Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-11 / 2. szám
1908. január 11. VESZPRÉMI ELLENŐR (2. szám.) 3. oldal. Vacsora : Imbis. Malactokány. Krémes feljujott. Gyümölcs, sajt. Borok, mind délben. Ebéd és vacsora alatt Horváth Jóska tapolcai kitűnő cigányzenekarának 10 tagja, köztük Sallay Ferenc hires tárogatós, muzsikáltak, kiket a vőlegény, mint volt konvenciós zenekarát hozatott meg Tapolcáról. Horváth Jóska zenekara nagy feltűnést keltett a lakodalmas vendégek körében, meglepő finom és művészi játékával. Vacsora után tánc következett s a francia négyest 8 pár táncolta. Az esküvő napján a Reé és Tótth családot az üdvözlő táviratok özönével halmozták el a nagyszámú rokonok és ismerősök. A fiatal házaspár csütörtökön Hegyesdre, a finom gondossággal újonnan berendezett uj otthonba utazott, magukkal vivén a nagyszámú rokonaik és barátaik jókívánságait. Cabaret-estély. Nem vétünk egy jottányit sem az igazság ellen, ha kijelentjük, hogy már vagy 2 héttel január 4-ike előtt nemcsak Veszprém városának, hanem a szomszéd helységeknek elite publikuma is lázazan érdeklődött a cabaret-estély iránt. A lányok azért, mert rendezők voltak, a mamák azért, mert hát csak érdeklődnek az iránt a mulatság iránt, amelyben az ő legkedvesebb lányuk rendező ! ? a papák azért, mert a lányok parányi (?) kezecskéi napról-napra nagyobb folytonossági hiányt ütöttek az ő újévi pénzzel többé-kevésbbé megtelt erszényükön s végül az egész pubtikum érdeklődött azért, mert jóformán mindenki sajnosán tapasztalta, hogy ha úri lányok meglátogatják, az mindig, illetve, legtöbbször zsebsorvadást eredményez. Zárjel között megjegyezzük, hogy elite publikum alatt az egyszer első sorban a nem egészen rendezett vallásuak elitjét értettük. Hát még aki résztvehetett, ha nem is mint aktiv szereplő, a rendezés nehéz munkájában, az tudja csak, hogy minő nagy szerepre vállalkoztak a veszprémi izr. lányok! Szegény lányok! A sok gyülésezésben majdnem valamennyi krónikus rekedtséget kapott, a sok heves gesztikulációtól, 12 állítólag még most sem tudja mozdítani a jobb karját, pláne hiteles orvosi bizonyítvány tanúskodik arról, hogy a bájos elnöknő a sok csengetéstől csengető mániába esett. (Pardon!) Minthogy azonban e cikk Írója szigorú figyelmeztetést kapott, hogy csak főleg a cabaretestélyről Írjon, hát Isten neki próbáljuk meg. Hátha sikerül. Szóval beköszöntött a várva-várt est. Igen, várva-várt, mert ... Óh pardon, majdnem elfelejtettem az előszóban magemlékezni a cabaret szereplőinek előleges szenvedéseiről, pedig ments Isten ezt kifelejteni. Tehát a sok bájos fejecske összeült, jaj mit beszélek, összebújt és kifun- dálta, hogy előadják a virágfakadást. Azért irom kis v-vel, mert olyan üres darab, hogy igazán nem érdemli meg a nagy V-vel való megtiszteltetést. Hanem tudathatjuk mindenkivel egyen- kint és összesen, akiket illet (lásd index 1. oldal), hogy ez előadás kritikán — na ne ijedjenek meg t. szereplők — felüli volt. Különösen Péter — na de erről majd később. Hanem most már igazán kezdjük tárgyalni magát az estélyt. Tehát még egyszer beköszöntött a várva-várt est. Az a 17 és fél fiakker, aki Veszprémben van, mind odarobogott a Koronaszálló, — most azt kellene Írnom, hogy pazarul kivilágított bejárója elé, de mivel ezt Zsebő ur legrosszabb akarója sem mondhatja, hát mondjuk csak úgy, hogy bejárója elé. A bájos és előzékeny rendezők (csupa gyönyörű lány) mindenkit kivétel nélkül karonfogtak és irgalom nélkül felvitték a nagy(?)terembe, ahol még a legerősebb idegzetű emberben is meghűlt a vér^ amikor mindjárt az ajtónál belebotlott (pardon !) egy körülbelül 24 viruló szép hajadonból (igen !) álló sorfalba. Micsoda fal és micsoda sor! Na, de hát szerencsésen ezen is túlesve, az ember természetesen most már asztalt keresett, ahova leülhessen és valahogyan leegye azt a 2 kor. 50 fillért, amit irgalom nélkül bevasaltak rajta. Vagy nem ? Hanem hát ember tervez stb. Még ha a lelki üdvösségét felajánlotta volna