képviselő. Tagok: Benkő Károlyné, Óvári Ferencné, Rainprecht Antalné, Réthy Edéné, Szeglethy Györgyné, Véghelyi Kálmánné, dr. Cholnoky Ferenc és dr. Sándorfi Miksa. Ezután a gyűlés dr. Bezerédj Viktor indítványára köszönetét szavazott báró Hornig Károly püspöknek a gyermekvédelem jótékony bajnokának, a vármegyének, a diszterem átengedéséért; s üdvözlő táviratot küldött Széli Kálmánnak, mint a gyermekvédelmi törvény megalkotójának és gróf Andrássy Gyulának mint ezen törvény végrehajtójának. Ezzel a nevezetes gyűlés véget ért. Mi pedig azt mondjuk, hogy ezerszer jól teszik, kik az elhagyott és elárvult, avagy rósz sorsban levő gyermekek ügyét felkarolják. Hervadhatlan érdemeket szereznek maguknak is a földön, főkép pedig fennt az égben Annál, aki azt mondotta: „hagyjátok hozzám jöni a kisdedeket, mert övék a mennyek országa/“ (H.) Ama „bízómos“ per. Értjük ezalatt azt a pert, melyet legújabban Rainprecht Antal Senior szerkesztőnk ellen, nem kevesebb mint 22 hírlapi közleményért indított. Ezen ügyben pénteken volt a végtárgyalás, a győri eskiidtbiróság előtt, hova az ügy azon réven került, mert R. A. senior városi képviselő. A tárgyaláson R. A. senior püspöki jószág- kormányzó nem jelent meg, mert Tóni-napot ült s helyette Kis Aurél győri ügyvéd képviselte a vádat, miután a győri kir. ügyész a vád képviseletét, nagyon is érthető okokból nem vállalta, tudnillik, mert nem látott a R. A. senior által peresített cikkekben sértést. Szerkesztőnket dr. Raab Géza, a gyors Ítélőképességéről és áttekintő tehetségéről ismert kriminalista, győri ügyvéd képviselte, akit szerkesztőnk csak e legutolsó percben kért fel a védelem elvállalására, miután szerkesztőnk előbb vallott ügyvédje elháríthatatlan okok miatt a tárgyaláson meg nem jelenhetett. A tárgyalás lefolyásáról ezúttal, idő- és hely hiánya miatt csak röviden azt jelenthetjük, hogy dr. Raab Géza, mindjárt a tárgyalás kezdetén, szerkesztőnk nevében viszonvádat emelt Rainprecht Antal ellen azért, mert szerkesztőnkről azt irta és szóval is állította, hogy a szerkesztőnk lapjában, az 1906. évben Egy Ítélet cim alatt megjelent cikket Székesfehérvárról R. A. senior ellenségeitől kapta s leközléseért meg lett fizetve. Ezenkívül kérte a bizonyítást elrendelni mindazon tényállást tartalmazó közleményekre, melyeket R. Á. senior vádba helyezett. Az esküdtbiróság törvényt alkalmazó tagjai, Nárai Szabó Jenő elnök, Fejérpataky László és Kovács Zsigmond szavazóbirákkal végzésileg elrendelték, hogy miután Rainprecht Antal senior biyonyiték nélkül és a valóságot nélkülözve irta és állította, hogy szerkesztőnk az Egy Ítélet cimü cikket Székesfehérvárról kapta s azért meg lett fizetve, R. A. ellen, az emelt viszonvádnak helyt ad s az iratokat a veszprémi vizsgálóbírónak a vizsgálat magejtése végett kiadja. Továbbá elrendelte a bizonyítást arra nézve, hogy R. A. a fent leirt sértő állításokat szóval is megtette Erre ki fog hallgattatni Red Jenő veszprémi és Zugmann Károly zirczi lakos, dr. Klaucz György ‘székesfehérvári kanonok és Bilkei Ferene lelkész arra nézve, hogy Rain- prechtnek minő perei vottak a nevezettekkel; Báró Hornig Károly megyéspüspök, dr. Simon György kanonok és Czigány Pál paloznaki plébános pedig arra, hogy igaz-e, miszerint Rainprecht Antal szerkesztőkről a püspöknek azt irta, hogy anarkista, szocialista, kommunista. Kihallgatják még dr. Fischer és Kertész veszprémi szerkesztőket, hogy irt-e Rainprecht szerkesztőnkre sértő közleményt az illetők lapjába.