az ember — már persze akinek van — egy üres székért, még akkor sem kaphatott volna 9 óra után. Tessék tehát ételt kérni a jegyéért, megállni egy sarokban és ott beenni. Különben ez is praktikus, legalább nem akad meg a csont az ember torkán, hanem direkt leszalad. Azonban csöngettek. A kések, villák megpihennek, a várakozás méla, vagy tudom is én milyen jelei ülnek ki minden arcra, általános torok-köszörülés, azután néma csend és megjelenik a Pódiumon Hirsch Olga k. a. Pardon, először V. Bánóczi Dezső ur, ki a kohnfranci vagy tudja az isten micsoda szörnyű nevű szerepet vállalt magára. Szóval ő a cabaretnál az, ami a cirkuszban a dummer August, amikor nincs szereplő, akkor ő tartja jól bolondságokkal a közönséget és bejelenti, hogy ki következik. (Azért ne haragudj Dezső!) Szóval ő egy kis bolondéria után bejelentette, hogy jön, ki jön? Hirsch. Olga k. a., aki egy prológot fog előadni. Ő megjelent, igazán kedvesen, közvetlen modorban, teljesen sikerült hanglejtéssel elkövette a monológot, kapott egy óriási tapsot, pár kihívást, azután mint aki jól végezte dolgát, boldogan a mama ölelő karjai közé sietett. Utána Bánóczi ismét elkövetett néhány jó viccet, egyben bejelentette az est szenzációját : Wellner Gyuláné őnagyságát, ki Neumann Hedvig k. a. remek zongorakisérete mellett előadta a „Sári ne izélj“ c. legújabb kupiét, az elhangzott vastaps s számos kihívás után elénekelte a „Dal egy szalmakalapról“ c. gyönyörű dallamu dalt, majd a viharként kitöri taps s „éljen, hogy volt stb.u elhangzása után még egy szép éneket adott elő, mindezt oly gyönyörű hangon, oly precíz, sikerült előadás keretében, hogy az ő szereplésének méltatására toliunkat gyengének vagyunk kénytelenek kijelenteni, csak egyszerűen hálás közönetünket fejezzük ki magunk és a jelen volt nagyközönség nevében Weisz Katinka főrendező és a rendező hölgyeknek, hogy Öt felkérték a közreműködésre, másrészt őnagyságának, hogy bennünket ily Veszprémben igazán ritkán élvezhető gyönyörű játékkal illetve énekkel gyönyörködtetni szives volt. A kohnfranci belelenti Rosenberg Sárika kisasszonyt, ki a nála már megszokott közvetlenséggel, rutinnal elszavalja Dóczi „Molnár Katica“ c. gyönyörű költeményét. Amily nehéz volt e vers szavalása, épp oly szépen sikerült. A benne érvényesülő rendkívül sok érzelem- hullámzást, az elhagyott szerető kínos vergődését, a hűtlen legény hányivetiségét, majd a vérig sértett nő elhatározását a gyilkos tettre stb. oly tökéletesen juttatta kifejezésre, hogy a legkényesebb ízlésű kritikus tolla sem irhát róla mást, esak dicséretet. Természetes bőven kijutott neki is a jól kiérdemelt tapsból. Utána Bánóczi Dezső ült (nem állt!) a közönség elé és elénekelte a Steiner Andor és Révész Arthur urak által vezetett Doma Ferkó zenekarának kísérete mellett a mai dalok leg- szebbikét „Egy léha nótáját.“ Bánóczit és előadását dicsérnünk nem kell. Ismeri az ö tehetségét, előadói képességét mindenki, elég azt kijelentenünk, hogy a budapesti „Tháüa^ színház e nagytehetségü tagja talán nem is tudna, még ha akarna sem, rosszat produkálni. S most, hogy rövid legyek, felgördült a függöny (a függönyök ősapja) és megkezdődött a színdarab. Mit mondjak a szereplőkről ? Önmagukat múlták felül. Különösen Péter — no de ezt majd a végén. Remek egy öregasszony volt Hoffmann Aranka k. a., nála jobbat kívánni sem lehetett volna. A folyton zsörtölődő vénasszonyok valóságos mintaképét állította elénk teljesen átérzett és sikeresen keresztülvitt előadásával. Ludassi 0[ga Nellije teljes elismerést érdemel. A szerelmes, de szerelmét titkolni kénytelen fiatal leányt ki végre mégis a körülméütő szerszámot ragadott kezébe : dobot, trombitát, vasfazekat s borzasztó lármát csaptak. A kutyákat megkötözték s korbácscsal verték, hogy mentői keservesebben üvöltsenek. Hisz’ a Hold szereti az állatokat s meghatva nyöszörgéseiktől, bizonyára erőlködni fog, hogy ismét összeszedje magát. (Innen van hihetőleg az éjjel vonító kutyáról az a mondás, hogy nyalja a Holdat.) A klasszikus ó-kor görögjei is Dianát vadásznak és kutyakedvelőnek tartották. Peruban, holdfogyatkozás alatt férfiak, asszonyok és gyermekek siketitő zsivajjal kiabáltak: mama quilla, mama quilla, azaz Holdmama ! Ezzel kérték az égi hatalmasságokat, hogy ne hagyják elpusztulni, s amint visszakapta fényét, dicsőitették az öreg Istent, Pac- hacamacot, a világ fenntartóját, ki meggyógyította s ezzel megakadályozta, hogy az emberek elvesszenek. A hurónok és a karibok szintén ilyenformán gondolkoztak. Maboya, a rettenetes démon, a borzalmas jelenségek, betegségek, mennydörgés és viharok okozója fel akarja falni az éjjel megvilágítóját. Hogy a szörnyeteget elkergessék, nagy lármát ütöttek, a fák kérgét dongatva, dobokat, rézüstöket verve s különcsen a marakaszt, ezt a kavicsokkal töltött tök-kulacsot rázva. A karibok ilyenkor egész éjjel táncolnak ; örege-apraja, férfia-asszonya összebékó- zott lábakkal szökdécsel, s egyik kéz a fejen, a másik az üllepen; nem énekelve, hanem szörnyű gyászkangon kiabálva. Akik a táncba kaptak, folytatniok kell hajnal-hasadtáig s nem szabad semmiféle okból félbeszakitaniok. Az eszkimók elrejtik élelmi-szereiket, bezárják kunyhóikat, nehogy a Nap vagy a Hold bemenjen. A férfiak ordítanak és zajt ütnek, az asszonyok a kutyák fülét ráncigálják. Ha a kutyák nem vonitanak, úgy még nincs közel a világ vége, mert ők előbb meg voltak már mint az ember s a jövőről sokkal biztosabb előér- zetük van. Dél-Amerika egyes törzseinél egy óriási kutya falja fel a fogyatkozó Holdat; Orinokó- ban a guaranok szerint egy jaguár, a Fuka szorosbeli halevő makáhk szerint egy cápa. Ilyenkor több nép nyilakat lődöz a levegőbe, elűzendő a Nap és Holdra fenekedő ellenséget. Emlékeztet ez VI. Alfonz portugalli királynak egy hőstettére, ki midőn hírül adták neki, hogy az égen fejedelem-öalált jelentő üstökös tűnt fel, kiment, hogy megnézze s miután jól ösz- szeszidta, pisztolylyal lövöldözött feléje. A skandinávok is ilyenformán eszmélked- tek. A Hold és a Nap, — Mane és Sunna, e két testvér sebesen jár, mert két rettenetes farkas üldözi őket. Managarmer, a rettentőbbik, rendszerint a lesoványkodó emberek zsírján él, de néha a Holdat is felfalja, vérrel borítva az eget és a levegő-környéket. A hinduk is, noha clőrehaladottabbak voltak a csillagászatban, meghagyták az égen a sárkány fejét és farkát, mely a fogyatkozások közben a Napot és Holdat akarja fölfalni, ott t. i. hol a holdpálya a naputat csomózza. A csomók vonalának keringési idejét mi is sárkány-periódusnak nevezzük még ma is. A zsidók hagyománya szintén idevág. Az Apocalypsis szerzője egy palástos nőt rajzol a Napba, lábánál a Hold és fején 12 csillaggal ékített diadém ; s egy hétfejü sárkányt, mely farkával az ég csillagainak egy harmadát egyszerre elsöpörheti, várva, hogy fölfalhassa e nő méhének világra hozandó gyümölcsét. Szumatra és Malakka néphitében a Hold elsötétedését egy nagy kigyó okozza, gyűrűi közé göngyölgetve ötét. A cerami alfuruk azt hiszik, hogy a fogyatkozások alatt a Hold elszunnyad s verik a dobot, hogy íölébresszék. A sziámiak még most is azt képzelik, hogy a fogyatkozásokat egy sárkány gonoszsága okozza, hol a Napot, hol a Holdat nyelvén el; nagy lármát csapnak az üstökkel és fazekakkal, hogy elűzzék a veszedelmes állatot. A műveltebbek ismerik e jelenségeket, tudják, hogy előre meg lehet őket jósolni és visszatérőket ki lehet számítani. így van ez Khinában is. Ebben a szörnyű konzervatív birodalomban az udvar és a fő hatóságok határtalan időkre megörökítették az ősidők hagyományait. Napfogyatkozás intés a császár számára, hogy vizsgálja meg önhibáit és javítson rajtuk. Ha a hivatalos csillagász hirt adott a bekövetkezendő jelenségről, kihirdették az egész birodalomban s az udvar böjtöléssel és ájtatosságokkal készülődött hozzá. A megszabott napon aggodalom közt várták az órát. Amint a Nap fogyatkozni kezdett, vagy ahogy a khinaiak mondják, amint beleharaptak,
